Különösen az utóbbi időszak kombájn- és a traktorpiac-forgalma alakult jól: kombájnokból évi több mint hétszáz, traktorokból pedig több mint kétezer darab került ki a termelésbe – nyilatkozta lapunknak Nyitrai István, a New Holland mezőgazdasági gépcsaládot forgalmazó IKR Rt. betakarítógépi üzletágvezetője. Hozzátette: az idei év messze elmarad az említett két sikerévtől, mert jelentősen viszszaestek az értékesítések. – A kereskedők sokáig bizakodtak a SAPARD-programban, illetve annak a szántóföldigép-vásárlásokra gyakorolt pozitív hatásaiban, de úgy néz ki, várakozásaink nem igazolódnak be. Még nem ismerhetjük egészében az idei eredményeket, de az, hogy az idén eddig csak 120-130 kombájn és 550-600 traktor kiszámlázását látjuk az országos statisztikában, már előre vetíti egy komoly visszaesés tényét – mondta Nyitrai István.
Magyarországon a búza optimális, azaz tíznapos betakarítási intervallumával számolva hétezer kombájnra lenne szükség, ez pedig azt jelenti, hogy a kiöregedett, leselejtezett aratógépek pótlásához és a technológiai színvonal szinten tartásához évi 400-500 új kombájnnak kellene a termelőkhöz kerülnie. Ez az arány, illetve átlag az utóbbi években megvolt, az idei értékesítési eredmények azonban nincsenek összhangban ezzel a kívánalommal – tette hozzá a szakember, megemlítve azt is, hogy a hazai kombájnpark átlagéletkora 13-14 év, ami nem mondható éppen jónak. Az új kombájnok és traktorok piaca az előző évekhez képest 30-40 százalékos szintre esik vissza több tényező együttes hatásának következtében – vélte az igazgató. – Egyrészt az előző évek intenzívebb gépesítése, másrészt a termelők 2003. évi rossz termések okozta bevételkiesései miatt már eleve csak 50-60 százalékos gépforgalmat terveztünk. Kicsit túlzott várakozással tekintettünk a SAPARD-programra is, bár a rendelkezésre álló keret előre vetítette a lehetőségek korlátait. Sajnos sok eredményes jelentkezőt pénzhiány miatt kellett elutasítani. Ehhez hozzájárult az is, hogy Magyarországon ez volt az első év, amikor szántóföldi gépesítés támogatására komoly pályázatot kellett készíteni, ezért sokan visszarettentek a pályázat szigorú követelményrendszerétől. Problémákat okozott emellett még, hogy jó magyar szokás szerint a pályázók ebben az esetben is mindent az utolsó pillanatra hagytak: a beadási határidő lejárta előtt csak kevéssel nyújtották be – igaz, akkor tömegesen – kérelmeiket. Az uniós előírások szerinti bonyolult adminisztráció és az egyszerre tömegesen beadott anyagok elbírálása hosszú átfutást eredményezett, jelentősen csúszott az elbírálás. Ennek egyik, szintén az ez évi gépértékesítéseket érintő következménye, hogy nem lehetett az agrár- és vidékfejlesztési operatív program (AVOP) pályázatait időben elindítani. (A SAPARD-pályázatok lezárása szeptember 30-ig tartott, csak utána lehetett érdemben az AVOP-pályázatokkal foglalkozni.) Mindez oda vezet(het), hogy az idei évre tervezett AVOP-pályázatokból kiutalható pénzek zöme – de az sem elképzelhetetlen, hogy az egész – átcsúszik a következő évre, miközben várhatóan a tervezett keretet meghaladó igények jelentkeznek, ami miatt esetleg már a 2005. évi keretösszegek jelentős része az idén átcsoportosításra és lekötésre kerülhet. Továbbra is meg kell birkózni a SAPARD-hoz képest enyhébb, de még mindig szigorú adminisztrációval és elvárásokkal, amit a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal munkatársainak egyre rutinosabb és rugalmasabb hozzáállása sem tesz könnyűvé. Ezt a helyzetet tovább bonyolítja a nagyobb támogatási összegekhez előírt közbeszerzési eljárás, ami növeli az átfutási időket.
– Ezen dolgok tudatában arra készülünk – vázolta elképzeléseiket Nyitrai István –, hogy a következő év sem hoz számunkra a 2003. évihez hasonló kiugró eredményeket, inkább az idei forgalom nagyságrendjével számolunk. Az AVOP-ban a 2005. évre rendelkezésre álló keret, amennyiben a szükséges gépesítési színvonalat fenn kívánjuk tartani, várhatóan csak a 2006. évi keret előre csoportosításával lesz elegendő. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy tőlünk nyugatra sincs géptámogatás, régóta vannak viszont egyéb címen kifizetett támogatások és alacsony kamatozású hitelek, amelyekhez itthon csak magasabb kamattal és árfolyamkockázattal lehet hozzájutni.
– Magyarországon még mindig nem tervezhető pontosan a mezőgazdasági termelés – most éppen a földalapú támogatások kifizetése, az intervenciós felvásárlások körül vannak bonyodalmak –, és ezért a termelők is sokszor csak az utolsó pillanatban döntenek a vásárlások mellett. Ezért úgy gondolom – folytatta Nyitrai –, hogy sokat kell még tennünk, kereskedőknek, vevőknek, hivataloknak, adminisztratív, pályázati és szervezési ügyekben. Még meg kell tanulnunk az uniót – tartja a szakember.
Az IKR eredményeiről az üzletág-igazgató elmondta, az előző két évre nem lehet semmi panaszuk, az idén elszenvedett gépforgalmi kieséseket azonban nagyon nehéz más területen pótolniuk. A 2002–2003-as nagy mezőgazdasági gépvásárlási boom elmaradt, így az említett két évhez képest csak 80 százalékos forgalommal számolnak. A későbbiekben azonban – emelte ki – számításaik szerint a gépértékesítések visszaállnak egy átlagos szintre, vagyis évi 400-500 kombájnt lehet évente értékesíteni, mert Magyarországon még mindig nem jellemző a Nyugaton már régóta tapasztalható túlgépesítés. Ehelyett inkább kapacitási gondok jelentkezhetnek, mint az idei évben is, ami azt jelenti, hogy a gyengébb gépellátottság miatt a betakarítás optimális ideje elhúzódhat, kiesést és pluszterheket róva a termelőkre.
Lépéshátrányban a gépgyártás
Ha sikerül piacot szerezni azokra a speciális munkaeszközökre, amelyek versenyképesek a többi tagországban, a hazai mezőgépgyártás a későbbiekben az EU-csatlakozás egyik nyertese lehet – vélekedtek a lapunk által megkérdezett szakértők. A korábbi évtizedekben jó híre volt a világban a magyar mezőgépiparnak, a rendszerváltozást követően viszszaesett a termelés, és jelenleg évi 55 milliárd forint értékben állítanak elő munkagépeket az üzemek – derül ki a statisztikákból. Az említett menynyiség 75 százalékát exportálják, ám a kivitel az unió tagországaiba akár évi három-négy milliárd forinttal is növekedhet a gazdaságkutatói számítások alapján. Különösen jó minőségűek, magas szellemi értéket hordoznak a hazai fejlesztés eredményeként gyártott középkategóriájú talaj-, növényvédő-, vető- és zöldségmegmunkáló gépek. E berendezések elsősorban a cseh, a szlovák, a lengyel és a német agrártermelők körében lehetnek keresettek, ezért most a piacfeltáró munka ezekre az országokra irányul. Jelenleg hozzávetőleg 120 ezer ilyen gép segíti a termelők munkáját, ami igencsak kevés, egy hektárra vetítve az EU-országok átlagának alig az ötven százalékát éri el. Ráadásul amíg a régi EU-tagállamokon belül hét–tíz év egy traktor elhasználódása, addig nálunk 16–17 év az átlagéletkor, s a sok javítás, alkatrészcsere növeli a termelés költségeit, rontja a versenyképességet. Ugyanakkor a gyártáshoz rendelkezésre áll az a szakembergárda, amelyik akár évi hét-nyolcezer traktor előállítására is képes lenne – ennyi új gép szükséges a lépéshátrány lefaragásához.
