A Medgyessy-kormány megalakulásakor csúcsminisztériumként hozták létre az egészségügyi, szociális és családügyi tárcát, ön ennek most egy erőteljesen karcsúsított változatát kapta meg. Nem elégedetlen kissé?
– Az egészségügy az a terület, amelynek az irányítását elvállalhattam, hiszen elsősorban egészségügyi szakember vagyok. Azt hiszem, a szociális és családügyi tárca vezetését nem is vállaltam volna.
– Elődje azt állította, hogy csak a hivatalos bejelentés előtti napon tudta meg: Gyurcsány Ferenc nem tart igényt munkájára. Nyilván ön már hamarabb értesült a végeredményről. Milyen érzés volt a folyosón Kökény Mihály szemébe nézni?
– A végeredmény csak azt követően született meg, hogy Gyurcsány Ferenc közölte döntését a korábbi miniszterekkel, többek között Kökény Mihállyal. Így én is csak ezt követően tudtam meg, hogy rám esett a választás.
– Ne mondja, hogy a televízióból értesült róla.
– A kormányfő szerdán beszélt azokkal a miniszterekkel, akikkel nem kívánt együtt dolgozni. A két kormánypárti frakció pedig csak csütörtökön hagyta jóvá az új tárcavezetők személyét. Én is csak akkor tudtam meg biztosan a döntést. Lehet, hogy rajtam kívül mások is készültek erre a feladatra, de ezt nem tudom.
– A választási kampányban és a Medgyessy-kormány programjában egészségügyi reformot ígértek. Két éve arról beszélnek, hogy ezt egy törvényjavaslat biztosítja majd, amelynek eredményeként nyereségérdekelt vállalkozások szervezhetik, ésszerűsíthetik az emberek egészségügyi ellátását. Ez a javaslat megbukott. Ön mer reformot ígérni?
– Én soha nem mondtam azt, hogy ez a törvényjavaslat a reform. Voltak benne ugyan jó gondolatok, amelyeket tovább lehet majd vinni. Ilyen például a regionális szervezés és a forráselosztás erősítése. Nem hiszek abban, hogy rá lehet fogni egyetlen programra, hogy az reform.
– Mindegy, hogy reformnak nevezzük vagy nem, önök azt üzenték a betegeknek: a törvényjavaslat eredményeként kevesebbet kell majd várniuk a rendelőben, jobb lesz az ellátás, kedvezőbbek lesznek a kórházi körülmények, és visszaszorul a hálapénz. Hogyan teljesítik majd ezt?
– Felfogásom szerint olyan reform nincs, hogy meghirdetünk egy programot, kitűzünk egy dátumot, és azt mondjuk, hogy attól kezdve homlokegyenest más irányba megyünk, mint addig. Az nem reform, hanem kamikáze akció. A reform átfogó folyamat, amelyhez számos intézkedés – így a közintézményeknek juttatott defibrillátorok, a mentőkocsik cseréjének megkezdése vagy a sürgősségi ellátórendszer átalakítása – hozzájárult ugyanúgy, mint az elmúlt tizenöt évben sok más változtatás.
– Ön szerint az ígért változást érzik majd a betegek például egy bevásárlóközpontban elhelyezett defibrillátortól?
– Az általam említett intézkedések önmagukban még valóban nem eredményezik ezt, de van a kormányprogramban számos más vállalás, amit végrehajtunk. Ezek olyanok lesznek, amelyektől a betegek tényleg éreznek majd változást. Ilyen például a háziorvosoknál már bevezetett előjegyzési rendszer, amit szeretnénk a szakorvosi rendelőkre is kiterjeszteni. Ez egy nagyon lényeges változás, hiszen csökkenti a várakozási időt. Volt továbbá két komfortosítási program is a kórházakban, amelyek eredményeként sok helyen megújulhattak például a fürdőszobák. Ezt is szeretnénk folytatni. A legfontosabb pedig a sürgősségi rendszer átalakítása, amellyel könnyebben juthatnak hozzá a megfelelő ellátáshoz a betegek.
– Térjünk át az ágazat finanszírozására. Draskovics Tibor pénzügyminiszter politikáját a megszorítások jellemzik. Hogy tudja elérni, hogy ezek az ön tárcáját ne érintsék?
– Nem érzem, hogy a 2005. évi költségvetés bármely területen megszorító intézkedéseket hozna, sőt fejlődési pályára állítja többek között az egészségügyet is. A források elosztásánál természetes, hogy a tárcák megpróbálják a saját érdekeiket érvényesíteni. Én is ezt teszem. Az egymás elleni küzdelemben azonban tisztességesnek kell maradni. Követelhetném, hogy minden forrás az egészségügybe áramoljon, de tudomásul kell venni: hiába veszünk mentőautót, ha nem épülnek hozzá megfelelő utak, a betegeknek ettől még nem lesz jobb.
– Attól sem lesz jobb, ha vannak utak, de nincsenek mentőautók.
– Ez egy integrált rendszer. Persze az egészségügynek a lehető legtöbbet kell kapnia, hiszen prioritást élvez. De illúziókat nem szabad kelteni.
– Önnek van akkora érdekérvényesítő képessége a Pénzügyminisztériummal szemben, hogy pénzt tudjon szerezni?
– Draskovics Tibor semmit nem akar elvenni az egészségügytől, érzi: az a feladata, hogy a különböző minisztériumoknak a szükséges forrásokat biztosítsa. Mi pedig nemcsak a központi költségvetés forrásaira számítunk, hanem az EU-s pénzekre is. A külföldi betegek fogadásával pedig további bevételekhez juthat az ágazat.
– Azért kérdeztem, hogy van-e befolyása, mert ön szinte az ismeretlenségből került be a nagypolitikába.
– A jövő évi költségvetés kormányzati megtárgyalása előtt egy órát tárgyalhattam Draskovics Tiborral, akit abszolút korrekt partnerként ismerhettem meg. Egyetértettünk abban, hogy biztonságos költségvetést kell készíteni. Még véletlenül sem akarjuk azt a látszatot kelteni, hogy óriási programokat hirdetünk meg. Amit viszont vállalunk, azt biztosan végre is hajtjuk.
– Noha azt mondja, hogy a pénzügyminiszter semmit nem von el az egészségügytől, az egyik legnagyobb választási ígéretükre, az ápolói hűségjutalomra a kormányzati ciklus végéig egy fillért sem ad.
– Ezt nem Draskovics Tibor vonta el.
– Csak nem ön döntött így?
– Én is azt hangsúlyoztam, hogy az ígéret teljesítése 100 milliárd forintos forrást igényelt volna, amit jobban is fel lehetne használni.
– Akkor talán nem kellett volna megígérni a választási kampányban…
– Nyilvánvaló, hogy a politikai ígéreteket számon kérik a politikusokon. De ha a vállalások elszakadnak a realitásoktól, akkor negatív következményei lesznek. Emlékezzünk vissza arra, hogy mekkora elégedetlenséget váltott ki a dolgozók körében, amikor az Orbán-kormány idején 15 milliárd forintot osztottak szét közöttük, pedig teljes jóindulattal tették. Az ápolói hűségjutalom sem lett volna megfelelő módszer ennek az óriási összegnek a szétosztására. Hiszen csak a közvetlenül ágy mellett dolgozók kapták volna meg, azok például nem, akik egykor három műszakban dolgoztak, de jó munkájuk eredményeként asszisztenssé, műtősnővé, főnővérré vagy akár intézményvezetővé váltak. Szerintem minden dolgozó számára egy tízéves bérfelzárkóztatási programot kell megvalósítani. Erre pedig nem 100 milliárd forintot, hanem annál lényegesen többet szánunk.
– Ön szerint nem lesz csalódott az az ápolónő, aki azért szavazott a szocialistákra, mert azt ígérték neki, hogy négyévente egyévi keresetének megfelelő összegű hűségjutalmat kap? Ön szerint megelégszik majd ez az ápolónő egy tízéves bérfelzárkóztatási program ígéretével?
– Nekünk nem azt kell megcéloznunk, hogy az EU-s átlagbérek valahány százalékát elérjük, hiszen mindenki, így az egészségügyisek is azt várják el, hogy uniós szinten éljenek, uniós szinten gyógyuljanak és uniós béreket kapjanak. De reális talajon kell maradni. Elsőként, még ebben a kormányzati ciklusban azt kell elérni, hogy a teljes ágazat számára olyan béreket biztosítsunk, amelyek meghaladják a tíz új EU-tagállam átlagát.
– Van olyan intézkedési terve, amelyért a végsőkig kiállna, akár a pénzügyminiszterrel szemben is?
– Nemhogy kiállnék, de ki is állok. A Gyurcsány-kormány programjában megfogalmazott valamennyi feladatot végre kell hajtani. Ezt én személyesen vállaltam. Húsz hónap múlva pedig ezeket számon kérhetik rajtam.
– Megnevezné konkrétan azt az ön által tervezett intézkedést, amely a betegek számára a leginkább érzékelhető változást hozza majd?
– A sürgősségi ellátás korszerűsítése és átszervezése.
origo.hu
Óriási siker, nyolc magyar egyetem is bekerült a világ legjobbjai közé
