Lukasenko soha nem rejtette véka alá, hogy örökös elnöki címre pályázik. Tíz évvel ezelőtt, akkor még demokratikus választások útján lett az ország első embere. A volt kolhozvezérnek olyanynyira megtetszett a hatalom, hogy azóta le se akar mondani róla. Először 1996-ban, népszavazás útján hosszabbíttatta meg mandátumát két évvel, majd 2001-ben újra nyert – az ellenzék jelöltjének esélye sem volt. Ekkor figyelmeztette elnyomott és megosztott ellenzékét, hogy „álljanak oda az ország szekeréhez, és tolják azt, amelynek a bakján ő ül majd”. Két évvel később már egyenesen közölte ellenfeleivel, hogy nem szándékozik felállni az elnöki székből. Lukasenko uralmát valójában nem zavarja senki és semmi, ő mégis elérkezettnek tartotta az időt, hogy törvényes alapot teremtsen 2006-ban lejáró mandátumának meghoszszabbítására.
Súlyos problémákat vet fel megfigyelők szerint a szavazás tisztaságán kívül már a referendum kérdése is. Az első ravaszság, hogy lényegében két kérdés rejlik a megválaszolandó mondatban. Egyrészt az elnök beleegyezést kér abba, hogy indulhasson a választásokon, majd az alkotmány erre vonatkozó pontjának megváltoztatására tesz szövegjavaslatot. Látszólag minden rendben is van, hiszen Lukasenkóval a fehéroroszok többségének nincs problémája, mint ahogy természetes a szabad és titkos választásra vonatkozó szöveg is. Valójában azonban úgy hangozna a helyes és tisztességes kérdés, egyetértenek-e azzal, hogy megváltozzon az a kitétel, miszerint ugyanaz a személy nem töltheti be az elnöki tisztet kettőnél több egymást követő mandátumra. A választási törvény tiltja referendum kiírását az elnök megválasztásával, illetve felmentésével kapcsolatos kérdésben. Erről csak az alaptörvény rendelkezik, a mostani népszavazás azonban nem alkotmánymódosító. Annak érvényességéhez ugyanis a választók felének részvétele szükséges, míg más esetekben elegendő a megjelentek többségének akaratához kötött változtatás. Lukasenko látszólag teljes törvényes felhatalmazást kap, azzal azonban a többség nincs tisztában, hogy valójában alkotmányt sért.
Ez a kis csúsztatás azonban csekélység, hiszen a nemzetközi közösségnek eleve gondja van a választások tisztaságával is, így lényegében már évek óta páriaként kezelik az országot. Lukasenko ezzel szemben úgy véli, hogy „a beloruszok most nyugodt országban élhetnek, jó fizetést kapnak, és szabadon kimondhatják a véleményüket bármiről”. Biztos bázisa a vidék, ahol értékelik, hogy az elnök populista módon sokszor személyesen oldja meg a problémákat. Tízéves államfői jubileumára is hatezer forintnyi összeggel növelte az átlagbéreket, amelyek már elérik a 371 250 rubelt (35 ezer forint), az év végére pedig a 438 750 rubel a cél. Mindez azonban nem feledtetheti azt a tényt, hogy a Magyarországnál több mint kétszer nagyobb, 9,9 milliós országban az egy főre eső GDP 1790 dollár, ami százzal több az albánénál.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
