Pillantsunk vissza kicsit a tavaly december hetedikén történtek előzményeire: Kékesi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő és családja négy éve költözött Kaló Máriáék szomszédságába. A pesthidegkúti ikerház mindkét lakásához saját garázs tartozik, de ezeket csak egyetlen lejárón, egy osztatlan tulajdonú közös előtérből lehet megközelíteni. Kaló Mária szerint addig nem is volt gond, amíg tavaly novemberben Kékesi Tibor anyósa hozzájuk nem költözött. Ettől fogva azonban eggyel több autó foglalta a helyet, és többek közt ez is állandó viták forrása lett. Ráadásul megszaporodtak a feljelentések, amelyeket hol a képviselő anyósa, hol maga Kékesi tett a szomszédja felesége ellen.
Tavaly júniusban azt állították, hogy az asszony betört hozzájuk, és ellopott három kölyökmacskát. Két járőrkocsi és öt rendőr vonult ki akkor a helyszínre. Az esetről készült jegyzőkönyv szerint behatolási nyomokat nem találtak, viszont három elbújt kiscicát igen. Szeptemberben és novemberben Kékesi Tibor újra rendőröket hívott, mert úgy vélte, szomszédja rossz helyen parkol. December ötödikén gyanúsítottként hallgatták ki Kaló Máriát, mert állítólag egyik éjjel megkarcolta a képviselő feleségének autóját. (Ez ügyben idén július 21-én szüntette meg a nyomozást a II. és III. Kerületi Ügyészség, mert nem találtak bizonyítékot a rongálásra.)
Ilyen előzmények után érkezett haza tavaly december hetedikén Kaló Mária, autójának hátsó ülésén tízéves kisfiával és annak barátjával. A feljelentés jegyzőkönyve szerint Kékesi gépkocsijával a közös előtérben félig elállta szomszédja garázsbejáratát. A nő udvariasan megkérte a képviselőt, guruljon odébb. Mivel nem történt semmi, bement a lakásba, és előhozta a videokamerát.
Idézet a feljelentési jegyzőkönyvből: „Kékesi Tibor Tűnés innen! felszólítással, személyiségi jogaira hivatkozva megpróbálta megakadályozni a felvételkészítést.” (…) Kaló Mária azért akarta rögzíteni az eseményeket, hogy bizonyítsa, szomszédja akadályozza a parkolásban. „Kékesi a gépkocsiból kiszállva (…) nekem esett, és megpróbálta a kamerát kitépni, kicsavarni a kezemből, a felvételt leállítani. Kénytelen voltam elszenvedni a nálam legalább 30 centivel magasabb férfi testi fölényéből fakadó sérelmeket. Ezt (…) kórházi látlelet is bizonyítja.” Majd így folytatja: „Bántalmazásom alatt a kamerát sikerült bekapcsolnom. Így idézni tudom (Kékesi Tibor) kijelentéseit is: (…) anynyiszor fogsz a rendőrségre járni, ahányszor ilyen pofátlanságokat művelsz! (…) a bunkó parasztjaidat vedd fel. Ne engem! (…) Majd megtanulod a magyarok Istenét! mondattal felvezetve (…) csavarta a kezemet, tépte a ruhámat, rugdalta a lábaimat. A saját garázsunkon keresztül lökdösött a bejárati ajtónk felé.”
Bár Kékesi Tibor felesége eközben hívta a rendőrséget, nem várták meg, amíg azok kiérkeznek, hanem távoztak.
Két héttel később szót kért a parlamentben Bernáth Ildikó fideszes képviselő, aki az akkori esélyegyenlőségi miniszterhez, Lévai Katalinhoz interpellált:
„Tisztelt Miniszter Asszony! Az elmúlt hetekben több ízben beszámolt arról, hogy a szocialista kormány milyen fontosnak tartja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépést (…) Ön mozgalmat is hirdetett ennek érdekében (…) Az elmúlt hetekben ugyanakkor sok sajnálatos és szomorú, a nők számára rendkívül megalázó történet látott napvilágot. Ami még ennél is szomorúbb, hogy e történetek főszereplői egyes kormánypárti politikusok voltak (…) Kékesi Tibor szocialista országgyűlési képviselőről derült ki a minap (…), hogy bántalmazta, szóban és tettleg megalázta szomszédját, aki ráadásul nő, és akinek tízéves kisfia is kénytelen volt végignézni Kékesi brutális viselkedését. Az esetről készült hiteles bizonyítékok alapján bántalmazás közben Kékesi Tibor azt üvöltözte szomszédasszonyának: Majd én megmondom neked, mit kell csinálni, és te azt fogod csinálni! Sőt, bunkó parasztnak is nevezte őt… Kérdezem ezért a miniszter aszszonyt: egyetért-e azzal, hogy a politikusok által közvetített minta hatással van a társadalom erkölcsiségére és a társadalom által követett magatartásmintákra? Egyetért-e azzal, hogy ha a kormányzati vagy a kormányhoz közel álló politikusok erőszakos cselekedetekre ragadtathatják magukat, akkor az emberekben joggal vetődhet fel a kérdés: vajon biztonságban érezhetik-e magukat és családtagjaikat? Egyetért-e azzal, hogy az ilyen esetekkel szemben a jog és az erkölcs legszigorúbb mércéje szerint kell fellépni, és egyetért-e azzal, hogy a hallgatás ilyen esetben cinkosságot és bűnrészességet jelent a hatalmon lévők részéről?”
Lévai Katalin látszólag együttérzően válaszolt: „Magam is fájdalommal értesültem a közelmúltban arról, hogy még a politikai élet legtekintélyesebb résztvevői körében is előfordul, hogy a nők elleni erőszak hírébe keverednek (…) Valóban, azokkal a kérdésekkel, amelyeket a képviselő asszony jogosan felvetett, egyetértek. A politikuséletnek, a közéletnek a szereplői nagy felelősséget vállalnak, az ő viselkedésük mértékadó és mintaadó lehet (…)” – mondta többek között a miniszter asszony, majd hivatala erényeit ecsetelte: „… Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal fennállása óta elsőrendű fontosságot tulajdonít mindenféle erőszak elleni küzdelemnek, így a nőkkel szembeni erőszak elleni küzdelemnek is…” A Kékesi-ügyet viszont épphogy csak érintette: „Az ön által említett (…) esetről nem alkothatok ítéletet, hiszen ez az illetékes bíróságok és más jogorvoslati fórumok dolga.”
Bernáth Ildikó nem tartotta megfelelőnek Lévai Katalin válaszát, az Országgyűlés 176 igen, 143 nem és 2 tartózkodás mellett mégis elfogadta.
Hogy mennyire üresek voltak a miniszter asszony szavai, azt a kormánypártok közönye mutatja leginkább. A mandátumvizsgáló bizottság szocialista elnöke tíz nappal az eset után közölte: nem foglalkozik a testi sértés miatt feljelentett Kékesi Tibor mentelmi ügyével, és a párt etikai bizottsága is néma maradt. A szabad demokraták az MSZP belügyének és egyszerű szomszédviszálynak nevezték az esetet. Egyetlenegyszer nyilatkozott hivatalosan a szocialisták nevében Juhász Gábor. Egészen más témáról tartott épp sajtótájékoztatót a frakcióvezető-helyettes, amikor egy újságíró rákérdezett Kékesire. Válasz: az MSZP-frakció csak a sajtóból értesült a történtekről, ha ez a frakcióra tartozó ügy, akkor az etikai bizottság tárgyalhat róla, de ha a honatya mentelmi jogával kapcsolatos, akkor az Országgyűlés mentelmi bizottságára tartozik – mondta Juhász, aki egyszerűen „rossz szomszédi viszonynak” nevezte párttársa csúfos afférját.
Kaló Mária ruhája a decemberi dulakodás közben elszakadt, keze több hónapig gipszben volt. Ezért többek közöttt testi sértésért tett feljelentést a képviselő ellen. Az akták az ügyészségre vándoroltak, ahol később magánvádassá minősítették az esetet, mert az asszony sérüléseit nyolc napon belül gyógyulónak nyilvánította az orvos. Így a feljelentés visszakerült a II.–III. Kerületi Ügyészségre, amely kérte Kékesi mentelmi jogának felfüggesztését. A mentelmi bizottság hetekig vizsgálódott, majd meghozta némiképp váratlan döntését: javasolták Kékesi Tibor mentességének megszüntetését. A képviselő azonban mégis megúszta az eljárást. Ugyanis az Országgyűlés leszavazta a mentelmi bizottságot.
És hogy ezek után miért Kaló Máriának kellett megírnia bocsánatkérő levelét? Azért, mert Kékesi Tibor feljelentette őt, és a decemberi videofelvétel egy részét tudósításában lejátszó Hír Televíziót is személyiségi jogainak megsértéséért. A Hír TV már az első körben elismerte a hibáját, és három időpontban nyilvánosan megkövette Kékesit. Kaló Mária azonban reménykedett. De hiába derült ki a tárgyaláson, hogy a szomszédasszonynak joga volt filmre venni a rossz helyen parkoló autót, a bíróság szeptember 2-án úgy határozott, magánlevélben kell bocsánatot kérnie a képviselőtől, amiért átadta a felvételt a sajtónak. Ráadásul a perköltségek is őt terhelik.
Akárhányszor megkérdeztük Kékesi Tibort, ő nem kívánt nyilatkozni az ügyről a Magyar Nemzetnek. Egyébként másutt azt hangoztatta: tavaly decemberben nem ő, hanem az asszony ügyetlensége okozta a sérüléseit. Egy alkalommal hozzátette: „egyelőre még nem verte ki nála a biztosítékot”, ahogy mindvégig tudósítottunk a fejleményekről. De ha majd úgy érzi, sérülnek a jogai, a törvény előtt vesz elégtételt. Reméljük, a tények fenti rögzítése nem lépte túl az említett tűréshatárt.
Kaló Mária úgy döntött, lapunkon keresztül hozza nyilvánosságra azt a levelet, amit a bíróság döntése szerint meg kellett írnia:
„Nyilvános magánlevél
Tisztelt dr. Kékesi Tibor MSZP-s országgyűlési képviselő úr!
A Fővárosi Bíróság elsőfokú határozata szerint magánlevélben kell elnézést kérnem öntől, amiért személyiségi jogait megsértettem. Míg a másodfokú eljárás megindításán elmélkedtem, végigpörgettem magamban az elmúlt időszak eseményeit. Rájöttem, nem szükséges fellebbezésemmel bírósághoz fordulnom. Az, hogy ön vélt vagy valós személyiségi jogai sérültek-e, avagy sem, érdeklődési körömön kívül esik. Ami azonban dicstelen szereplése okán nekem fontos, a bírósági tárgyalásokon fényesen beigazolódott.
Bizonyára emlékszik tisztelt Képviselő úr arra a tavaly december 7-i napra, amelyen csorbultak az ön kényesen védett személyiségi jogai.
De mi is történt? Vázoljuk fel röviden az eseményeket.
Azon a Mikulás utáni napsütéses vasárnap kora délutánján ön állítólag az ikerházunk garázsaihoz vezető fedett gépkocsi lehajtóban indulásra készen, autójában ülve várakozott feleségére. Én épp akkor érkeztem haza a kisfiammal és barátjával. Mivel ön olyan helyzetben állt a kocsival, hogy én nem tudtam megfelelően a helyemre parkolni, megkértem önt, hogy ezt elősegítendő guruljon előre vagy hátra. Ön a füle botját sem mozdította. Sőt, hogy idézzem az egyik nyilatkozatát: „Szóhoz sem jutottam ekkora arcátlanság láttán, így nem is válaszoltam felvetésére.” Mivel kapcsolatunk a legjobb szándékkal sem nevezhető jószomszédinak, valamint tanulva az előzményekből, bementem lakásomba, és egy videokamerával visszatérve felvételt készítettem a kialakult helyzetről. A lényeg most következik, tisztelt Képviselő úr! A bírósági tárgyaláson ugyanis egyértelműen kiderült, hogy a kérdéses videofelvételt jogszerűen készítettem. Jogom volt rögzíteni a közöttünk létrejött birtokvitában a gépkocsik helyzetét egy későbbi bizonyítási eljáráshoz. Ön jogvégzett ember, tehát ezzel tisztában lehetett. Ezért szeretném feltenni önnek az alábbi – költői – kérdéseket.
Miért parancsolgatott és fenyegetett? Miért szidalmazott, majd rontott nekem? Miért bántalmazott engem? Miért élt vissza testi fölényével egy nővel szemben? A sajtó, a rádiók és televíziók kérdéseire miért rágalmakkal és hazugságokkal válaszolt? Miért nincs bátorsága vállalni tettének következményeit?
Tisztelt Kékesi képviselő úr!
Ön tehát a bírósági határozat értelmében várja elnézést kérő levelemet, amiért a bántalmazásom alatt is működő videokamerával készített hang- és képfelvételek egy rövid részletét az ön engedélye nélkül hoztam nyilvánosságra.
Ezért elnézését kérem!
Tudom, sérelmezi, hogy minősíthetetlen tette nem maradhatott titokban. Viszont szerintem joggal várható el, hogy mindenki tudhasson arról, ha a politikai élet valamelyik szereplője bűncselekménybe keveredik. Megértem önt, hiszen büntető-felelősségrevonása alól csak a parlament által fel nem függesztett mentelmi joga mentette meg, annak ellenére, hogy többek között a mentelmi bizottság vagy akár Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter is a független magyar bíróságra bízta volna az ügy megítélését. Az ön helyében én nem lennék büszke magamra.
Remélem, megválaszolatlan kérdéseimre szavazatok formájában kapom meg majd a választ a választóktól. A választ, mely megerősít engem abban a reményemben és meggyőződésemben, hogy az olyan emberi, erkölcsi színvonalat képviselő emberek, mint ön, többé nem kaphatnak helyet a Magyar Köztársaság Parlamentjében.
Budapest, 2004. 10. 13. Kaló Mária”
Másképp is lehet. Álljon itt összehasonlításképpen Szabó Attila egykori fideszes országgyűlési képviselő esete, amely ékes példája annak, hogy másképp is lehet reagálni arra, ha egy kormánypárti politikus botrányosan viselkedik. Szabó Attila 1999 nyarán az egyik csopaki ABC-ben randalírozott, sőt az üzletvezetővel állítólag dulakodott is. Négy nappal a történtek után Mátrai Márta akkori frakcióigazgató azt nyilatkozta: a képviselő maga értesítette őt arról, hogy botrányt okozott Csopakon. A honatya tettét kimerültséggel magyarázta. A frakcióigazgató megjegyezte: egy parlamenti képviselőnek minden körülmények között olyan magatartást kell tanúsítania, ami összhangban van választott tisztségével. Emlékeztetett arra is, hogy a Fidesz etikai szabályzata szerint Szabó Attila országgyűlési képviselőhöz méltatlan, a képviselőcsoport jó hírnevét csorbító magatartást tanúsított. – Szükségesnek tartom, hogy a Fidesz etikai bizottsága szeptemberben megtárgyalja Szabó Attila hódmezővásárhelyi képviselő ügyét. Cselekedetének következményeiről a bizottság határoz majd – közölte a frakcióigazgató. Szabó Attilát az Országgyűlés Fidesz-frakciója szeptemberben kizárta a tagjai közül, ezután független képviselőként dolgozott, a parlament pedig felfüggesztette a mentelmi jogát. Ügyében a vizsgálatot a Veszprém Megyei Főügyészség Nyomozó Hivatala folytatta le, a városi ügyészség pedig a vádemelés mellett döntött. Első fokon százezer forint bírságra ítélték; a képviselő fellebbezett.
