Nagypolitikai nyomás alatt a kamara?

Tőkeszegények a hazai kis- és közepes vállalkozások, s gondot jelent, hogy a támogatásukra létrehozott hitelkonstrukciók egy része nem jut el hozzájuk – nyilatkozta lapunknak Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke, aki szerint a közbeszerzések terén a döntéshozók gondolkodásmódján kell változtatni. Parragh úgy tartja, ha egy magyar cég elnyer egy tendert, az hazai munkahelyeket biztosít, adófizetést eredményez – ezt a „konstrukciót” a régi EU-tagállamok kiválóan alkalmazzák.

Csákó Attila
2004. 10. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A napokban újra elnököt választ a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Ön mit tart az elmúlt négy év sikerének és kudarcának?
– Nem sikerült olyan mértékben erősíteni a kamarát a jogszabályi feltételben, mint szerettük volna, s ami indokolt lenne. Emiatt nem látjuk a gazdaság szereplőinek egy részét, az etikai szabályokat pedig nem terjeszthetjük ki a nem kamarai tag vállalkozókra, holott a szélhámosok kiszűrése jót tenne a gazdaságnak. Sikerült a meglévő infrastruktúrát hálózattá szervezni, illetve stabilizálni a létszámot. A politikával helyre tettük a viszonyunkat! Tagságunkban éppúgy képviselve van a MIÉP-es, mint az SZDSZ-es gondolkodású vállalkozó. A mi elvünk ugyanis nem a politika, hanem a gazdasági érdek.
– Akkor miért van az, ha baloldali érzelmű emberrel beszélgetek, akkor azt mondja, ön jobbos, ha jobboldalival akkor azt hogy balos?
– Ezt bóknak tekintem a részükről, hiszen egy kamarai vezetőnek nem a politikai érdekeket, hanem a tagság, a vállalkozók és a gazdaság érdekeit kell szolgálnia.
– Nemrég Gyurcsány Ferenc miniszterelnök, amikor a kamaránál járt, azt mondta, az elvégzett feladatok után fizetnek a gazdasági kamaráknak, plusztámogatást nem adnak. Mennyiben van kiszolgáltatva az MKIK, valamint a területi kamarák a kormánynak?
– Nagyon hibás az a megközelítés, hogy a kormányra vagyunk utalva. A gazdasági élet szereplői nélkül bizonyos dolgokat ugyanis nem lehet megcsinálni az uniós viszonyrendszerben. Meg lehet próbálni íróasztal mellől, elméleti síkon, de szinte biztos a bukás. Egyébként éves 1,5 milliárd forintos működési költségünk hat százaléka, azaz 90 millió forint érkezik az államtól. Sajnos, a gazdasági tárca jelenlegi tervei szerint jövőre ezt is elvonják.
– Gyurcsány Ferenc azt is mondta: el kell felejteni, hogy a kormány pénzzel támogatja a vállalkozásokat. Egy normális piacgazdaságban a cégek adót fizetnek, és nem támogatást kérnek a kormánytól.
– Azt gondolom, ez egy nagyon lecsupaszított mondat, mert a kormányprogramban célként szerepel a kis- és középvállalkozók helyzetének és az ország versenyképességének javítása.
– Valóban sok mindent megfogalmaztak a programban, csak kevés benne a megfogható rész, az inkább „altatónak használható, mintsem a vállalkozókat lázba hozó írásos elképzelésnek”. Az is kérdés, lesz-e forrás a prioritásokhoz.
– A kormányprogram a kívánalmak és célok „gyűjteménye”. Hogy mi a valóság, azt majd a források hozzárendelése mutatja meg.
– Az idei év alapján nem lehetnek bizakodók a cégek, hiszen 19 milliárddal kevesebbet fordított rájuk a kabinet.
– Igen, ma még kérdés, mekkora pénz jut ennek a szektornak.
– A vállalkozók tőkeszegénységén sürgősen javítani kellene. A tőkepótlásukat hivatott négy konstrukció közül szinte csak egy, a Széchenyi-kártya működik. Mit lehet tenni, hogyan lehet javítani a programokon?
– Valamennyire működik még az Európa-hitel is, ám a mikro- és a midihitel nem jut el a vállalkozókhoz. A nagyobb hatékonyság érdekében az intézményi rendszeren és a programokon is javítani kell, amiben jó partner lehetne a kamara, amely már bizonyított.
– A közbeszerzésekben mennyire segítheti az állam és mennyire segíthetik az önkormányzatok a magyar cégeket?
– Alapvetően nem a jogszabályokon kell változtatni, hanem a döntéshozók gondolkodásmódján. Meg kell értetni, ha egy magyar cég elnyer egy tendert, az hazai munkahelyeket biztosít, adófizetést eredményez. Ezt az régi EU-tagállamok kiválóan alkalmazzák.
– Sok vállalkozó arról panaszkodik, hogy az állam csak késve fizeti ki a megrendelései ellenértékét, az áfa-visszautalás is csúszik. Ön szerint így viselkedik egy uniós tagállam kormánya, államigazgatása?
– Ez valós probléma, aminek oka, hogy hiányos a költségvetés, nem tudja finanszírozni működését az állam. Azt sem tartjuk elfogadhatónak, hogy a hivatalok érdekeltek a büntetésben. Az APEH-et nem számolva tavaly hatmilliárd forintot szedtek be ilyen módon a vállalkozói rétegtől.
– Önök számtalan esetben azt hangoztatták, lépéseket kell tenni a működő tőke becsalogatásához? Ennek egyik lehetősége az adócsökkentés, csakhogy ürességtől kongó kincstárral meg lehet ezt lépni?
– A működőtőke-beáramlás nagyban múlik az infrastruktúrán, a képzett munkaerő arányán, a kormányzat és az adórendszer, valamint a jogszabályok stabilitásán. Azt gondolom, hogy talán még az adószintnél is fontosabb a kiszámíthatóság.
– Gyakori probléma, hogy az iskolapadból nem a gazdaság igényeinek megfelelő szakemberek kerülnek ki. Mikor lesz ebben változás?
– Kedvező irányba halad a folyamat, ám a probléma csak hosszú távon orvosolható. Jelenleg hiba, hogy sem a különböző képzési szintek, sem a különböző szakmák oktatási struktúrái nincsenek összhangban. A képzést a szabályozórendszeren keresztül kell gazdaság közelivé tenni. Jelentős elmozdulás tapasztalható a szakképzésben, ahol 16 szakmát átadott a szaktárca felügyeleti jogkörrel és forrásokkal a kamarának.
– Sokszor gond, hogy a fiatalok gyakorlati szakmunkásképzésben nem igazán vesznek részt, tudásuk csak papíron létezik. Mi lesz velük?
– Azoknak, akik csak az iskolai szakképzésben vesznek részt, mindössze egyharmaduk marad a szakmában. Javasoltuk, hogy a diák és a szülő, valamint az oktatási intézmény és a gyakorlati képzőhely kössön szerződés. Ez létrejött, az állam is támogatja, s mára már 18 ezer diáknak biztosított a gyakorlati képzése a kamarák által gondozott tanulóiszerződés-hálózaton keresztül.
– Nagy jelentősége van az uniós források elosztásában a területfejlesztési tanácsoknak, amiből a gazdasági kamarákat kihagyták. Roszszul lobbiztak?
– Nem, mi jól lobbiztunk, hiszen írásos megállapodásunk van, melyet még a Medgyessy-kormánnyal kötöttünk, és arról szól, hogy visszaveszik a testületekbe a kamarákat – erre azonban mégsem került sor. Ez súlyos hiba, mert azokban az uniós országokban, ahol a kamara is szerepet vállal a területfejlesztési döntések meghozatalában, jóval magasabb az EU-pénzek lehívása, mint ahol nincs jelen. Most azon dolgozunk, mihamarabb helyet kapjunk.
– Ha ismét önt választják elnöknek, milyen jövőt szán a kamarának?
– Szeretném, ha a vállalkozók érdekében megfogalmazott politikasemleges, szakmai véleményünket megfogadná a mindenkori kormány, s objektív partnerének tekintene. Meggyőződésem, hogy az EU-ba csak akkor tudunk sikeresen integrálódni, ha hasonló lesz az intézményrendszerünk az ottani, nálunk fejlettebb államokéhoz. Ez pedig megkerülhetetlenné teszi a kamarák erősítését is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.