Milyen nehézségek hátráltatják az iraki háború miatt ejtett sebek gyógyulását a NATO-n belül?
– Úgy vélem, hogy az iraki kérdést túlzottan is átpolitizálták az Atlanti-óceánon innen és túl, miként az olyan ügyeknek is túl nagy jelentőséget tulajdonítottak, mint az önálló európai katonai tervező- szervezet létrehozása. Ez utóbbiról az amerikai NATO-nagykövet úgy vélekedett, hogy létrejötte a szövetség végét jelentheti, míg Európában azt állították, hogy hiánya fog az Európai Unió végéhez vezetni. Ezzel szemben a transzatlanti konfliktus képlete lényegesen egyszerűbb: voltaképpen az európai közvélemény túlnyomó többségének a jelenlegi washingtoni kormányzattal szembeni utálatát fedi.
– Mi jelenthet kiutat a jelenlegi helyzetből?
– A rendeződést segítheti, ha az Egyesült Államokban új elnök kerül hatalomra, de már az is, ha hatalmon maradva átstrukturálódik a Bush-kormány külpolitikája. Európában Franciaország már rádöbbent, hogy milyen nagy jelentőssége van a transzatlanti kapcsolatoknak, az „Európa mint ellensúly” elgondolás pedig nem tartható. Sokat jelentene, ha mindkét oldalon tartózkodnának bizonyos retorikai fordulatoktól, mellőznének egyes kifejezéseket: Európában ejtenék például a multipoláris világ emlegetését, míg Amerikában a „régi” és az „új Európa” közti különbségtételt.
– Miért nem akarnak az európai országok nagyobb felelősséget vállalni a biztonság területén?
– Európában a legnagyobb probléma abból ered, hogy a közvélemény nincs tisztában a biztonságukra leselkedő veszélyekkel, például nem látnak összefüggést a globális folyamatok és a saját boldogulásuk közt. Érinti például a német érdekeket, hogy mi történik a Hindukusban? A globalizált világban el kell fogadni, hogy igen. A másik téveszme, hogy ha nem veszünk részt a globális béketeremtésben, nem válunk a terrorizmus célpontjává. Ebből fakadóan a politikai döntéshozatal szintjén sincs kellő készség arra, hogy a valós kihívásokhoz igazítsák a védelmi célú kiadásokat. Mindez nemcsak katonai téren értendő, hanem az olyan civil, nem kormányzati szervezetek működésének támogatását is jelentheti, amelyek nagy hatást fejthetnek ki a nemzetközi színtéren.
– Azon a címen, hogy megszűnt a regionális fenyegetettség, több kelet-európai ország védelmi szervezetét manapság úgy alakítják át, hogy az kizárólag globális feladatokra legyen alkalmas a NATO-n belül. Helyes ez a törekvés?
– Mindkét feladatrendszer figyelembevételére szükség van, a regionális dimenzió megőrzése pedig különösen azokban az országokban fontos, melyek közel helyezkednek el a Balkánhoz, ahol még hosszú ideig kell építeni a stabilitást. Arra is ügyelni kell, hogy egyre nehezebb határvonalat húzni a külső és belső biztonság közé, például a terrorizmus miatt, vagy azért, mert a belső problémáknak manapság villámgyorsan külső hatásaik is lehetnek. Az átalakításnál pedig nemcsak a modern technológiák beszerzéséről és alkalmazásáról van szó, hanem arról is, hogy miként alkalmazzuk a képességeinket. Ezen alapul a transzformáció gondolata is, melynek a NATO egy különálló parancsnokságot is szentelt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
