Mintha megfagyott volna a levegő 2002 novemberében a Medgyessy–Dzurinda-találkozón, amikor a szlovák miniszterelnök tapodtatnyit sem volt hajlandó engedni a státustörvény ügyében. Ez a tárgyalás rányomta a bélyegét az utóbbi két esztendő magyar–szlovák viszonyára. Mikor várható egyfajta olvadás a magas szintű kétoldalú kapcsolatokban?
– Az ominózus találkozó óta változott a helyzet. 2003 októberében és decemberében olyan dokumentumokat tudtunk közösen elfogadni, amelyek oldották ezt a hangulatot. Jelenleg igyekszünk előkészíteni a legmagasabb szintű találkozókat is, hogy a kétoldalú kapcsolatok újra megfelelő szintű dinamizmust kapjanak. Ugyan még nem tudok pontos időpontot mondani, de az elkövetkező három hónapban feladatomnak tekintem, hogy elősegítsem a legmagasabb szintű találkozók létrejöttét. Van erre vonatkozó igény Pozsonyban.
– Talán ezzel a fagyos viszonynyal függ össze, hogy két és fél évig nem volt szlovák nagykövet Budapesten. Hogyan történhetett ez meg?
– Arra nem tudok válaszolni, hogy mi volt ennek az oka, de a fagyos viszonnyal nem értek egyet. A kétoldalú kapcsolatokban nincs olyan konkrét problémás ügy, amely terhelő lenne. Másfelől úgy gondolom, a szlovák nagykövetség ideiglenes ügyvivője jó munkát végzett. De hagyjuk is ezt, hiszen ez már történelem. Ami engem illet, nagy kihívás számomra a budapesti megbízatás, a lehető legnagyobb lelkesedéssel vágok neki.
– Az ön kinevezése sem volt problémamentes. Korábban Mikulás Dzurinda miniszterelnök egy másik személyt jelölt, csakhogy az illető nem nyerte el Ivan Gasparovic államfő tetszését. Ön viszont megfelelt a nem éppen magyarbarátságáról ismert elnöknek. Nem gondolja, hogy hátrányt jelent Magyarországon, ha önt Gasparovic emberének tekintik?
– Az én jelölésem egy hármas szinten történő egyeztetés alapján született, a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a külügyminiszter közreműködésével. A végső, pozitív döntésről a külügyi tárca vezetője értesített engem.
– Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke azért bírálta az ön kinevezését, mert nem ismeri a magyar nyelvet. Meg fog tanulni magyarul?
– Elutazásom előtt találkoztam Bugár Bélával, akkor nem vetette szememre ezt a hiányosságomat… De komolyra fordítva a szót, én nem csak hivatali kötelezettségeim miatt kezdtem el magyarul tanulni. Nagykövetként a magyar nyelv ismeretét egy természetes gesztusnak tartom Magyarország, a magyarság irányába. Amikor Lengyelországban dolgoztam, nagyon hamar megtanultam a lengyel nyelvet, Svédországban pedig rövid idő elteltével már svédül beszéltem a helyiekkel. Ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy a helyi emberekhez anyanyelvükön szóljak.
– Milyen tervekkel érkezett Magyarországra?
– A közös uniós és NATO-tagság sokkal szélesebb területet biztosít számunkra a kommunikációra. Egyrészt különös hangsúlyt fektetek arra, hogy rendezzük a még nyitott kérdéseket. Másfelől kölcsönösen fejleszteni kell olyan, ez idáig kevésbé kihasznált lehetőségeket, mint a turizmus, az emberek, elsősorban a fiatalok közötti párbeszéd, egymás jobb megismerése, s a kulturális kapcsolatok bővülése.
Életút. Juraj Migas 1957-ben született Eperjesen. Felsőfokú tanulmányait a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében végezte. 1985-ben nemzetközi jogból szerez doktori címet a pozsonyi Komensky Egyetemen. 1988-tól hat éven keresztül nagyköveti pozíciót tölt be Németországban, Lengyelországban és Svédországban. 1998-tól Szlovákiát képviseli az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet bécsi székhelyén. 1993 és 2003 között nagyköveti rangban Szlovákia európai közösségekhez rendelt miszsziójának vezetője. Ezt követően budapesti kinevezéséig a pozsonyi külügyminisztérium kétoldalú kapcsolatokat koordináló főosztályának vezérigazgatója. Németül, angolul, oroszul, svédül és lengyelül beszél. (MN)
