Bojár Iván András nagyvonalú dolgozatában a szerethető Budapestről ír, ahol mindenki megtalálja kulturális színvonalának kínálatát, ahol a közlekedés megoldott, a polgár magáénak érzi városát. Aztán példák: Zöld Pardon, Titanic fesztivál, Hajtás pajtás, Experi Dance, Bélga, a Liszt Ferenc tér, a Ráday utca, a Sziget és Geszti plakátkiállításai. Ja, és az A38-as hajó. Ezek ma Budapest újkori sikertörténetei.
Más okosságok is vannak a cikkben, de sokunk értelmezése korántsem ilyen megengedő. Budapest, kivált Pest lakhatatlan koszfészek, amit tizennégy éve tudatos dilettantizmusból zülleszt a város vezetése. Mielőtt találgatjuk, miképpen kellene lemaradásunkat behozni, Prágától Krakkóig, szálljunk le a földre. Miért érezze magáénak a várost az, akinek semmi zöld sem jut? Az utca, udvar beton, a környék aszfalt és beton, nincs tél és nyár, minden évszak egyforma, legfeljebb nyáron a bitumen olvad, télen a hólé csurog. Az emberek szívén kéreg nő, a hányáson és a kutyagumin kívül csak az üres kólásdobozokat és a szemetet hajtja utcáinkon a szél. Ha elültetnének egy fácskát, kicsavarnák, kitépnék. Lelkileg tagolódunk bele a sivárságba. Mitől lenne ez a mi városunk? Innen csak menekülni lehet, amint tették azt eddig 300 ezren. Budapest szutykos és elhanyagolt. A megszűnt üzleteket méretes plakátragacs fedi, a körúti kirakatok szürkék a portól, de a házak ablakai, redőnyei is sötétek a mocsoktól. Itt Demszky országlása idején nem épült semmi olyan, amit mutogatni lehetne: Ez az én Budapestem. A plazákat, irodaházakat, lakóparkokat nem nekünk tervezik. Demján Sándornak lenne igaza: minden ötlet, ami a város javára válna építészetileg vagy közjóilag, megbukik egy szűk liberális értelmiségi csoport fanyalgásán? Végül is, aki ingázik New York, Los Angeles vagy az Isztria között, azt miért izgassa, hogy jár-e gyorsvasút a Nyugatiból Ferihegyre? Neki ott a szolgálati terepjáró, sofőrrel. Akinek nincs szeme rá, miért látná a haldokló házakat, a vaskorlátokkal tűzdelt utcákat, a járdán parkoló autókat, a dobra vert műemlékeket, aki nem érzi a Józsefváros pincéiből kiáramló enyészetet, nem esik keresztül koldusokon, hajléktalanokon, az vagy Budán lakik, vagy a fővárosi önkormányzatban tölti napjait. A buszok kiégnek, a villamosok késnek, de a BKV 45 milliárdos adósságára a vezérigazgató újabb 20 milliós jutalmat kap. A metró felújítását 1,3 milliárddal lépték túl, de rámpákra nem tellett a családcentrikus városvezetésnek. Egy lezüllött városnak miért lennének a lakói különbek? Graffitik, kutyagumik, kiégett gyep, bűzlő kukák, telefirkált liftek, csikkel tömött virágvályúk, hámló tűzfalak életünk stabil kísérői. Az újat egykettőre bekeríti a vandalizmus, amit nem érzel a magadénak, az nem is a tiéd.
2006-ban megszabadulhatnánk attól az embertől, akit szánalmas ámokfutása és méretesen bosszúálló egója jellemez. Demszky főpolgármester lemondott brüsszeli képviselőségéről, mert pártja figyelmeztette, az MSZP ugrásra kész megbuktatni őt. Aztán Pető Iván közölte, mégis Demszkyt indítják a 2006-os önkormányzati választásokon. A parlament nagyot hibázott, amikor nem hozott törvényt, hogy csak két ciklust engedélyez az ilyen posztokon. Tizenhat év főpolgármesterség maximálisan erodálja, szellemileg beszűkíti, és pszichotikussá teszi pozíciójának viselőjét. Demszky még a Városháza menedékes macskáit is kivégeztette, kínhalálukat bárki többször végignézhette. Tizenhat év alatt nem telt nekik egy állatmenhelyre, elment a pénz parádékra és búcsúkra. Vagy sok más egyébre, amit úgyis megtudunk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
