Megint egetverő skandalum van a napba öltözött városban. Legalábbis az országos sajtó szerint, mert a debreceniek mindebből vajmi keveset érzékelnek. A múltkor az APEH kürtölte világgá, hogy a Mihály-napi nagyvásár számlaellenőrei szerint Debrecen adóügyileg elesett. Ilyet soha nem hallottunk Pécsről, Győrről vagy Salgótarjánról, pedig vásározók ott is vannak, és ott sem mindenki ad számlát. Debrecennek ez a feltűnő kiszerkesztése, negatív szenzációként való feltüntetése a médiában óhatatlanul megkérdőjelezi az adóhivatal politikai elfogulatlanságát: akár akarták, akár nem, az üzenetük az volt, hogy a debreceni adózási morál szoros összefüggésben van a város lakóinak szavazási hajlandóságával, pártpreferenciájával. (Ha azt olvasnám a vezető hírekben, hogy bármely szocialista vagy szabad demokrata város adófronton úgyszintén elesett, töredelmesen meg fogom követni az APEH-et.)
A legújabb botrány még ennél is egetverőbb: a szocialisták nem vághattak centit a nagytemplom előtt. Példátlan! A panaszkodó főszocialista szerint (aki kivételesen most nem a druszám volt) ezáltal pótolhatatlan kollektív élménytől fosztatott meg a cívisváros békeszerető közönsége. A monumentális centivágás másutt valóban nem ütközött városszépészeti akadályokba, bár intő jel lehetett volna a mostanában kevés sikerélményben részesülő kormánypárti lelkesedőknek, hogy Mádl Ferenc köztársasági elnök (nem mellékesen vészhelyzetben a hadsereg vezérlő parancsnoka) a Hősök terén is kimentette magát az ízléshatáron egyensúlyozó, s azon némiképp talán át is billenő politikai happeningből. Igen helyesen. Boldogult sorkatonai szolgálatom idejéből még élénken emlékszem: centit csak a harmadidőszakos öregkatonák („vén cetek”) vagdoshattak. Első időszakos újoncok („kopaszok”) még csak hozzá sem érhettek e talizmánhoz. Voltak azonban másodidőszakosok („gumik”) is, akik afféle centihelyettesítőként egy gumidarabot hordoztak magukkal mindenhová. A sorkötelezettség eltörlése pedig nemcsak a vén ceteket, de a kopaszokat és a gumikatonákat is múlt időbe utalja. Most képzeljenek el egy köztársasági elnököt úgy, hogy gumi van nála…
Debrecen persze helyőrség is volt, nem elhanyagolható laktanyával, így az sem elvetendő, amit a polgármester (a területfoglalási engedély hiánya mellett) a főtéri centivágás elmaradásaként felvetett: hol a költségvetésben a sorkatonákat pótolni hivatott szerződésesek lakásépítési fedezete? A besorozottnak megtette az emeletes vaságy, a molyette pokróc, a heti egyszeri meleg zuhany, vacsorára pedig a kőkemény tepertő, amiből fél centis szőrök állnak ki. A profik azonban profi élet- és munkakörülményeket kívánnak: méltó lakhelyet, ruházatot, versenyképes zsoldot, sőt munkavédelmet. Ha erre nem telik, mi indokolja a költséges köztéri centivágási csinnadrattát?
Mellékesen ez azon a debreceni főtéren történt volna, amelyet a szocialisták korábban nem győztek eleget szapulni. S abban a városban, ahol (ha már a Medgyessy–Gyurcsány-kormányok a hangzatos ígéretek dacára nyom nélkül elsüllyesztették a Széchenyi-tervet) csak azért is van Főnix-terv. Szerepel benne repülőtér-fejlesztés, szállodával és bálteremmel kombinált konferenciaközpont, új nagyerdei stadion, fedett uszoda, új villamosvonal, teljes csatornaellátottság, művészszínház, műcsarnok, sőt európai filmek mozija is. Az élményfürdő, a Főnix Csarnok, az új universitas és a megújított városközpont mellé. Mindez a helyi közösség túlnyomó egyetértésével. Nem csoda, ha a szocialistákat bosszantja, hogy még gondolatban sincs esélyük vagdosni Kósa Lajos csapatának centijét…
origo.hu
Tseber Roland úgy aggódik a magyarokért, hogy nem tartotta fontosnak a magyar állampolgárságát
