Jelenleg 31 politikai és négy címzetes államtitkár dolgozik a Magyar Köztársaság kormányában, számuk azonban hamarosan tovább duzzad. Újabb négy politikai államtitkár (Suchman Tamás, Szanyi Tibor és Veress János, valamint Detrekői Ákos, aki a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke) a napokban állt munkába, valamint hat miniszterelnöki tanácsadó testület létrehozása is napirenden van, melyek vezetői címzetes államtitkári besorolást kapnának. Ezzel a címzetes és politikai államtitkárok száma minden eddigi, a rendszerváltás utáni rekordot megdöntve, 41-re emelkedik majd.
Ezenkívül 2002, a kormányváltás óta kilenc kormánybiztost és 14 kormánymegbízottat neveztek ki. A kormánybiztosok a vonatkozó törvény értelmében közigazgatási államtitkárnak számítanak, a kormánymegbízottak egy része pedig politikai államtitkári besorolást kapott. Ilyen például Újhelyi István MSZP-alelnök, aki nemrég lett ifjúságpolitikai feladatokat koordináló kormánymegbízott vagy Vadász János, aki a közszolgálati reformért felelős. A dolog furcsasága, hogy olyanok is államtitkári besorolást kaptak kormánymegbízottként, akik egyébként is a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) politikai államtitkárai, mint például Baja Ferenc vagy Nagy Sándor.
Ugyancsak államtitkári besorolásban dolgoznak a miniszterelnök politikai főtanácsadói. Eddig négyről tudni, ebben a beosztásban tevékenykedik László Boglár és Batiz András kormányszóvivő, valamint Keszthelyi András, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök volt sportminisztériumi kabinetfőnöke, továbbá Braun Róbert, a Miniszterelnöki Hivatal volt beszállítója, később helyettes államtitkára, akitől tavasszal vált meg a kancellária. A politikai főtanácsadói titulus egyébként nem ismeretlen a közszolgálatban. Ők is köztisztviselők, ám megbízatásuk a kormány mandátumának lejártakor automatikusan megszűnik, ugyanakkor nem feltétlenül kellene államtitkári besorolást kapniuk.
Van „karcsúsítási” kormánybiztos is
Közben Sárközy Tamás professzor (az egyetlen kormánybiztos, akiről tudható, hogy munkájáért semmiféle juttatásra nem tartott igényt a kancelláriától) irányításával készül a kormányzati reformról szóló előterjesztés, amelynek célja a kormányzati bürokrácia számottevő karcsúsítása, és például éppen azt tartalmazza, hogy radikálisan csökkenteni kell a címzetes államtitkárok számát, kinevezésüket csak a valóban indokolt esetekre kell korlátozni, a politikaiaknak pedig csak úgynevezett parlamenti államtitkári szerepet kell adni (akik így a törvényhozásban helyettesítenék a miniszterüket), és fel kell számolni a párhuzamosságokat. A kormányzati kommunikáció egyik központi eleme már 2002 végétől kezdve a takarékosság. Volt már takarékos költségvetése az országnak (tavaly és ebben az évben), és várhatóan jövőre is „takarékos” évre számíthatunk, de ez kiegészült a „takarékos” állam víziójával is. Azaz, hogy az állam magán kezdi a nadrágszíj meghúzását. Draskovics Tibor pénzügyminiszter, amikor a kormány benyújtotta a parlamentnek a jövő évi költségvetés tervezetét, kisebb és olcsóbb állam megteremtését nevezte meg az egyik fő célként. A szintén jelen lévő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök viszont arra a kérdésre, hogy két kormányszóvivő olcsóbb-e, mint egy, azt válaszolta: „Ami pedig az olcsó államot illeti, az ennél lényegesen mélyebb és átfogóbb strukturális kérdésekről szól, olyanokról, amelyekről majd például a pénzügyminiszter úr is szólni fog.”
Az MSZP–SZDSZ-kormányban a Miniszterelnöki Hivatalban dolgozik a legtöbb politikai államtitkár, szervezetileg meglehetősen átláthatatlan módon. A 2002-es kormányalakítást követően többször szervezték át az államtitkárokat, akiknek egy részénél (például Baja Ferenc, Nagy Sándor vagy Szekeres Imre esetében) felmerült, hogy csak politikai alkuknak köszönhetik posztjukat. A feladatok és hatáskörök rendszerezésének igénye többször felmerült, még Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején, például amikor egyeseket a tárca nélküli miniszterek alá próbáltak „szervezni”, valami helyet és feladatot találni így számukra. Ám a kancellária politikai államtitkárainak tevékenysége nem volt botrányoktól mentes. Nagy Sándor az irányítása alá tartozó hivatal ingatlanbérletével (Hattyúház-ügy) és szinte az egész kistérségi menedzseri hálózat menesztésével hívta fel magára a figyelmet. Miközben az újonnan kinevezettek között több régi ismerőse tűnt fel, és többen a helyi szocialista körökkel ápoltak jó kapcsolatokat. Baja Ferenc pedig egy nehezen átlátható és többször kritizált informatikai fejlesztés felett bábáskodott.
Egy feladatra több személy
Több államtitkárság önmagában is kettősségeket okozott a kormányzati szerkezetben, anélkül, hogy az egyik tudott volna a másikról, ugyanakkor mindegyikhez rendeltek forrásokat is. Nagy Sándor például a területfejlesztéssel foglalkozott, de ez a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca feladatai közé is tartozik, sőt, Szanyi Tibor kormánymegbízottként is foglalkozott az üggyel, amíg fel nem mentették, lényegében azért, mert nem csinált semmit sem. Sőt a területfejlesztés kérdésköre számos ponton kapcsolódik a Nemzeti fejlesztési tervhez, amely meg nem erősített hírek szerint Baráth Etelével, a MeH egy másik politikai államtitkárával okozott Nagy számára konfliktusokat. Baja Ferenc lelkesedése az informatikai ügyekért és beszerzésekért töretlen, ugyanakkor a területért egy külön szaktárca felel, az informatikai minisztérium. Kiss Péter kancelláriaminiszter ugyanakkor a Gyurcsány-kormány megalakulását megelőző parlamenti meghallgatáson egyértelművé tette: a kormányzati kettősség az informatika területén megmarad, és ragaszkodik Baja Ferenc személyéhez.
Ebben az esetben hinnünk kell Gyurcsány Ferencnek, aki korábban kijelentette, hogy politikájában nem a Fidesz lesz majd az igazodási pont. A polgári kormány idején összesen nyolc politikai államtitkár dolgozott a kancellárián, világos szervezeti keretekkel és egymás közötti munkamegosztással. Négyen a különböző referatúrákat vezették, és ilyen rangban dolgozott Nagy Andor, Orbán Viktor miniszterelnök kabinetfőnöke és Borókai Gábor kormányszóvivő is. A 17 minisztériumban, illetve hivatalban szintén dolgozott egy-egy politikai államtitkár, illetve a Pénzügyminisztériumban a ciklus elején egy ideig kettő is, mivel egyikük a társadalombiztosítási alapok gazdálkodását felügyelte a tárcánál. Az Orbán-kabinetnek tehát a ciklus végére 25 politikai államtitkára volt. Összesen 37 politikus töltött be ilyen posztot valamennyi ideig 1998 és 2002 között. Címzetes államtitkári poszt pedig abban az időben nem létezett.
Gyurcsány Ferenc mindenesetre nem sokat tesz az államtitkári posztok elburjánzása ellen, sőt ő maga szaporítja azokat. Forrásaink szerint ezt azért teszi, hogy különböző stallumok, hivatalok, titkárságok (és mint Zuschlag óta köztudott: hivatali autók és szolgálati sofőrök) osztogatása révén biztosítsa be megszerzett pozícióját, ezzel hálálva meg támogatóinak a közbenjárást, kötve magához még jobban a bizonytalanokat. Az előzetes fogadkozások ellenére az MSZP új elnöksége többségének van valamilyen kormánypozíciója (az alelnökké választott Újhelyi Istvánt például közvetlenül a kongresszus előtt nevezték ki kormánybiztossá), a 15 tagból egyelőre mindössze hatan nem rendelkeznek ilyennel (igaz, közülük Mandur László például a parlament alelnöke egyben, Szekeres Imre elnökhelyettest pedig kigolyózták a kabinetből).
Sértődés és engesztelés
Köztudott, hogy miután Gyurcsány Ferenc sikertelenül próbálta meg elmozdítani Lamperth Mónika belügyminisztert, Kolber István Somogy megyei MSZP-elnöknek (egyik legfőbb támogatójának, akit Lamperth helyére szánt) kellett adnia az eredetileg Nagy Sándor számára létrehozott tárca nélküli miniszteri posztot. Viszont Nagy így megsértődött, és lemondott politikai államtitkári pozíciójáról, igaz, nagyon hamar sikerült kiengesztelni egy másikkal. Mindennek talán egyedül Baráth Etele másik tárca nélküli miniszter örülhetett, hiszen rivalizálásáról Nagy Sándorral régóta keringenek pletykák az MSZP-ben. Baráth másik szeme viszont sírhat, hiszen az eredetileg egységes fejlesztési tárcát ketté kellett választani, egy európai integrációért felelős és egy regionális fejlesztésért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli posztra. Ezzel viszont egy újabb feszültségpont került be a kormányzati struktúrába; nem kétséges, hogy lesznek még villongások Kolber István és Baráth Etele között, melynek tétje: a hőn áhított uniós fejlesztési források. Baráth befolyását nem szabad lebecsülni, jelentős államigazgatási tapasztalata van, és az ő hivatalában dolgozott Gyurcsány felesége, Dobrev Klára, mielőtt „second lady” lett.
Lamperth ugyan maradt, de két oldalról is kapott egy-egy „gardedámot”. Az egyiket Gyurcsány Ferenc küldte, és Szilvássy Györgynek hívják (Gyurcsány régi barátja és egykori üzlettársa), a másikat pedig Juhász Gábornak. Juhász, akinek államtitkári reményei a Medgyessy-ellenes puccsal majdnem semmivé váltak, mégiscsak politikai államtitkár lett, igaz, nem titkosszolgálati, hanem belügyi. Az MSZP-frakció helyettes vezetőjét (aki többek között azzal tűnt fel, hogy a Kövér Lászlót népszerűsítő kiadvány, a Best of Kövér felett bábáskodott) Kiss Péter emberének tartják.
Ahhoz hogy megérthessük a jelenlegi kormány politikusainak vonzódását a mindenféle kormányzati pozíciókhoz, tudnunk kell, hogy mivel is járnak ezek. Például külön titkársággal, szolgálati autóval és jóval magasabb fizetéssel, mint a pártpozíciók. Kovács László, az MSZP elnöke például idei év eleji vagyonbevallása szerint pártvezetőként bruttó 230 ezer forintot keresett havonta, míg külügyminiszterként 780 ezret. Ha utóda, Hiller István pártelnökké választása után lemondott volna a kulturális tárca vezetéséről, akkor közel ekkora miniszteri fizetéstől esett volna el. És ne felejtsük el azon források feletti bábáskodás lehetőségét, amelyet a kabinettisztséggel megajándékozottak ki tudnak lobbizni a maguk számára.
Mivel minden szocialista frakciótagból mégsem lehet miniszter vagy államtitkár, Gyurcsány miniszterelnöki tanácsadó testületeket kíván létrehozni. A kilencfős testületekből a többséget a koalíciós frakciók adnák, négy főt pedig a kormányfő kérne fel, és ő jelölné ki a grémiumok elnökét. Ezzel még jobban magához köthetné a kormánypárti frakciókat, amelyeknek öt „renitens” tagja is meglehetősen nagy problémát tudna okozni neki a szűk koalíciós többség miatt. Ha pedig valamely tárca fogalmazna meg különvéleményt Gyurcsány Ferenc elképzeléseivel kapcsolatban, akkor számolnia kell azzal, hogy a tanácsadó testületek és azok elnökei állandó jelleggel Damoklész kardjaként lebegnek a fejük felett. Az idő majd eldönti, hogy mennyire lesz progresszív a haladó kormányzó által életre hívott új kormányzati struktúra.
origo.hu
Ne dobd el az aprót! Ez az 50 Ft-os érme aranyat érhet!
