Politikai viták nem csak a parlamentben vannak, tegnap délelőtt például itt, a szomszédos cinkotai kis vegyesboltban zajlott le viharos nézetegyeztetés a közelgő népszavazásról. Egy piros fejű iparos nyitotta meg az ülést, s arról biztosította a hallgatóságot – akik amúgy vásárolni jöttek –, hogy ez az egész referendum vagy micsoda nem több, mint bődületes szamárság. Csak arra jó, hogy az állam elverjen egy talicskányi pénzt, mi meg majd itt isszuk a levét. Mindjárt partnerre is talált a szomszéd Szlaukó néni személyében, aki meg azt kezdte el fejtegetni, hogy ha igent mond az ország, megindul a kinti magyarság bevándorlása, miáltal mi mehetünk a híd alá…
Közben egy középkorú férfi érkezett a boltba tíz deka párizsiért meg két búrkifliért. Mialatt Marika a pultnál szeletelte a parizert, a férfi lesújtó tekintetet vetett a két néptribunra. Egyetlen szóval sem illette őket, elhagyta a helyiséget. (Fél perc múlva visszajött, mert fizetni elfelejtett, annyira mellbe vágták az elhangzottak.) Közvetlenül ezután főiskolás kinézetű leányzó vette át a szót, már a kezében volt a hűtőből kivett zacskós tej. Kis hatásszünetet tartott, arca pirosodni kezdett, félő volt, hogy a földhöz vágja a terméket, de aztán visszafogottan annyit mondott: „Önök nem látják, miért fél a koalíció az igentől? Mert ha a kint rekedtek ideát is szavazhatnának, akkor Gyurcsányék lehúzhatnák a rolót… Ez a lényeg.” Aztán a kislány elment jobbra, az iparosember meg balra. Én elgondolkodva hazaballagtam, s csak otthon vettem észre, hogy a kenyeret a boltban hagytam.
origo.hu
Mozgáskorlátozott parkolókártyát használtak a csalók
