Csatornademokrácia

A Magyar Televízió közzétette: a kormány már megint nem adott elég pénzt a közszolgálatra, ezért szüneteltetni vagy ritkítani kénytelen bizonyos produkciókat a nemzeti főadón. Példásan fel is sorolta a halálra vagy vegetálásra ítélt műsorok címét; lehetett mazsolázni. Szerepelt közöttük a Gang című „kulturális vitaműsor” is – gondoltam, belenézek, mielőtt végképp kiegyelik. Legnagyobb megdöbbenésemre a kissé széteső magazin vezető anyaga egy Sickratman-portré volt. Tudják, ez az a szemlátomást személyiségzavaros „művész”, aki ordenáré antiszemita nyelvezettel szokta állítólag ellenállhatatlan humorát csillogtatni, ami túltesz még a Zuschlagén is, hogy liberális elvbarátai dőlnek a röhögéstől; továbbá dalszövegeiben a politikailag néki nem kifejezetten szimpatikus politikusok és sajtómunkások haladéktalan kibelezésére, felkoncolására szólítja fel a vájt fülű publikumot. Lehet, hogy indokolatlan túlérzékenység, de mint a Magyar Nemzet munkatársa, kifejezetten irritál annak a lehetőségnek a még oly művészi felvetése is, hogy engem és kollégáimat bármilyen nemes meggondolásból „fejbe kéne rúgni”. Próbálom elképzelni az igazságosztó ultraliberális bakancsot, amint nevelő célzattal az arcom felé közelít, de az alkotmányosság reménytelen híveként egyszerűen képtelen vagyok rá. Igyekszem belehelyezkedni Szegő Tibornak, a Budapest Rádió programigazgatójának a kiforrott értékvilágába is, aki szerint a Fiala János által is kiemelt műsoridőben népszerűsített dalszöveg pusztán művészi alkotás; de húsz könyvvel és egy magyartanári diplomával a hátam mögött sem vagyok képes felfedezni benne egy szemernyi esztétikumot. Az a gyanúm, ez egyszerű uszítás. Lehet, hogy a művészi Sickratman ledönti a balek (vagy álnaiv) keljfeljancsit?
A Budapest Rádióra és Fialára az ügyben is rájár a rúd, hogy roppant készségesen módot adtak Bácsfi Diánának szélsőséges nézetei széles körű népszerűsítésére. Ez esetben nem ártana a körmére nézni Havas Henriknek sem, aki a TV2 reggeli műsorában a hang mellett a képet is a humortalan Sickratwoman rendelkezésére bocsátotta. Ha Pintér Dezső távozása a kereskedelmi csatorna elnöki székéből már az önkritika és az alkotmányos tisztulás jele, érthetetlen, hogy kedden miért kerülhetett még a képernyőre a magáról megfeledkezett, demokráciaellenes tanokat propagáló Havas.
Ha a demokratikus játékszabályok szándékos, provokatív áthágása még a kereskedelmi rádió- és tévétársaságokat is megrendítheti, megmagyarázhatatlan, hogy a Magyar Televízió miként tűzhette műsorra a Sickratman-lemez nem is álcázott kulturális reklámját. Kedves Rudi Zoli! A politikában nem értünk egyet (ilyen megesik egy demokráciában), de az újságíró-iskolában rendes, tisztességes demokratának ismertelek meg. Mint a köztévéért egy személyben felelős vezetőt kérdezlek: ki engedte adásba a Gangot annak a napnak az estéjén, amikor már az egész nyomtatott és internetes sajtóvilág a Sickratman-provokációtól zengett? Ott van már a kulturális igazgató lemondása az asztalodon? Ha nincs, akkor miért nincs? Talán a kultúrigazgató is osztja a Teller-levelet hamisító, erkölcsi nímand MÚOSZ-elnök, Eötvös Pál véleményét, miszerint „nem kell ennek az ügynek jelentőséget tulajdonítani, mert nem egy különösebben jelentős műről és műsorról van szó, mert a szöveg magáért beszél, és össze sem vethető Petőfi Sándor a királyok felakasztására tett költői felhívásával”? Tudod, kedves Rudi Zoli, engem a szerkesztőid és igazgatóid véleménye már nem is érdekel. Ők is csak Zuschlagok, akik az ellenzéken és a polgári sajtón kívül a zsidósággal is viccelődnek, ha a falkaösztön úgy diktálja. De ha te nem intézkedsz sürgősen, úgy fogom venni, hogy az a liberális bakancs, ami hipotetikusan a fejem felé közelít, a te lábadon bűzölög. És ezt nem óhajtom birkamód tűrni.
Mindezek után szinte szégyellem is előhozni, hogy a köztévé az én adóforintjaimból, az ellenzéki szavazópolgárok pénzéből is működik. Fiala, Havas meg a keresztényirtó kedvű Barangó a törvényes kereteken belül felőlem csináljanak, amit akarnak – ha e leplezetlen balliberális gyűlöletbeszéd nem éri el az igazságszolgáltatás vagy a médiahatóság ingerküszöbét, majd ítélkezik fölöttük etikailag a makulátlan erkölcsiségű, Eötvös–Halák-féle MÚOSZ. A Magyar Televízió azonban más tészta. Roppant kevés, ha a Gang nyom nélkül eltűnik a műsorból, az összes provokátor közreműködőjével együtt. Sickratman a közszolgálati képernyőn: ez nyílt hadüzenet. Ezek után nem lehet egyszerűen legyinteni, s a köztévét az eddigi vitatható gyakorlatnak megfelelően hárompárti politikai hitbizományként kezelni. Verni kell a tamtamot – különös tekintettel a beharangozott tematikus csatornákra.
Nem értem – s már a végül nyertes elnöki pályázatban sem értettem –, hogy ha a Magyar Televíziónak még az alapműködésre sincsen pénze, miért kellene (s főleg miből finanszírozva) újabb csatornákat indítani? Akkor úgy gondoltam: ez nyilvánvaló előre menekülés a készülékhasználati díj medgyessysta megszüntetése által politikailag generált csődhelyzet ismeretében: Münchhausen módjára saját üstöküket megragadva kihúzni magukat az ingoványból. Ez lehetetlen ugyan, de jól hangzik. E meseszerű motívumnak köszönhetően a csodaváró kurátorok szépen megválasztják Rudit tévéelnöknek, aztán bölcsen elfelejtik majd az egészet – gondoltam. De nem. Ezek szerint vagy a csőd lett nagyobb, vagy a hozzá nem értés.
A nosztalgiacsatornán talán reggeltől estig Juszt László lesz, aki tévéügyvédi fifikával abból csinál magának pénzt, hogy feltúrja a mindanynyiunkat illető archívumot? A kulturális csatornán meg naponta háromszor ismétlik a Gangot? S itt a legfőbb talány: a demokráciacsatorna, amit a szakmai szlengben egyszerűen ellen-Hír TV-ként emlegetnek. Rudi szerint ez utóbbi a parlamenti ülésszakot nyomatná faltól falig, mint a Kossuth rádió a rövidhullámon – mivel pedig az Országgyűlés azért kevesebb időt ülésezik, mint nem, a műsoridő túlnyomó részét kénytelenek lennének politikusinterjúkkal kitölteni. Nos, ez aggaszt engem igazán. Akár az abszolút független Rangos Katalin, akár a híresen elfogulatlan Gyárfás Tamás gazdálkodik majd ezzel a büdzsével és műsoridővel, félő, hogy a demokráciacsatorna a választások közeledtével közpénzből finanszírozott kormánypárti kampánycsatornává válik.
Aki ezt fölös aggodalomnak tartaná, emlékezzen csak Hiller István szavaira, aki mezei kultuszminiszter korában kijelentette: a baloldalnak is kell egy Hír TV. Ezen akkor érthetően felháborodtak az ellenzéki oldalon: nem elég nekik a megszállt közszolgálat meg a barátságos kereskedelmi szféra? Én viszont azt gondoltam: nosza, gründoljanak csak egyet, legalább lesz mit összehasonlítani. Van elég szocialista meg liberális nagyvállalkozó (Gyurcsánnyal az élen): nyúljanak a zsebükbe. Csakhogy a jobboldalt az különbözteti meg a baloldaltól, hogy ha a jobboldal – végzetesen kiszorítva a köznyilvánosságból – akar magának egy hírtévét, akkor kerít rá tőkét; a baloldal viszont okosabb: megoldja az adónkból! Hiller házitévéjét így felerészben a jobboldali adófizetők finanszírozzák. Hát nem zseniális?
A Magyar Televízió elgyárfásodásának veszélye azt is jelenti: ez a demokráciacsatorna megint hithű baloldali moderátorokkal lesz tele, ahol továbbra is a jó Varga Domokos György meg a Magyar Nemzettel szemben szemlátomást semmilyen gyűlöletet nem tápláló (bár piaci súlyát bagatellizáló) Debreczeni József képviselheti az ország másik fél nyilvánosságát. (Egyébként pedig az országgyűlési stáb főnöke is a Népszabadságtól igazolt át, ami garancia a középütt állására.) Már hallom az érvet: a Magyar Nemzet-eseknek ott a Hír TV. Csakhogy ezt a Szabadság téren nem mondhatják. Ez nem demokráciacsatorna – ez a Sickratmanek sajtószabadsága. Csatornademokrácia.