Demagógia és agónia

P i l l a n a t f e l vé t e l

A kereskedelmi csatorna fődemagógja rászól Cser Ágnesre, hogy ne legyen már olyan demagóg. Már mér’ ne? Azért, mert Cser azt mondja, hogy ha a bankokat súlyos ezermilliárdokkal konszolidálták, akkor a kórházakat miért nem tudták ennek töredékéért egyensúlyba hozni?
Az még nagyobb demagógia, hogy hiába a kétszintű bankrendszer, a sok pénztemplom, ha szép lassan elfogynak, akik használnák azokat. Kormányaink nem különböznek egymástól abban, hogy szavakban mindegyiknek a legfőbb érték az ember. Újabban sokat beszélnek az emberi méltóságról, az egyén tiszteletéről. Játék a szavakkal. A WHO jelentése szerint 191 vizsgált ország egészségi állapotát tekintve a 101. beteg helyet béreljük, Irán és Banglades után. Országunk éllovas a tumor, a magas vérnyomás, az érelmeszesedés, a szívinfarktus, a cukorbetegség, az öngyilkosság terén. Magas a csecsemőhalandóság, drámai a népességfogyás. Ezek szerint nálunk a bankok, bankárok biztonsága sokkal fontosabb, mint a magyarok egészsége. Ezen állítás is demagóg, de benne van a lecsupaszított igazság.
Az egészségügy bajára évtizedek óta nincs orvosság. Tapasztaljuk a kórházak szörnyű állapotát, a műszerek avultságát, a kórházi gyógyszerhiányt, a hálapénz intézményét, a betegek high-tech elvárásait, az orvosok egyre hajszoltabb helyzetét, de a megoldás nem látszik. Sőt az látszik, hogy kormányzat és a média összehangolt támadást intéz az egészségügy amúgy is roskatag bástyája, az orvosok ellen. Azelőtt egy polgár vért izzadva sem tudott pert nyerni a szabályszegő orvos ellen. Ma? Naponta, amatőr módon, de gyűlöletet és haragot szítva csigázzák az olvasót és a nézőt a gaz orvosok legújabb népirtó akcióiról Szegedtől Záhonyig.
A cél világos: lejáratni, szétzülleszteni az orvosi reputációt, nullára vinni a kórházakat, majd felmentő seregként elővarázsolni a magánbefektetőt. Kérdés, mit akarhat a magántőke egy olyan ágazatban, amelybe nem betettek, hanem kivettek 1500 milliárd forintot. Amely ágazatnak mintegy 25 milliárdos bevételcsökkenése volt 2004-ben, ehhez képest 20 százalékos a költségnövekedése. Mely ágazat áfát nem igényelhet vissza, miközben a kiadásait áfa terheli. Mely ágazatban nincsenek tévéelnöki fizetések, de az egyetemi tanársegédek szakvizsgákkal, nyelvvizsgákkal nettó 500 forintos órabérért gyógyítanak. Miért demagógia, hogy ez az egészségügy csődje? Miért nem érdeke a kormányoknak, hogy alapokig rombolják a feketepiacosított, alulfinanszírozott, de a betegektől amerikai igényekkel fellépő rendszert? Mert nincs belőle közvetlen haszon, nem hoz azonnali szavazatokat? Ki vállalja a negyven kilométerenként épült minikórházak megszüntetését, mert a Varsói Szerződésben a keleti határon ez kötelező volt? Ki vállalja, hogy egyszeri nagy összegű konszolidációval kihúzza a mocsárból az egészségügyi intézményeket? A civilizált alapellátást, amit minden biztosított megkap, akinek meg extra kell, az benyúl a zsebébe. Ki vállalja, hogy az OEP ne keretösszegeket szabogasson, hanem a szabad foglalkozású orvossal szerződést kötve tisztes fizetést adjon a teljesítmény ellenében? Tizenöt százalékos béremelésért sztrájkolnak? Az ápolónőknek jól jön, a jobban kereső orvosnak zsebpénz csupán.
Sztrájkolnak az egészségügyben, de hála néhány politikusnak, a kifárasztás és a lekezelés módszerét vetik be ellenük. Ja, az állami vezetők nem a kórházi folyosókon fekszenek, ők jövőre 136 millió forintért nyomhatják a VIP-ágyakat.