Derűlátó sereghajtó

Magyarország gazdasági növekedése az idén várhatóan eléri a 3,8-4 százalékot, vagyis az Európai Unió régi tagállamaihoz – egyszerűbben: Nyugat-Európához – viszonyítva kétszer olyan gyorsan bővülünk. Első pillantásra természetesen a magyar GDP ily mértékű gyarapodása szép eredmény. Ha azonban összevetjük, hogy a májusban a nyugati közösséghez csatlakozott új tagállamok növekedése magasabb lesz a magyarnál, sőt 2004-ben a tőlünk kategóriákkal fejletlenebb Románia és Bulgária is leköröz bennünket, akkor bizony a négyszázalékos index lesújtó eredményt (pontosabban eredménytelenséget) mutat.
De nézzük a konkrétumokat. A The Economist éves összeállítása szerint 2004-ben környezetünkben csak a kétmilliós lélekszámú Szlovénia marad el tőlünk minimálisan; délnyugati szomszédunk 3,4 százalékkal fejlődik az idén, ám a kis államban például az egy főre jutó GDP 15 240 dollár, míg hazánkban csak 9150 dollár. Ezzel szemben Szlovákia öt, Lengyelország négy, Csehország ugyancsak négy százalékkal bővül ebben az esztendőben. Ugyanakkor a balti államok még a felsorolt országoknál is jobban fejlődnek: Észtország, Lettország és Litvánia gazdasága az idén átlagosan 6,3 százalékkal növekedhet. Mint említettük, nem kedvező a kép akkor sem, ha az EU-hoz várhatóan 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária növekedési mutatóját vetjük össze a magyarral. Románia tudniillik 2004-ben öt százalékkal gyarapodhat, míg Bulgária 4,8 százalékkal. Arról nem is beszélve, hogy a nyugat-európai bázis eléréséhez uszkve 30-40 évre van még szükségünk – ha tartjuk a mostani növekedési pályát.
Ha tehát a kormány az idei gazdasági növekedést – amivel egyébként a kelet-közép-európai régió sereghajtói vagyunk – sikersztorinak állítja be, akkor nem tesz mást, mint a térségi viszonylatban kedvezőtlen helyzetet használja fel propagandacélokra.
Magyarország számára persze abban az esetben is előnytelen a helyzet, ha az inflációs mutatókat vizsgáljuk: az utóbbi években a fogyasztói árak hazánkban átlagosan 7,1 százalékkal nőttek, szemben a 6,8 százalékos szlovén, a 2,6 százalékos cseh vagy a 4,4 százalékos lengyel mutatóval. Az Európai Unió tíz új tagjánál egyébként az infláció átlagosan 4,6 százalékkal emelkedik 2000 és 2004 között.
Most jutottunk el arra a pontra, hogy felidézzük a legfrissebb uniós jelentést, miszerint Magyarország lényegében csak egy területen teljesíti az úgynevezett konvergencia-, vagyis felzárkózási programot, amely az euróbevezetés feltétele. A közös fizetőeszköz meghonosítása persze nemcsak abból a szempontból fontos, hogy az uniós tagság legfontosabb gazdasági előnyét learassuk, s egy pénznemben kereskedjünk majd a kontinensen, hanem jelentőségét a hozzá vezető út adja: a szabályozott gazdaságpolitika, amely a kiszámíthatóság alapja. Nos, ez az, ami hazánkban hiánycikk; az eltelt két esztendőben három évvel tolódott ki az euró bevezetésének céldátuma. A piaci elemzőben, amikor is a kabinet optimizmusát tapasztalja úton-útfélen a gazdasági helyzet alakulása miatt, két kérdés merül fel. Az egyik: miért optimista a kormány, ha Magyarországot az exszocialista blokk országai közül még a legfejletlenebbek is megelőzik? A másik pedig az: lehet-e majd optimizmussal fizetni 2010-től – euró helyett?