Több mint háromszázmilliárd forint átcsoportosítását szorgalmazza a Fidesz a jövő évi költségvetés módosítására benyújtott indítványaiban. Ilyen politikai helyzetben komolyan gondolják, hogy a kormánykoalíció elfogadja majd javaslataikat?
– Nem egyszerű a dilemma. Ha van egy rossz költségvetési tervezet, akkor logikus kérdés a Fidesz képviselői számára is: egyáltalán adjunk-e be módosítást, foglalkozzunk-e érdemben a javaslattal, vagy sem. Ilyen lesújtó számvevőszéki jelentés nem volt az elmúlt tizennégy esztendőben, mint most a büdzsé kapcsán. Az Állami Számvevőszéknek az a megjegyzése, hogy a költségvetés bevételeinek 53 százaléka közepes vagy magas kockázatú, azaz teljesülésére nincs garancia, valóban újdonság. Az is példátlan, hogy törvénysértő módon nyújtották be a költségvetési törvénytervezetet, az államháztartási törvény előírásait megsértve.
– Ezek szerint nincs olyan rossz költségvetés, amit ne lehetne jobbá tenni, azaz egy rossz költségvetést is lehet kevésbé rosszá tenni?
– Igen. Ezért részt vettünk az általános vitában, amely a múlt héten zárult le. Sajnálattal tapasztaltuk, hogy a kormánykoalíció egyetlen ellenzéki javaslatra sem reagált érdemben. Sőt, a háromnapos vita ideje alatt a kétszer is tiszteletét tevő miniszterelnöktől barátságtalan kioktatást kaptunk a felelősség kérdéséről. Miközben mi egy kormányzati felelősséget kérünk számon, a miniszterelnök az ellenzékre mutogat. Ez a költségvetés – a kormányoldal szerint – a körülményekhez képest a legjobb, a legigazságosabb, és a felzárkózást segíti. Szerintünk a számok leszakadásról, igazságtalanabb helyzetről árulkodnak. Ezért készítettünk módosító csomagot. Véleményünk az, hogy vannak olyan értékelvű javaslatok, amelyeket nem kell minden esztendőben megváltoztatni. A Fidesz öt, korábban kijelölt szempont mellett érvel: a munka, a család, az otthonteremtés, a tanulás és a biztonság mellett. Ezek azok a célok, amelyek érdekében a Fidesz parlamenti frakció által főcsomagként, fő módosításként a beadott javaslatokat megfogalmaztuk; 313,8 milliárd forintot érint az átcsoportosítás. Persze tisztában vagyok a korlátokkal is. Tavaly 1400 módosításból egyet sem fogadtak el a kormánypárti képviselők.
Nincs fedezet az ígéretekre
– A 2005-ös büdzsé tartalmazza azokat a célokat, illetve azok fedezetét, amelyeket a szocialisták a 2002-es, Egyetértésben a nemzettel című választási programjukban meghirdettek?
– Ha tartalmazná, akkor nem adtunk volna be módosító javaslatsort. Úgy gondoljuk, hogy a büdzsé nem tartalmazza, és ezért is szeretnénk szembesíteni a kormánykoalíciót a korábbi ígéretdömpinggel. Eljött ugyanis az igazság pillanata, amikor a kormánynak és a miniszterelnöknek el kell azon gondolkoznia, lehet-e tovább áltatni a magyar lakosságot. Kiderült, hogy a 2002–2003-as ígéretek nem teljesíthetők. Gyurcsány Ferenc erre azt mondja: osszuk be jól, ami van. Visszafogottságot, türelmet kér az ellenzéki pártoktól. Nem tőlünk kellene ezt kérni, hanem a lakosságtól, az emberektől, mert nem az ellenzéknek tettek ígéreteket a kormánypártok, hanem ígéretet tettek az ápolónőknek, amikor azt mondták, lesz hűségjutalom. Ígéretet tettek az allergiában szenvedőknek, amikor azt mondták, hogy parlagfűmentes lesz Magyarország. Ígéretet tettek a gazdáknak, amikor azt mondták, hogy a 30 százalékos nemzeti önrészt minden esztendőben betervezik és kifizetik nekik. Ezek az ígéretek nem az ellenzéknek szóltak, ezeket a magyar választóknak tették. Csakhogy az emberek közvetlenül nem szólhatnak a parlamentben, nem tudják az MSZP-t az ígéretekre emlékeztetni. Ezt a Fidesznek kell megtennie.
– A parlamenti vitában önt felszólította Gyurcsány Ferenc arra, végre döntsék el, hogy honnan kívánják előteremteni a fedezetet az igények teljesítésére: az államadósság növeléséből, vagy újabb hitelek felvételéből?
– Gyurcsány Ferenc a beszédem a végére ért be. Talán nem hallotta, amikor arról beszéltem hogy az alapvető elmozdulás 2002-ben történt. Arról a gazdaságpolitikai pályáról tért le ugyanis a kormány, amely egyszerre próbálta meg a tartós növekedést és a pénzügyi egyensúlyt megteremteni. Ez sikeres volt, hiszen 1998 és 2002 között csökkent a munkanélküliség, kisebb lett a pénzromlás mértéke. Az államadósság mértéke a bruttó hazai termék 58 százalékáról csökkent 53 százalékra, miközben 4 százalék körüli tartós növekedés volt. Ez sikeres modell lett, eredményeket hozott. A legfontosabb eleme éppen az volt, hogy úgy lehetett az államháztartás problémáit orvosolni, hogy a gazdaság tartós növekedésére fordítottunk nagyobb figyelmet, központi támogatást – a Széchenyi-terv részben ezt jelentette. A Fidesz-kormány a világgazdasági recesszió időszakában beruházásra, munkahelyteremtésre fordított plusztámogatást. Ezekből két dolgot emelek ki: a hazai kis- és középvállalkozások támogatását, továbbá a lakásépítési programot. Ezzel ellentétben Gyurcsány Ferenc azt a téves koncepciót folytatja, amit elődje, Medgyessy Péter elkezdett. Ezért a 2005-ös költségvetési tervezetben sincs stratégiai eltérés a korábbi büdzsékhez képest. Növekszik a hiány, nő az államadósság, felélik a közvagyont.
– Volt pénzügyminiszterként miként értékeli azokat az állításokat, miszerint növekszik a gazdaság, az ellenzék viszont válságot emleget?
– Talán meglepő, de a kettő nem zárja ki egymást. Ha egy pillanatra még utalhatok az előző kérdésre: 1998–2002 között, négy év átlagában négy százalék fölötti növekedés volt a gazdaságban. Akadt olyan esztendő, amikor 6,6 százalék volt a negyedéves bruttó hazai termékbővülés (2000 első negyedévében), de volt persze olyan is – 2001 második felétől –, amikor a világgazdasági recesszió beszűkítette az exportlehetőséget, és a magyar gazdaság növekedési lehetőségei csökkentek. Ami utólag figyelemre méltó és szerintünk örvendetes, hogy nem zuhantunk vissza, nem került negatív tartományba a gazdasági növekedés, hanem még ilyen körülmények között is 3 százalék körüli volt, köszönhetően a beruházásokat ösztönző, azokat előmozdító állami programoknak. Ami a jelen kérdést illeti, a koalíció rossz logikai úton jár, ha azt gondolja, hogy a jó kormányzás miatt jó a gazdaság. Egyrészt a makroszámok mindig megtévesztők. Most sem fejezik ki azt a tényleges hatást, hogy a multinacionális cégek rákapcsolódtak a világgazdasági konjunktúrára, miközben a hazai vállalkozások többsége még semmilyen változást nem érez. Idén négy százalék körüli növekedést jeleznek az elemzők, az EU gazdasága két százalék fölötti növekedési pályára fog állni. Ezek a magyar exportot segítik. Másrészt az elmúlt két év után világosan látszik, hogy az államháztartás problémáját, ezen keresztül az államadósság növekedését nem tudja kezelni a kormány. – Visszatérő probléma a túlköltekezés, az államadósság mértékének lavinaszerű növekedése. Minden év elején kezdődik a vita a kutatók, az elemzők és a kormány között, miszerint tarthatók-e a költségvetés számai, vagy nem. Rutinszerűen kiderül év végére, hogy azoknak az elemzőknek és kutatóknak van igaza, akik alultervezésről és túlköltekezésről beszélnek. Emlékeztetőül: 2003-ban az volt a kormányzati ígéret, hogy 4,5 százalék lesz az államháztartás GDP-arányos éves hiánya. Később 4,8; 4,9; 5,2 és 5,6 százalékról szóltak a kormányzati kijelentések, legutóbb 6,2 százaléknál tartottunk. 2004-ben ugyanez a helyzet. A vita az év eleje óta tart, 3,8 százalékról a prognózis 4,6 százalék lett, jelenleg 5,3-nál tartunk, de még nincs itt az év vége, még sok meglepetés érhet bennünket. Ma a magyar gazdaság leggyengébb pontja az államháztartás, az a terület, amelyért a kormány felel. Vagyis van egy rossz államháztartásunk, egy gyengélkedő költségvetéssel, növekvő és emelkedő adóterhekkel, gazdaságot bénító közterhekkel, és van mellette egy jól működő reálgazdaság, amely alkalmazkodott a gazdaságpolitikai környezethez, és próbálja kihasználni azokat a lehetőségeket, melyeket az élénkebb konjunktúra nyújt.
Eladósodás a jövő kontójára
– Vissza a költségvetéshez. A Fidesz azt hangoztatja, hogy a 2005-ös büdzsének nincsenek nyertesei, ugyanakkor a kormány azzal érvel, hogy a különféle adó- és támogatási kedvezmények révén a társadalom zöme jól jár majd.
– A nyertesek között keveset találunk, de egy biztosan van: a kormányzati kommunikáció, amelynek jövőre megduplázódik a támogatása. Biztos, hogy sokszor találkozunk majd olyan médiaeseménynyel, ahol azt halljuk, jólét van. Átnéztük a különböző területeket, összehasonlítottuk a tárcák tavalyi, idei és a jövő évi költségvetését. Ebben a költségvetésben nincsenek nyertesek, csak vesztesek. Vannak olyan területek, amelyeken a kormány támogatás helyett újabb ígéretekkel próbál segíteni. Az egészségügyi megújulásról, oktatási támogatásokról pusztán annyi a kormány javaslata: majd a magántőkéből származó források megoldják a problémát. Ilyen ötlet a kollégiumépítés, a felsőoktatási beruházás, az egészségügyben a kórház-privatizáció. De vannak nagyobb vesztesek is. Ilyen az infrastruktúra fejlesztése, hiszen arra már volt példa, hogy a vasútfejlesztés, vasútkarbantartás kisebb összeget kapott, de arra, hogy egy fillért nem kap a költségvetésből, még soha. Arra volt már példa, hogy az autópálya-építésre a korábbiaknál nagyobb összeg jutott, emiatt viszont kevesebb az alacsonyabb rendű utakra, a közúthálózatok felújítására. Ám hogy erre minimális összeget terveznek és közben majd az autópályákra is magántőkéből, koncesszióból lesz pénz, ilyet még nem tapasztaltunk. Ezek a kiszámíthatatlan finanszírozási források bizonytalanná teszik a költségvetés jövő évi teljesülését. A számítások szerint 200-300 milliárd forintos lesz az az összeg, amit az autópálya-koncesszió kapcsán magántőkéből remél a kormányzat. Ez 25-30 éves eladósodást indíthat el, rendkívüli módon szűkíti a következő kormányok mozgásterét. Hiányoltuk, hogy ezekhez a döntésekhez semmiféle háttérszámítás, előzetes kalkuláció nem készült. Korábban már az M5-ös pálya építése során kiderült, hogy sokkal többe kerül annál, mintha közvetlenül állami támogatásból finanszírozná a magyar állam. Így állíthatjuk: nálunk valósult meg a világ legdrágább autópályája.
A kormány szándékából most új helyzet állt elő. Azt még senki nem kísérelte meg az elmúlt tizennégy esztendőben, hogy az állam jelen eladósodottságát a következő generációk eladósodásával tetézze meg. Most erről van szó. A költségvetés más területét említve a börtönépítés is ebbe a kategóriába tartozik. Az első hírek, bejelentések arról szólnak, hogy a tervezett két börtön 30 milliárd forintból épül meg Szombathelyen és Tiszalökön. Öszszevetettük az Orbán-kormányzat alatti börtönépítés összegével, a férőhelyek számára vetítve, akkor egyharmadával került kevesebbe a közvetlen állami forrásból megvalósult börtönépítés. Beszéljünk világosan: két szereplő jár jól ezzel a konstrukcióval, a magánbefektető és az a pénzintézet, amely az egészhez a pénzt, a hitelfedezetet adja. A magyar kormány és ezen keresztül a magyar emberek ennek csak vesztesei lehetnek.
– A pénzügyminiszter azt is hangsúlyozza, hogy jövőre legalább 150 milliárd forint marad a kis- és középvállalkozások zsebében, önök viszont – az iparkamarával együtt – továbbra is állítják, hogy 100 milliárd forint körül lesz az a pénz, amit kivesznek a vállalkozások zsebéből jövőre.
– Draskovics úr arról beszél, hogy jövőre csökkennek a vállalkozók terhei. Azt kell mondanom, hogy a kormánynak nem az ellenzéki pártokkal van vitája, hanem a vállalkozókkal. Az adómódosítások hatására körülbelül 100 milliárd forinttal nő a vállalkozók adóterhe. Ezt nem mi mondtuk először, hanem a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara szakértői stábja állította össze. A számításaink egybevágnak. Vannak olyan tételek, amelyek valóban segítik a vállalkozások következő évi működését. Ilyennek tekintjük, hogy a kormány kedvezőbbé teszi az iparűzési adó elszámolhatóságát. Ilyen lépésnek tekintjük azt is, hogy a jövő év novemberétől csökken az egészségügyi hozzájárulás összege. Ezek kedvező lépések; ezek összege 30-35 milliárd forint a kamara számításai szerint is, az egyik oldalon ennyivel marad több a vállalkozóknál. Van azonban a másik oldalon egy háromszor ekkora csomag, amely többek között tartalmazza a vállalkozói járulék bevezetését. Ez új adó, amelyet jövőre a vállalkozóknak kell megfizetni a munkavállalók után, négyszázalékos mértékben. Tovább nő az innovációs járulék terhe, jelentős mértékben emelkednek a minimálbér közterhei, és drasztikusan a különféle termék- és hulladékfeldolgozási díjak, valamint az olyan apró tételek, mint a vállalkozási engedély kiváltásának az illetékterhe. Apró példaként jegyzem meg, hogy egy üzlet engedélyének az illetékterhe idén még 4000 forint volt, jövőre 6000 forint lesz. Ez nem inflációs emelkedés, ez a teher 50 százalékos növekedését jelenti. Ezeken kívül is maradnak még apró tételek, mint a telefonadó vagy a tömegközlekedési bérletek és jegyek után fizetendő adó, amit a munkaadónak a munkavállaló után kell jövőre fizetnie.
Adókedvezmények – keveseknek
– Viszont jól járnak majd a magánszemélyek, hiszen megszűnik a 26 százalékos adókulcs. Ez jelentős segítség lesz, vagy nem?
– A kommunikáció jobb volt, mint a lépés jövő évi hatása. Ez a módosítás elsősorban azoknak kedvez, akik eddig a 26 százalékos kulccsal adóztak. Ennek a rétegnek ez kétségkívül kedvező változtatás lesz. De ez csak az adózók szűk körét érinti. Ezzel párhuzamosan nagyon sok adókedvezmény elérhetetlenné válik. Nem megszűnik – a javaslat ravaszabb –, hanem összevonják. Adót emelni nemcsak úgy lehet, hogy az adókulcsot növeli a kormány, hanem az adókedvezmények megszüntetésével is. Márpedig megtapasztalhattuk, hogy a kedvezmény szűkítése igazából emelést jelent. Az idén a lakáscélú hitelek adókedvezményének csökkentése miatt a korábbi 240 ezer forint helyett csak 120 ezer forintot lehet adókedvezményként levonni. Ez adóteher-növekedést jelent. Egy lakáshitellel rendelkező család tízezer forinttal fizet több adót, mint 2003-ban. A parlamenti vitában azt hallhattuk, hogy az igazságosság a következő év legfontosabb szava. Gyurcsány Ferenc erről beszélt az adó- és költségvetési vitában is. Ezzel szemben tény, hogy minden harmadik adózó, azaz egymillió-háromszázhúszezren, nyolcszázezer forint bruttó éves jövedelem alatt keres. Az ő adójuk egy fillérrel sem csökken. Őket eddig sem érintette a 26 százalékos adókulcs, 18 százalékkal adóztak, ez pedig változatlan lesz jövőre. Éppen a legalacsonyabb keresetű jövedelmek esetében – amiről a kormány beszél – nem változik az emberek helyzete.
origo.hu
A betegek szeme láttára kellett újraéleszteni egy nőt a kecskeméti rendelőintézetben
