Talán évekig is kényelmesen eléldegélhettek volna a fővárosi Úttörő Áruház falai között a Centrum Csoport tagjai, ha múlt vasárnap nem lépnek a nyilvánosság elé, legalábbis az ingatlan történetének utolsó időszaka indokolttá teszi ezt a feltételezést. A még 1888-ban épített áruház hosszú ideje hasznosításra vár, a legfrissebb hírek szerint a szálloda- és irodaház-építésben utazó új tulajdonos, a német Tera Consult GmbH csak az idén ősszel adta be a bontási kérelmet. Az önmagukat kulturális akciótársulásként megfogalmazó ifjak azonban sajtótájékoztatót tartottak az elbitorolt házban, s ezzel nemcsak a közvélemény, hanem az ingatlan tulajdonosának figyelmét is magukra irányították. Az Európában szokásos erőszakos változattal szemben a budapesti házfoglalás azonban másként ért véget, a felek a rendőrség közbelépése nélkül tudtak egyezségre jutni, így az Úttörő Áruház ismét üresen árválkodik Budapest szívében.
Az illegális akciók résztvevőitől meglehetősen szokatlan sajtótájékoztató összehívásának apropóját az adta, hogy a fiatalok az épületben képzőművészeti kiállítást rendeztek, s a megnyitó fölött érzett örömüket kívánták minél több emberrel megosztani. A tájékoztatón elhangzott, hogy a Centrum Csoport a nyugat-európai foglaltház-kultúrát szeretné Budapesten is meghonosítani. A kérdésre pedig, miszerint valamiféle antiglobalista megmozdulásról van-e szó, a megjelentek azt válaszolták, hogy a szerveződés tagjai nem antiglobalisták, hanem globalizációkritikusok, vagyis úgynevezett globkritek. Az áruház épületének átértelmezése egyébként nem ért véget a képzőművészeti tárlat megszervezésével, ugyanis a házfoglalók olcsó ruhaboltot, internetkávézót és lakószobákat is kialakítottak az egykori irodák és üzlethelyiségek maradványaiból. A jóindulatú elbitorlásnak nevezett házfoglalás azonban rövid idő alatt véget is ért. A tudósításokra reagálva hétfőn a tulajdonos képviselője, Gyulavári Tamás, a Pretium Ingatlan Kft. ügyvezető igazgatója bejelentette, hogy ugyan nagyon kulturált, intelligens fiatalembereket ismert meg a foglalók személyében, de mivel az önkormányzat az épületet életveszélyesnek nyilvánította, az akciócsoportnak távoznia kell.
– Céljukkal egyetértek, de annak megvalósítására ez az épület nem alkalmas – szögezte le a cégvezető, s a fiatalok a vasárnap bejelentettekhez tartva magukat távoztak az ingatlanból, azonban ezzel nem ért véget, sőt inkább csak elkezdődött a magyar házfoglaló mozgalom története. A Centrum Csoport inkognitóban maradó képviselője ugyanis elárulta, hogy az akciót máshol folytatják, s egy hónapon belül másik helyszínen, hasonló körülmények között várják az újságírókat. A csoport szóvivői szerint a társadalom problémái a következő hónapokban is változatlanok lesznek, így a figyelmet is ugyanazokkal a módszerekkel kell a gondokra irányítani.
– Nem fogunk megelégedni azzal, hogy jogokat követeljünk és könyörögjünk ki a tőke diktatúrájától. Ki kell nyújtanunk a karjainkat, és meg kell ragadnunk azokat a javakat, amelyekre szükségünk van – közölte a szóvivő, hozzátéve: a Centrum születése önmagában demonstráció a jelenlegi városépítészeti gyakorlat ellen a műemlékvédelmi intézkedések eltussolása, a közterek elhanyagoltsága, a fiatalok lakásproblémái miatt. Más aktivisták az európai szoftverszabadalmi direktíva vélt veszélyeire kívántak figyelmeztetni, kifejtve: a szellemi termék nem lehet magántulajdon, tehát megengedhetetlen, hogy egyes cégcsoportok a szabadalmi törvények szigorításával megpróbálják megakadályozni az információ szabad áramlását.
A sokszínű tájékoztatóból kiderült az is, hogy a Centrum Csoporthoz bárki csatlakozhat, amennyiben elfogadja a szabályokat. A szabályok pedig egyszerűek: a tagok a döntéseket közösen hozzák, a költségeket együtt viselik, s aki ezen pontok ellen vét, azt kitiltják soraikból. Ugyanakkor nem lehetnek a közösség tagjai kemény drogokkal élők, illetve azok sem, akik megrongálják az épp elbitorolt ingatlant.
Mindebből kitűnik, hogy a magyar akciócsoport tagjai majd minden pontban tartják magukat a Nyugat-Európában több évtizedes múltra visszatekintő házfoglaló akciók íratlan szabályaihoz. Az 1968-as diákmegmozdulásokban gyökerező mozgalom története során persze korántsem csak a budapesti akcióhoz hasonló, kedélyes lefolyású eseményeket produkált, hiszen a manapság is előforduló esetek gyakran a rendőrséggel történő véres összecsapásokba torkollottak.
A házfoglaló alakulatok Mekkája Hollandia. A liberalizmusáról ismert ország törvényei ugyan nem az illegális beköltözőket védik, mégis megpróbálják az ingatlantulajdonosokat birtokuk hasznosítására ösztökélni. Hollandiában ha a tulajdonos a házfoglalókat el akarja távolítani, akkor rendelkeznie kell a ház hasznosításáról szóló tervvel és az ahhoz szükséges hatósági engedélyekkel, valamint az esetleges renoválás, felújítás költségeinek finanszírozását igazoló banki fedezettel. A magyar jog nem ennyire megengedő, ám az illegális beköltözők – abban az esetben, ha nem állapítható meg rögtön, hogy jogtalanul tartózkodnak az elfoglalt házban – birtokvédelmet kérhetnek, s ez hosszas, alkalmanként akár évekig tartó jogi procedúrát eredményezhet. Berlinben a két jogi gyakorlat közti megoldást választották, a városvezetés ugyanis egyes kerületekben nemcsak a házfoglalók ténykedése, de több illegális szórakozóhely működése fölött is szemet huny.
De Nyugat-Európában sem volt ez mindig így, emlékezetes például az 1971-ben Koppenhága területén házfoglaló akciók sorával létrejött hippiváros, Christiania történtete, amit korábban több dán politikus is buldózerekkel akart „területrendezni”, míg Amszterdamban 1980. március 3-án csapott át súlyos utcai harcokba a rendőrség és a házfoglalók közötti összetűzés.
Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy az illegális ingatlanosdiban csupa bajkeverő, kezelhetetlen, személyiségzavaros kamasz vesz részt. A Centrum Csoport első megmozdulásában például zöld mozgalmisták, bölcsészek s a független média újságírói is részt vettek, az elődnek tekinthető nyugati társulásokba pedig több, ma köztiszteletnek örvendő politikus is beszállt egykoron. A világ legismertebb házfoglalója valószínűleg Joseph Martin Fischer. A diákmozgalmárként a közéletbe keveredő Joschka Fischer karrierje 1968-ban indult, s a radikális baloldali anarchista, házfoglaló csoportokon keresztül, a zöld pártokon át vezetett a német politikai elitig. Ez az út azonban a legkevésbé sem volt zökkenőmentes, a későbbi politikus 1976-ban például az Ulrike Meinhof halála miatti tüntetésen összecsapásba keveredett a rendfenntartókkal, s az akció során le is tartóztatták. A német külügyminiszter évtizedekkel később bocsánatot is kért a rendőrségtől. A Stern című lapnak adott interjújában Fischer elismerte, hogy fiatalkorában militáns volt, és magatartását súlyos tévedésnek minősítette.
Úgy tűnik azonban, hogy az újkori mozgalmárok már kevésbé harcias stílusban indítják házfoglaló akcióikat. Az Akció című globkrit újság harmadik számában például egy Hollandiában tevékenykedő magyar házfoglaló és helyi „kolleginája” számolt be élményeiről. Gambino – aki úgymond „rendes” debreceni srác – a kilencvenes évek végén távozott Amszterdamba, mivel szűknek találta a hazai kereteket, Nicki, a holland lány pedig már a gimnáziumban kapcsolatba került a mozgalommal, s jelenleg a Squat Information Center csapatának tagja.
Nicki elmondása szerint 14 évesen találkozott először a foglalókkal, s nagyon megtetszett neki a mozgalomhoz társult zene, ruha, no és a hozzáállás meg az erő is, hogy igenis meg lehet változtatni a dolgokat. A fiatal lány hisz benne, hogy a foglalás nem csupán egy-egy ház elfoglalásából áll, hanem szerteágazó szubkultúra.
– Egy rendes házfoglalás mindig nagyon alapos „kutatómunkával” kezdődik. Megtalálni a megfelelő házat, ez talán a legnehezebb, aztán már sokkal egyszerűbben megy minden, hiszen a jogi helyzet – mindkét fél számára – kifejezetten átlátható. Ha a tulaj ki akar rúgni, kell hogy legyen terve a ház hasznosítására (renoválás, hatósági engedély), illetve egy kimutatás, hogy minderre megvan a megfelelő fedezet. A rendőrség kevésbé hajlandó segédkezni a kiköltöztetésben, ha a tulajdonosnak nincs világos elképzelése – nyilatkozta Gambino.
– Ha egy ház egy évnél tovább üresen áll, legálisan el lehet foglalni. Ha nincs meg az év, akkor azonnal kirúgnak. Ha egy éve üres, és beraksz egy matracot, egy széket meg egy asztalt, akkor ez a te otthonod. Ez azt jelenti, hogy hivatalossá tetted a lakhatási jogodat, és onnantól kezdve csak az léphet be, akit beengedsz, és nem lehet kilakoltatni, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy tető legyen a feje fölött. Természetesen a foglalónak kell bebizonyítania, hogy a ház egy éve üresen áll. Szabályos foglalásellenes ügynökségek jöttek létre, amelyek kifejezetten azt figyelik, mennyi ideig áll üresen egy ház, és időben felkeresik a tulajdonosokat, akik a tizenegyedik hónapban kiadják az épületet valakinek – tette hozzá Nicki.
A fiatalok szerint a holland rendőrök kerülni akarják az összetűzéseket, hiszen ha a polgárok otthon látják a televízióban a botrányt, azonnal tárcsázzák a polgármestert, és közlik vele, hogy ezt talán nem így kellene elintézni. Ez a visszafogottság fordítottan is igaz, mert a foglalók azért próbálják kerülni az erőszakot, mert tisztában vannak azzal, hogy a rohamrendőrökkel szemben soha sem nyerhetnek. Ez a kettősség stabilizálja a helyzetet.
– Amikor először megjelennek a foglalók egy környéken, a lakók tényleg pánikba esnek, hívják a rendőrséget, mert csak annyit látnak, hogy jön a sok punk, és biztos valami botrányt akarnak. De egy idő után meg lehet változtatni ezt a képet, hiszen az emberek is látják, hogy ott volt egy lerobbant ház, amit most kifestettek, és normális életet élnek benne. Meg kell őket győzni, hogy nincs okuk félni – vélekedett Nicki.
Az aktivisták a globkrit lapban elmagyarázták azt is, hogy amikor a házfoglalók koncerteket szerveznek az elbirtokolt házban, a bevétel egy részét visszaforgatják a környék javára, s mivel a felújított ingatlanokban korábban fedél nélkül élő emberek is otthonra találhatnak, mindez egyfajta különleges, nonprofit alapon álló szociális vagy inkább szolidaritási hálóként képes működni.
A szociális kiadások lefaragásán fáradozó nyugat-európai kormányzatok célkitűzéseinek ismeretében nyugodt szívvel kijelenthető tehát, hogy a házfoglalásnak bizonyosan van jövője.
Magyarországon is elkezdődött valami…
orosz-ukrán háború
Lengyel területen lőtték le a feltételezett orosz drónokat
