Hogyan legyél humoralista (61.)

(AMI ÚJ ÖNÁLLÓ ESTEMBŐL MAJD KIMARAD)
A Több őrült naplója címet viselő, új, januárban bemutatandó önálló estemnek – mint itt már többször említettem – alcíme: 15 évünk elszelelt. Amikor az elmúlt tizenöt év terméséből az estemből kimaradt írásaimat szemlélgetem, igyekszem a pár hete elkezdett közlésükben mindig azt-azokat elővenni, ami-amik szinte ma is megíródhattak volna… Annyira nem változott semmi… annyira (nem változott), hogy 15 év helyett, akár harminc-negyven, sőt – újabban már – egészen 1918-ig is nyugodtan (nyugtalanul!) vissza lehetne menni. (Isten ments, hogy ez íráson kívül is és a Károlyi szoboroláson, megint ott kössünk ki!) Úgyhogy a pár évvel későbbi Trianontól is jöjjünk csak vissza a máig… (ez így is éppen most, sajnálatosan sorsdöntően aktuális!) „Kikötés” helyett evezzünk szelídebb vizekre… Most közölt egy (másfél) írásom még az adott kor naivitását jelzi, de hát hittünk – remélem kölcsönösen – valami szerencsésebbe, mint ami… „és mondják, lett belőle valami?!” (Csak legalább a közszolgálati tv ne cenzúrázzon, menjen vissza az Aczél-Kádár korszakig.)

FEHÉREN FEKETÉN
(1991. V. 15.)
Az egyet nem értésnél csak egy a borzasztóbb: az egyetértés.
Elképzelek egy ilyen, halálosan unalmas kerekasztal-beszélgetést.
Kedves tvnézőink! Ma a fehérről fogunk vitatkozni, élesben, fehéren-feketén. Ön itt a nézők előtt is változatlanul azt állítja, hogy fehér?
– Bocsánat, ezt ön állította. Természetesen én is. De az elsőbbség az öné.
– Tehát ön is fehéret mond akkor?
– Fehéret. És törtfehéret. Ha nem sértem meg: pontosan azt a színárnyalatot, amelyet ön.
– Elnézést, annak ellenére, hogy itt vagyok, mint vitapartner én is bekapcsolódok. Nem kötözkődésképpen, csak hogy a kákán is csomót keressek, de a magam részéről, az előbb említett törtfehér mellett lennék.
– Ha már így egyrészre szakadtunk… negyedik hozzászólóként, az első három véleménnyel értenék egyet. Azzal a megkötéssel, hogy szó szerint osztom az előbbi véleményeket. Talán ha visszakérdeznék mégis: mi is volt a kérdés?
– Bocsánat, nem tudom, fokozható-e egyáltalán ez az érdektelenség, de én még nem szólaltam meg ebben a vitában, és így a nézők valamiféle manipulációra gyanakodhatnak, jól ismerve minden kérdésben az egyéni, karakán, különvéleményemet. Engem már a műsorvezető kérdésfeltevése is enyhén szólva irritált a fehérrel kapcsolatban, és a válaszok is átlátszóan azonosak, még a színárnyalatot illetően is. Nos én – nem mindenáron való ellenkezésből –, hanem mélységes meggyőződésemből mondom ugyanazt, amit eddig önök.
– Elnézést, itt sajnos ellentmondás helyett egyet kell értenem, megint csak. Remélem ezen nem fogunk kibékülni. Nem ezen fogunk. Annak ellenére, hogy én az egyetértőknél jobban értek egyet.
– Kedves nézőink! Következő érdektelen, az azonos véleményeket élesen ütköztető műsorunkban a színek után a kövekről fogunk vitatkozni. Leszűkítve, csak egy kőről. És még a mainál is parázsabb vitában fogunk – enyhítésként – egy követ: fújni.
Amíg a kő: kövön marad… – teszem hozzá így utólag.

HA EGYSZER A SZERELEM…
(1991. V. 26.)
Ha egyszer a szerelem végigsöpörne a Parlamenten! Összeérnének bizalmasan a lábak, takarásban, a pad alatti részen. Kéz a kézben, andalogva kísérné egyik frakciós a másikat, a korábbi, megszokott, ültetéses-veteményes helyére.
Ugyanabból a – szónoklás közben kapott – pohár vízből, egymás után, mint két galamb vagy csóka, cuppogva szürcsölgetnének, rég elfeledve már az első, tétova-botladozó szűzbeszédeket.
Szerelemittasan, mámorban, szívritmusban nyomogatnák, hangsúlyosan, sokat sejtetően, kéjesen a szavazatjelző gombokat. Titkos jeleket, üzeneteket küldve így az eredményjelző táblán egymásnak.
Magánügyek válnának egy csapásra országos ügyekké, ország ügyek kopnának hirtelen jelentéktelenné a magánügyek mellett.
A leghevesebb, legádázabb, legordenárébb bicskanyitogató viták alatt is romantikus, múlt század eleji szerelmes leveleket írkálnának a padsorok között lágyan szökellő, virágsormintás képviselők. Egymásnak küldött kis papírrepülőkéjük cikázása a parlamenti erőtérben keresztülhúzná a korábban kitervelt, majd módosított, végigsakkozott leghatásosabb pártstratégiákat is.
A legélesebben, legnyilvánvalóbban egymásnak ellentmondó akták se nyomnák többé egymást… jó pozíciókba… hanem egymást átölelve, egymásnak simulva, meghitten, csöndben, a világtól elrejtőzve, az akták örök természete szerint elintézetlenül, hímporosodnának.
Ha egyszer a szerelem végigsöpörne a Parlamenten! …