Negyven év történelmi kihagyás után másfél évtizede másodszor is létrejött Magyarország legfontosabb független pénzügyi ellenőrző szervezete, az ÁSZ. Melyek voltak az elmúlt időszak legfontosabb eredményei?
– Az ÁSZ 1990-es megalakulása óta a legmagasabb szintű pénzügyi ellenőrzési rendszerével pártatlanul vizsgálódik, függetlenül a mindenkori államhatalomtól. Az eddig elvégzett csaknem ezer vizsgálat és az ennek során végrehajtott 40 ezer helyszíni ellenőrzés nemcsak a napi gyakorlat különböző hibáira hívta fel a figyelmet, hanem rámutatott a gazdasági-pénzügyi folyamatok mélyebb összefüggéseire is. Úgy gondolom, a szervezet mindig megfelelően jelezte a pénzügyi-rendszerbeli gondokat, és igyekezett átfogó javaslatokkal hozzájárulni a közpénzekkel való gazdálkodás javításához. Ebben az is nagy segítséget jelentett, hogy olyan nemzetközi kapcsolatrendszert épített ki, amely a szakmai munkát támogatta. A számvevőszék nemzetközi mércével mérve már megalakulásakor is igen nagy mozgásteret kapott, ám az ellenőrzési területek további szélesítésével ma már bárhol vizsgálódhat, ahol közpénzt használnak fel, vagy ahol közvagyont működtetnek. Ugyanakkor javaslatainak hasznosítása nagymértékben függ a demokratikus intézményrendszer működésétől, az Országgyűlés, az egymást váltó kormányok és az önkormányzatok fogadókészségétől, akaratától. Igazunkat nem vitatják, azonban az akarattal és a készséggel néha gondok vannak, ám így sem panaszkodhatunk.
– Milyen feladatkört vállalt az ÁSZ hazánk uniós csatlakozásával kapcsolatban?
– Csatlakozásunkkal az ÁSZ feladatai is megnőttek, noha az intézmény megalakulásakor az EU-ba való belépés valóságos követelményei még alig voltak felbecsülhetők. Az uniós tárgyalásokon, a pénzügyi ellenőrzés fejezetének átvizsgálásában a számvevőszék vezető szerepet vállalt. Világossá vált, hogy az unió olyan külső ellenőrző szervezet meglétében érdekelt az új tagállamokban, amelynek vizsgálati eljárási rendje eleget tesz a nemzetközileg elfogadott ajánlásoknak.
– A jelenleg is folyó parlamenti költségvetési vitában gyakran szerepel az ÁSZ jövő évi büdzséről alkotott jelentése, csakhogy egymással homlokegyenest ellenkező értelmezésben: míg a pénzügyminiszter és a kormánypárti képviselők szerint a számvevőszék kiváló véleményt alkotott munkájukról, addig az ellenzék – szintén ugyanerre a jelentésre hivatkozva – számtalan kritikát sorol fel. Mi hát az igazság?
– Úgy gondolom, hogy egyik vélemény sem zárja ki a másikat. Nem elsősorban a számvevőszék megállapításai miatt, hanem azért, mert a költségvetés megítélése nem fekete vagy fehér: találhatók benne előremutató javaslatok, de olyan hibák is, amelyek nagy kockázatot jelentenek az ország számára. A mi felelősségünk az, hogy ezekre a problémákra felhívjuk a figyelmet. Ha az ÁSZ csupán egyoldalú látásmódra rendezkedne be, akkor jelentései használhatatlanná válnának mind a kormány és a koalíciós pártok, mind pedig az ellenzék számára, hiszen Magyarországon politikai váltógazdaság működik, így ha a számvevőszék tudatosan beállna egy gazdaságpolitikai koncepció vagy nézetrendszer mögé, akkor óriási hibát követne el. Úgy vélem, a mindenkori kormányzati és ellenzéki oldal azért fogadja el egyformán a véleményünket, mert biztosak lehetnek, nincsenek rövid távú érdekek diktálta látásmódzavaraink, és a tényeket írjuk le. A magas kockázati elemeken túl a jövő évi büdzsé tartalmaz előremutató fejezeteket is, ilyenek például a közigazgatás óvatos reformjának elkezdésére irányuló javaslatok. Pozitívnak tartom azt az óvatosságot tartalmazó indítványt is, amely jövőre százmilliárd forintot szán egyfajta biztonsági tartaléknak arra az esetre, ha nem sikerülne az eltervezett szabályozások közül mindegyiket bevezetni, illetve ha a bevételek nem a kívánt mértékben folynának be az államkasszába. Meggyőződésem, hogy az általunk hibásnak és kockázatosnak tartott elemeket a kormány, illetve a Pénzügyminisztérium munkatársai is ma már hasonlóan látják.
– Találnak minden évben megismétlődő hibákat is?
– Igen. A költségvetés tervezésének visszatérő problémája például az, hogy miközben áprilisban megszületnek a tervezési alapelvek, addig a végleges változatról egy későbbi kormányülés ezzel teljesen ellentétesen dönt. A tervezésben mindenképpen biztosítani kell a folyamatosság elvét. Mindezen hibákat látva úgy gondolom, hogy a jövő évi költségvetés a fejlesztések és a szociális kohézió között próbál egyensúlyozni, ám nem változtat meg számos, módosításra szoruló kérdést, melyek közül az egyik leglényegesebb az immáron kétségbeejtő hiánnyal küszködő társadalombiztosítás. Ma így okoz például komoly problémát, hogy illúziónak bizonyult a társadalombiztosítás önfinanszírozásának évtizeddel korábbi koncepciója, s a megmerevedett rendszerben napjainkban már az egészségbiztosításra fordított mintegy 1500 milliárd forint csaknem egyharmadát a költségvetés más területeiről kell átcsoportosítani, mert a társadalombiztosítási bevételek jelenleg nem fedezik ezeket a kiadásokat. E költekezések eredményezik például azt is, hogy az autópályák kivitelezésére fordítandó összegeket jövőre ki kell venni az állami finanszírozások közül, és költségvetésen kívüli eszközökkel, azaz a magántőke segítségével kell építeni a sztrádákat.
– Árulja el, miért rázta a fejét olyan hevesen Draskovics Tibor pénzügyminiszter és Kékesi Tibor szocialista képviselő parlamenti beszédei alatt, épp akkor, amikor mindkét politikus azt állította: a kormány határozott dicséretet kapott az ÁSZ-tól?
– Az Állami Számvevőszék vizsgálatai során nem dicsér meg senkit, mert erre nem is jogosult. Ténymegállapításokat tesz, amelyek a kormányzat szempontjából lehetnek éppen kedvezők vagy elmarasztalók. Az eredményeket és a hibákat egyaránt korrektül kell rögzíteni. Az elfogultság – mint mondtam – nemcsak a szervezet szerepével lenne összeegyeztethetetlen, hanem pénzpocsékolást, rossz döntések kockázatát jelentené. A költségvetés ellenőrzése nem személyes kérdés, több száz ember munkájáról van szó, mely a költségvetési zárszámadással együtt több mint egymilliárd forintjába kerül az országnak.
– Draskovics Tibor gyakran egy család autólízingeléséhez hasonlítja a közpénz helyett jövőre magánpénzből épülő sztrádákat. Ön a parlamenti meghallgatásán ehhez azonban gyorsan hozzátette: ugyanez a család tisztában van azzal is, hogy a törlesztés során majd háromszor fizeti ki a gépkocsi vételárát. Tényleg háromszorosába kerül majd az adófizetőknek az új sztrádaépítési módszer?
– A pénzügyminiszter példájánál maradva egy család csak akkor dönt új autó lízingelése mellett, ha tisztában van azzal, hogy – a jövőbeli bevételeit figyelembe véve – ki is tudja fizetni ennek a havi díját. A magántőkével kapcsolatban semmilyen fenntartásunk nincsen, ám hiányoljuk ennek az új és eddig még kipróbálatlan finanszírozási formának a pénzügyi háttere és következményei bemutatását. Mielőbb tisztázni kell tehát, hogy e finanszírozás milyen terhet ró az országra az elkövetkező évekre vonatkozóan. A közpénz helyett magántőkéből épülő autópályák kérdése mögött lényegében a költségvetés néhány éve megindult eladósodása áll, amely mára eljutott a bruttó hazai össztermék hatvanszázalékos maximumértékének közvetlen közelébe. Annak érdekében, hogy az eladósodottság mégse billenjen át ezen a határon, gyakorlatilag butának nézzük a környezetünket, és azt mondjuk, hogy ezeket az útépítéseket mi nem is kölcsönből oldjuk meg, hanem valamiféle kivásárlásos technika segítségével. Ez a megoldás akár még jó is lehet, ám mindenképpen mellékelni kell hozzá egy olyan pénzügyi kivitelezési tervet, amely megmutatja, hogy ezek a beruházások valójában milyen kötelezettségeket rónak hosszú távon az országra. Jelenleg a kormányzat részéről ígéreteket kaptunk arra, hogy az általunk hiányolt számításokat rövid időn belül, még az év vége előtt nyilvánosságra hozzák.
– A kormány oly sokszor hangoztatott takarékos állam elve mennyire látszik megvalósulni a gyakorlatban, illetve az új költségvetésben? Az ÁSZ által többször kifogásolt párhuzamosságok ugyanis legutóbbi jelentésük szerint nincsenek megszűnőben.
– Üzemgazdasági kérdésekben jelenleg elég sok intézkedés történik. Valószínűleg sok ember nemtetszését válthatja ki, ám mégis úgy gondolom, hogy a magyar államigazgatás jelenlegi költségei arányaiban jóval alacsonyabbak az Európai Unió többi országának kiadásaihoz képest. Ugyanez vonatkozik a jóléti célokra fordított pénzre is, amelyek szintén elmaradnak az Európában szokásos nagyságrendektől. Azt, hogy egy államigazgatás takarékos-e, nem az ÁSZ, még csak nem is a szigorításokkal megkurtított hivatali büdzsé, hanem alapvetően a kormányzás politikai koncepciója, a közigazgatási rendszer és legvégső soron – tudom, ezzel is vitát váltok ki – az alkotmány határozza meg. A legjelentősebb különbség az üzleti és az állami szemléletmód között, hogy míg az egyik csak a profit és a gazdaságosság mentén dolgozik, addig egy állami embernek a társadalmi közeg érzésvilágát, emberi érdekeit, a szociális kohéziót is figyelembe kell vennie. Joggal vetődik fel a kérdés: el lehet-e sorvasztani például a kétségtelen gazdasági-hatékonysági előnyök mentén a postát a kistelepüléseken, be lehet-e vezetni a körzeti iskolák rendszerét, vagy meg lehet-e szüntetni kórházakat csak azért, mert összevonva kevesebb pénzből működnek? Nem vagyok benne biztos, hiszen a nagy társadalmi ellátórendszereket nem lehet kizárólag üzleti szemlélettel, profitérdekek mentén működtetni. Még akkor is, ha tagadhatatlan: a szociális ellátás mára óriási üzletté nőtte ki magát. Az öregotthonok beruházásai például azért váltak elterjedtté, mert „sikerült” annyira megdrágítani ezt a szolgáltatást, hogy az már megfelelő nyereséget hoz. Persze mindig drágábbá lehet tenni egy közszolgáltatást úgy, hogy az már megérje a vállalkozónak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez lenne a helyes megoldás.
– A múlt héten közzétett jelentésében az ÁSZ kifogásolta, hogy a honvédelmi tárca csupán egy közvetítőn – egy off-shore cégen – keresztül érkezett ajánlatot bírált el egy An–26-os szállító repülőgép beszerzésénél. Miért volt szükség off-shore cégre és miért nem volt több ajánlat?
– Ilyen magas összegű beszerzéseknél egy off-shore cég közbeiktatása lényegesen olcsóbbá teheti az eladó ajánlatát. A szállítógép-vásárlásánál mi nem az off-shore társaság jelenlétét, hanem a honvédelmi tárca beszerzési gyakorlatának következetlenségét kifogásoltuk.
– Még tartott a nemzetközi felháborodással övezett jegybanktörvény parlamenti elfogadtatása, amikor az ÁSZ kifejezetten elismerő jelentést tett közzé az MNB tevékenységéről. Ön szerint valóban a jegybank függetlenségének növelése magyarázza a szocialista–szabad demokrata indítványt, avagy Gyurcsány Ferenc befolyásának növelése áll a háttérben?
– Munkámmal, jogállásommal összeegyeztethetetlennek tartanám, ha az Országgyűlés, a legfőbb szuverén szervezet bármely döntését minősíteném. Az ÁSZ feladata az MNB saját gazdálkodásának az ellenőrzése, és csakis az, hiszen a monetáris politikai függetlenség olyan erős szakmai és biztonsági követelmény, amelyet semmi más szempontnak, külső befolyásnak nem lehet alárendelni. Járai Zsigmonddal évtizednél hosszabb a munkakapcsolatom. Korrekt partnere az ÁSZ ellenőrzéseinek, amit nagyra értékelek.
Bóka János
Gál Kinga: Brüsszelben el akarják törölni az egyhangúságot, ez önmagában lemondásra adna okot
