Ez azonban több okból is ugyancsak furcsa eset lenne: ha az unió beleszólna, azon nyomban szakítana az állampolgárság belügyként való kezelésével. S tenné ezt annak a Magyarországnak az esetében, amely jó nyolcvan évvel ezelőtt épp az unió alapító tagjainak elődei „jóvoltából” került a ma megoldásra váró helyzetbe.
Másrészt azért is problematikus volna a beleszólás, mert az unió tagországainak többsége ismeri és alkalmazza a kettős vagy többes állampolgárság intézményét. A bővítés előtti 15 tagállam alkotmánya közül 14 ország elismeri. Főleg az egykori nagy gyarmattartók – Nagy-Britannia, Franciaország, Spanyolország, Portugália, Hollandia – élnek a lehetőséggel, de az olyan kisebb államokban is igen liberális a szabályozás, mint Írország vagy Belgium.
Az Egyesült Királyság alkotmánya bizonyos kedvezményeket és könnyítéseket ír elő azok számára, akik volt angol gyarmatról kérik a bevándorlási engedélyt, majd az anyaország útlevelét. Franciaországban főleg az Észak-Afrikából érkezők rendelkeznek kettős állampolgársággal, de más frankofon területről származók is kérhetik. A honosításhoz a nem francia ajkúaknak öt évig kell az országban lakniuk. Az algíri francia konzulátus szerint az egymillió algériai francia állampolgár közül mintegy 400 ezer rendelkezhet francia és algériai útlevéllel. Marokkó párizsi nagykövetsége 850 ezerre teszi a Franciaországban élő marokkóiak számát, akiknek harmada lehet kettős állampolgár. A több tízezres létszámot jócskán meghaladják a tunéziaiak, s ne feledkezzünk meg a francia zsidókról sem, akik közül mintegy százezren rendelkeznek izraeli útlevéllel is, 40 százalékuk azonban Franciaországban él. Nem tudunk pontos adatokkal szolgálni, mert a kormányok nem tarthatják számon, milyen etnikumból hányan rendelkeznek kettős állampolgársággal. A kettős állampolgárság intézménye Franciaországban különösen a nyolcvanas évektől jött divatba, ugyanis ebben az időszakban eszméltek rá az észak-afrikai országok vezetői, hogy az egykor vendégmunkásként francia földre utazott honfitársaik gyermekei francia állampolgárok lesznek, és minden kapcsolatot elveszíthetnek felmenőik szülőföldjével.
Ám a kettős állampolgárság előnyeinek elismerése mellett jócskán vannak olyanok, akik ellenzik az intézményt Nyugat-Európában is. Egy 2000-ben készült uniós felmérés szerint a németek majd hatvan százaléka nemtetszését fejezte ki a kettős állampolgársággal kapcsolatban. A franciák 40 százaléka osztotta a németek véleményét, a legmegengedőbbnek a spanyolok bizonyultak, nekik csupán 14 százalékuk hangoztatta fenntartásait. A németek kiugróan magas elutasító véleménye nyilván azzal függ össze, hogy ekkor zajlott a német nemzetiségi kódex reformja, amely megengedte a nem európai (nagyrészt török) bevándorlóknak és gyermekeiknek, hogy ha lemondanak eredeti állampolgárságukról, német állampolgárságot nyerhessenek. (Adalék a bevezetőben jelzett, feltételezett vitához: ha az unió elítélné Magyarországot amiatt, hogy jelentős számú külhoni magyarnak adná meg az útlevelet, akkor biztosan elmarasztalná Németországot is, amiért milliós nagyságrendben honosít törököket. Ez azonban négy év óta várat magára.)
Ami elképzelhetetlen a németországi törököknek, kivéve, ha német állampolgárságot választanak, megadatott a maghrebi gyökerű franciáknak: a választójog. Emlékezzünk vissza a 2002-es francia elnökválasztás után tartott párizsi népünnepélyre: a Nation téren alig láttunk európai arcot a Le Pen feletti győzelmet ünneplő tömegben, ellenben algériai és marokkói zászlókat lobogtató sok ezer arab származású fiatal fejezte ki örömét. Korántsem állítjuk, hogy Chiracot nem választották volna meg a maghrebi eredetű kettős állampolgárok szavazata nélkül, de a jövőben is oda kell figyelnie a majd egymillió voksra annak, aki választási sikert akar elérni francia földön.
„Vajon normális dolog-e az, hogy valaki franciának vallja magát, és Izraelben teljesít sorkatonai szolgálatot?” – tette fel a kérdést egy cikkben Max Gallo ismert francia író, aki szerint a Franciaországhoz való kötődés legfőbb kifejezése a szolgálat a nemzeti hadseregben. Franciaországban a kilencvenes évek második felében megszűnt a sorkatonaság, így azoknak a zsidó származású francia fiataloknak, akik angyalbőrbe akarnak bújni, nem marad más, mint az izraeli egyenruha, amelyet gyakran és büszkén választanak. Csakúgy, ahogyan a nyolcvanas években a francia-algériaiak közül több ezren vonultak be az algériai hadseregbe, ám az ő jelentkezési hajlandóságuk alaposan megcsappant az algériai fanatikus iszlamistáknak a katonaság ellen elkövetett akciói következtében. Ám ezek a gondok inkább az integráció kérdésköréhez tartoznak, nem a kettős útlevéléhez.
A kettős, sőt többes állampolgárság megadásában Írország gyakorlata a legliberálisabb, még azt követően is, hogy az utóbbi években kivették a kedvezményes honosítás feltételrendszeréből azt az etnikai elemet, amely szerint az Észak-Írországban születettek minden gond nélkül kaphattak ír állampolgárságot. Hasonló megengedő szabályozás van érvényben Belgiumban is, sőt az ország polgárai úgy tartják, hogy már túl liberális is az útlevéladás gyakorlata.
Hollandia szintén nagyvonalúan osztogatta a kettős állampolgárságot, főleg az egykori gyarmatokról érkezőknek. A Theo van Gogh filmrendező meggyilkolását követő, feszültséggel terhes utóbbi napokban azonban a kormány szigorításokat tervez az útlevéltörvényben, például azoktól a kettős állampolgároktól megvonná a holland útlevelet, akik bűncselekményt követtek el. A 16 milliós országban mintegy kétmillió a külföldi, a nagy többséget adó arab muzulmánok mellett jelentős a Suriname-ból bevándoroltak száma. Az újonnan jötteknek néhány év óta kötelezően részt kell venniük holland nyelvoktatáson és az ország kulturális hagyományait népszerűsítő előadásokon.
Spanyolországban is létezik a kedvezményes honosítás gyakorlata, mégpedig azok számára, akiknek valamelyik szülője Spanyolországban született, spanyol állampolgár volt vagy spanyol állampolgárként külföldön látta meg a napvilágot. Azoknak is kedvezmény jár, akik valamely spanyol nyelvterület országának állampolgárai. A spanyol állampolgárságot kétévi spanyol földön való tartózkodás után kérhetik a legális bevándorlók. Jelenleg egymillió külföldi tartózkodik engedéllyel Spanyolországban a kettős állampolgárság elnyerésére várva, ám bármilyen nagy szám is ez, mégsem ők jelentik a fő gondot, hanem a 600 ezer illegális bevándorló. A hetvenes évektől Svédország is befogadó országgá vált, kilencmillió lakosából mára egymillió külföldi gyökerű. A nyolcvanas években különösen nagy számban menekültek Erdélyből is a skandináv országba, mert Magyarország nem volt hajlandó őket befogadni.
origo.hu
Fordulat a 16 éves, gyilkossággal gyanúsított lány ügyében
