Két hétig tartó aláírásgyűjtő akció kezdődött a Parlament előtt a családon belüli erőszak ellen tiltakozó Nők a Nőkért az Erőszak Ellen (NANE) és az Amnesty International közös szervezésében. Az esemény felvonulással indult, mindenféle transzparensekkel, hogy mi, férfiak ne molesztáljuk már a nőket és a gyerekeket, elég az ilyesmiből, mert ami sok, az sok.
A demonstráció másnap szóba került a mátyásföldi központi ivóban is, hét-nyolc férfiember volt a helyszínen, valamennyi telis-tele élettapasztalattal, párkapcsolatokban töltött hosszú évtizedekkel. Azt már a brigádértekezlet legelején megállapítottuk, hogy a mamlasz Kollmann Lacit leszámítva valamennyien magányos férfiemberek vagyunk, viharvert, kitaszított, bánatban megőszült hajdani családfők, akiknek keserűségénél csak a banki tartozása nagyobb. Kenesei Bandi egykori kerületi nyomozó vezette az ülést, mint rámutatott, az aláírás-gyűjtési akció újabb bizonyíték arra, hogy a női nem messze nem olyan tutyimutyi, mint amilyenek mi vagyunk, tüntetnek, mozgalmat szerveznek, miközben mi itt üldögélünk bánatosan, sebeinket nyalogatjuk, ahelyett, hogy ellenmegmozdulást szerveznénk, fejéről a talpára állítanánk a tényeket, hogy tudniillik a családon belüli erőszak elszenvedői nagyobbrészt mi vagyunk, a férfiak.
Itt mindjárt példákat is említett az ülésvezető, kit és mikor karmolt, pofozott kékre-zöldre női partnere mostanában szűk pátriánkban, illetve zavart el jogi segédlettel a közösen épített házból. Az elmondottakra leglelkesebben az apró termetű Csöves Bandi bólogatott, de hozzászólásra már nem maradt ideje, mint mondta, hamarosan villanyoltás lesz a hajléktalanszállón, mennie kell.
origo.hu
Ezek tényleg azt hiszik, hogy mi filmekről másoljuk az életünket?
