Népszavazás és kórház-privatizáció

Németh György cikke (Magyar Nemzet, 2004. október 20.) fontos tanulságra hívja fel a figyelmet: igenis előfordulhat, hogy egy kommunista és egy konzervatív párt a társadalom, az emberek számára fontos kérdésben egy oldalra kerül. A Munkáspárt és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség ma egy oldalon áll a kórház-privatizáció megítélésében.
Furcsa ez? A furcsa nem ez. Hanem az, hogy egy magát baloldalinak nevező kormány, az MSZP–SZDSZ-kormány jobboldali tetteket hajt végre. A furcsa az, hogy Medgyessy is, Gyurcsány is azt hiszi, hogy a kórház az övé. Nem árt, ha tudják: a kórház a miénk, a magyar embereké, mindanynyiunké. Mint ahogyan mindannyiunké a vasút, az atomerőmű, a villamos vezetékek, az iskolák és sok minden más is. S mivel a miénk, nem akarjuk, hogy eladják.
A Fidesz polgári párt, a Munkáspárt kommunista párt. Bizonyára sok mindenben nem értenénk egyet, ha ideológiákról kezdenénk vitatkozni. De miért tennénk? Ma van ennél fontosabb, és úgy látszik, hogy ezt ismerik fel a meghatározó erők a Fideszben is, a Munkáspártban is. Ma a magyar társadalmat a teljes elszegényedés, a teljes kiszolgáltatottság veszélyezteti. Ez ellen kell tenni! A Fidesz felismerte, hogy a tőke érdekeit sem lehet érvényesíteni, ha nem szabnak korlátokat a mohóságának. Az eltelt tizenöt évben az emberek rengeteg változáson mentek keresztül, a rendszerváltozástól kezdve az EU-csatlakozásig. S valljuk be őszintén: az árát a kisember fizette meg. Eddig tűrte is, de ma már egyre kevésbé hajlandó erre. 29 kórház sztrájkolt a múlt héten, s az akció folytatódik. Nem elég jel ez az ország vezetésének?
A Fidesztől ma nem lehet és nem is kell számon kérni, hogy valóban korlátozza-e a tőkét, ha kormányra kerül. A Fidesz megtette azt, amit egy ellenzéki párt megtehet. Egy nagyszerű kezdeményezés, a kórház-privatizációval kapcsolatos népszavazás mellé állt. Az Országos Választási Bizottságban, amely a népszavazásra tűzendő kérdés elfogadásáról dönt, 2003. augusztus 5-én sem az MSZP, sem az SZDSZ nem volt jelen. A Fidesz ott volt, és megszavazta. És ez jó! A Munkáspártnak is, a Fidesznek is, de főleg a társadalomnak.
A kórházvásárlásra készen álló tőkéskörök, az MSZP-kormány asszisztálása mellett, kétszer is megpróbálták az Alkotmánybíróságon blokkolni a népszavazást. A taláros testület tavaly november 10-i és ez év szeptember 28-i döntése nem születhetett volna meg a Fidesz támogató magatartása nélkül. És ez is jó! A Munkáspárt aláírásgyűjtését támogatta a Fidesz. Nem gyűjtöttek aláírásokat, ezt a Munkáspárt végezte, de biztatták az embereket, hogy menjenek, és írjanak alá. Az MSZP és az SZDSZ éppen az ellenkezőjére biztatta híveit.
A Munkáspárt átérzi felelősségét. 2002-ben nyolc egyéni választókerületben a második fordulóból visszavonta jelöltjeit, ezzel hatalomra segítette a Medgyessy-kormányt. Tanultunk belőle. 2002 végén, a 20. kongresszusunkon megváltoztattuk az MSZP-hez való viszonyunkat. Az MSZP-t nem tekintjük sem barátunknak, sem természetes szövetségesünknek. De ennél többet is tettünk. Az idén tavasszal nemet mondtunk az MSZP vezetésének, amikor prózai egyszerűséggel meg akarták venni a népszavazást. Meglepődtek, amikor közöltük velük: uraim, összetévesztenek valakivel, a Munkáspárt nem eladó! Az európai parlamenti választáson az MSZP már nem számíthatott a Munkáspártra.
Meg is kapjuk a magunkét. A szocialista–liberális propaganda tavasz óta megpróbálja megfélemlíteni az embereket, mondván, a Munkáspárt a jobboldallal kokettál, Orbán–Thürmer-tengely fenyegeti az országot. Mi azonban nem ijedünk meg. A Munkáspártban éppen ezekben hetekben zajlanak megyei és budapesti pártaktívák, amelyek sorra megerősítik a párt politikáját: az MSZP-vel nincs közös utunk.
Nincs közös utunk azokkal sem, akik az MSZP-t féltve akkor is támadják a Fideszt, amikor erre nincs szükség. Vajnai Attila cikkét, amely a Magyar Hírlapban jelent meg szeptember 5-én, Németh György joggal fogadta értetlenséggel. A Vajnai-cikk nem a Munkáspárt véleménye. A párt központi bizottsága szeptember 18-án elítélte Vajnai Attila tevékenységét, amelyet a Munkáspárt politikája ellen folytat, és felszólította: mondjon le alelnöki tisztségéről. A Fidesszel nem vagyunk egyformák, nem kötöttünk szövetséget, más-más érdekeink vannak, de most sikerre vihetjük az első olyan népszavazást, amelyet mi kezdeményeztünk, és az emberek akarnak.
A népszavazás akkor lesz sikeres, ha legalább kétmillió választó igent mond a népszavazási kérdésre. Minden politikai tényezőnek tudnia kell valamit. Ha a népszavazás sikeres lesz, a döntés minden kormányra kötelező, a mostanira is, az utána következőre is.
Thürmer Gyula,
a Munkáspárt elnöke