A Magyar Szocialista Párt kikiáltásának tizenötödik évfordulóján születésnapi bulit tartott az élcsapat Pápán. A vigasságot megelőzően tanulságos beszédek hangzottak el, ezekből idézek keveset. Szekeres Imre azt mondta: a Párt teljesítette vállalt céljait, óriási és szilárd a demokrácia, működik a piacgazdaság, azonkívül NATO- és EU-tagállam lettünk. A beszédet kitörő taps fogadta. Majd felolvasták Gyurcsány Ferenc üdvözlő levelét. Azt írta az ifjú kormányfő: „A tizenötödik születésnap nemcsak lezárása egy korszaknak, hanem egy újnak a kezdete is. A változtatás felelőssége a baloldalra hárul. Míg a jobboldal a múlthoz ragaszkodik, vissza-visszafordul, mi a jövőbe nézünk és előre menni, haladni akarunk.”
Szekeres beszédének értékelésébe most ne menjünk bele. Ám a milliárdos sztárproletár gondolatain érdemes elmerengeni. Szerintem Rákosi Mátyás valamelyik 1948-as beszédéből emelte be ezeket a mondatokat, amelyek olvastán az ember nyomban beáll sztahanovistának, vagy bemegy a legközelebbi gabonatáblába kalászt morzsolgatni. „A változtatás felelőssége a baloldalra hárul…” Aztán milyen változtatásra tetszenek gondolni? Hogy Varsói Szerződés helyett NATO? Hogy a Munkásőrség helyett Irakban bóklászó magyar honvédek („védik” a hont)?
A jobboldal a múlthoz ragaszkodik? Mi a történelmünkhöz ragaszkodunk, forradalmainkhoz, mártírjainkhoz. Ciki? A szocialisták meg a jövőbe néztek, és mentek előre a haladás útján. Csak orra ne essenek, síkos az út. (Bár a kanyartechnikájuk megvan.)
origo.hu
Ennyi vizet kell innod naponta, hogy üde legyen a bőröd
