A londoni Times első nyolc oldalán a brit média görög sorstragédiához hasonlítja David Blunkett belügyminiszter lemondását. Blunkett, mint minden tragikus hős, valóban elsősorban önmagának köszönheti bukását, ám a bukás nem egyedül az övé. Lemondása árnyat vet Tony Blair jövőjére is.
Blunkett az elmúlt évtizedek legerősebb brit belügyminisztere volt. Egész politikai pályájára jellemző az az eltökéltség, amellyel a szerény családi körülmények között felnőtt, születésétől vaksággal megvert fiatalember átverekedte magát iskolán, egyetemen, és harmincas éveinek közepére már egy nagy angol város, Sheffield nagyhatalmú munkáspárti polgármestere lett, majd Blair kormányába került.
Bukását technikailag egyetlen meggondolatlan lépés idézte elő. Szerelmi kapcsolatba keveredett egy asszonnyal, akivel múlt nyáron szakított. Az asszony kétéves fia az övé, és Blunkett – akinek felbomlott házasságából már van három felnőtt fia – közéleti személyiségtől szokatlanul pert indított, hogy mint apa, rendszeresen időt tölthessen a gyerekkel. Az anya, Kimberley Quinn bosszúból felfedte, hogy a belügyminiszter, hivatali hatalmát felhasználva, soron kívül letelepedési engedélyt szerzett egy Fülöp-szigeti asszonynak, akit gyereklányként szerződtetett. Blunkett tagadta, hogy beavatkozott az ügybe, de kiderült, hogy amikor Kimberley Quinn elküldte neki a belügyminisztérium levelét – amelyben közlik a kérelmezővel, hogy egy évbe is beletelhet, míg az engedélyt megkapja – Blunkett azt továbbította az illetékes osztályra. Ott tudomásul vették, hogy a minisztert személyesen érdekli az ügy, és az aktát a felgyorsítandók közé helyezték. Ez az ok áll most lemondása hátterében.
Legalábbis a felszínen. A belügyminiszter azonban sok ellenséget szerzett magának az egykori szeretőn kívül is. Pártja balszárnya neheztelt rá, amiért korábbi radikalizmusával felhagyva, a reformista Tony Blair legközelebbi szövetségese, legfontosabb támogatója lett a kabinetben. De támadták robusztus fellépését a terrorizmus és a közönséges bűnözők ellen is. A közvélemény megoszlott a személyazonossági igazolványok terve fölött – a lehetséges okmányok ellenzői benne látták a kezdeményezőt. A legfőbb csapást azonban azzal mérte önmagára a belügyminiszter, hogy életrajzírójának, Stephen Pollardnak adott interjúiban bírálattal illette minisztertársait. Egyiküket pojácának nevezte.
Tony Blair most a legerősebb támaszát vesztette el a kabinetben.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
