Égi fa

Alámerült Atlantiszom

A jelennel vagy a jövendővel kell összevetnünk a múltat. A kép tanúsága szerint én harmadik megoldást javasolok: az egyik messzi múltat hasonlítom össze a másikkal. Ezért itt most két képnek kellene állnia, de a másik már megjelent a Magyar Nemzet húsvéti számának címoldalán: a csempeszkopácsi XIII. századi templom timpanonján látható Isten báránya ábrázolásról van szó. Pontosabban a fölötte lévő háromágú életfáról, amelynek „rokonát” mutatom itt be. Ez pedig nemcsak időben, hanem térben is messzire vezet: Grúziában, annak ősi fővárosában, Mchetában áll az 1029-ben felújított és újra felszentelt Szveti Choveli-bazilika. E templom az ősi szimbólumok tömkelegét, a motívumok valóságos kincsestárat rejtegette.
Az itt látható ábrázoláson háromlevelű, háromágú fát látunk, amelyből kinő a háromágú kereszt. Ez egyúttal azt is mutatja, hogy a háromágú fa a kereszttel azonos jelentésű vagy tartalmú. Tehát valóban életfa, világfa: arbor vitae. „Az élet fája és az isteni kinyilatkoztatás közötti kapcsolat minden keresztény hagyományban megtalálható. Ugyanis analógia, sőt azonosság van az első ígéret fája – ez az életfa, amiről a teremtés beszél – és a keresztfa fája között, ami által újjászületik az ember.” Bálint Sándor szerint is „Krisztusnak megváltást gyümölcsöző keresztfája… a tudás paradicsomi fájának is eszmei sarjadéka. Ez a találó azonosítás az egyszerű hívek előtt világosabbá tette a bűnbeesés és megváltás kozmikus összefüggéseit.”
A ferences Szent Bonaventura volt az első, aki Krisztus keresztfáját allegorikus képben az élet fájához hasonlította: a kereszt nála a szépség gyümölccsel rakott fája, amelyet Krisztus vérrel szentel meg.
Az életfa, a világfa (kozmikus fa) képe gyakorlatilag mindenütt ismert tiszta formában vagy különféle változataiban. Gyakran egyik-másik funkciójának nyomatékosításával: a termékenység fája, a közép fája, a felemelkedés fája, a tudás fája, égi fa, sámánfa, misztikus fa stb. A világfa a világ szakrális középpontjában foglal helyet – például a paradicsom közepén –, és több részre tagolódik. (Egyébként a magyar címerben a hármas halom és az azon lévő kettős kereszt az én értelmezésemben szintén világfamodell. De gondolhatunk a piramisokra, a pagodákra vagy Bábel tornyára, amely szintén az égig akart érni, mint a sámánfa vagy a mesék égig érő fája.)
Itt most hosszabban nem szólok erről, hisz hatalmas irodalma van a kérdésnek. Összefoglalóan csak annyit, hogy a világfa választja el a kozmikus (teremtett) világot a földi (kaotikus, rendezetlen) világtól. Ott a mérték, a szervezettség uralkodik, itt pedig a zűrzavar, az áttekinthetetlenség. Röviden tehát azt mondhatjuk, hogy egyfajta hit, vágy és akarat adta és adja a világfa, az életfa – a szövegek és ábrázolások – máig sugárzó erejét.