Erdogan a kapuk előtt

EGY HÉT EURÓPÁBAN

Sorsdöntő határozathozatalra készül az Európai Unió vezetősége, az Európai Tanács december 16–17-i ülésén: Törökország uniós csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről kell döntenie. Az unió Törökországot már vagy negyven éve előszobáztatja, újabb és újabb ötleteket találva ki a tényleges tagság megakadályozására. Ezt most már a törökök is megunták, és Recep Tayyip Erdogan török kormányfő kijelentette, hogy mindenfajta újabb csatlakozási feltételt el fog utasítani. „Mi nem egy játékot akarunk játszani. Az EU-nak határozottan ki kell jelölnie a csatlakozáshoz szükséges lépéseket és mi a szerint fogunk cselekedni” – mondta.
Az unió kormánya, a bizottság októberben minősített többséggel szabad utat jelzett a csatlakozási tárgyalások megkezdésének, az Európai Parlament jövő héten tárgyalja az úgynevezett Eurlings-riportot, amely a bizottság jelentése Törökország helyzetéről és egyben javaslat a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. Az EU-vezetők többsége Törökország csatlakozása mellett van, az ilyen irányú nyilatkozatok őszintesége azonban megkérdőjelezhető. Nyíltan és határozottan a török tagság ellen csak Valery Giscard d’Estaing, a konvent korábbi elnöke, az európai alkotmány atyja és Frits Bolkestein, a belső piacokért felelős korábbi biztos lép fel. Bolkestein a nemrég megjelent, Európa határai címet viselő könyvében a török tagság ellen azzal érvel, hogy akkor számos más országnak is tagságot kellene biztosítani, hiszen például Fehéroroszország vagy Ukrajna sokkal inkább európai ország, mint Törökország. Bolkesteinnek egyben az a véleménye, hogy – nyilatkozataik ellenére – alapjában véve az unió vezetői sem szeretnék Törökországot az unióban látni. „Ha titkos szavazást tartanának, az Európai Tanács többsége és a bizottság is nemmel szavazna a török tagságra” – mondta.
Törökország tagságával kapcsolatos kifogások gyakran a török demokráciára vagy az ott érvényesülő emberi jogokra utalnak, ez azonban csak ürügy. A török tagságtól való páni félelmet, az eredeti identitását megtartó, ezért integrálhatatlan iszlám lakosság arányának gyors növekedése okozza. A jelenlegi demográfiai tendenciák mellett – és senki sem tudja, hogy azok mitől változnának meg – egy bő évszázad múlva Európában az iszlám lakosság túlsúlyba kerül, de néhány országban (például Franciaország) ez a fordulat sokkal hamarabb bekövetkezhet. A török tagság e folyamatot jelentősen felgyorsítaná. Ez tehát a török tagságtól való félelem oka, erről azonban a „politikai korrektség” okán nem illik beszélni. Csak a szélsőjobb meri nyíltan kimondani, a kereszténydemokraták felemás módon nyilatkoznak, míg a szocialisták szavakban a török tagság mellett vannak, titokban azonban azt remélik, majd csak akad valaki, aki becsukja a kapukat Erdogan orra előtt.