Fejvadászok, leépítés, hackerek

A Malévnál minden a legnagyobb rendben – legalábbis Sándor László szerint. A cég elnök-vezérigazgatója az idén kifizetett, összesen közel félmilliárd forintos lelépési pénzeket a vállalat szervezeti átalakításával, karcsúsításával magyarázza. A társaságnál történt informatikai beszerzések, tanácsadói szerződések miatt indult belső vizsgálatok kapcsán kijelentette: azokat ő rendelte el, a vizsgálati jelentésekben tett javaslatokat pedig végrehajtották. Sándor László visszautasította, hogy korábbi vízműves munkatársait helyezné a légitársaság vezető pozícióiba. Mint mondta, a Malév vezetői gárdájából csupán négyen érkeztek a vízművektől.

Villányi Károly
2004. 12. 09. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Nem igazán szeretik önt a Malévnál. Az elmúlt időszakban a légitársaság számos szerződése, több vizsgálati jelentése, végkielégítési listája is a sajtó kezébe került. Mit rontott el?
– Semmit.
– Biztos ebben?
– Igen. A Malévnál jelenleg zajló átalakítási és racionalizálási folyamat elkerülhetetlen. A szocialista nagyvállalat jellemzőitől meg kell szabadítani a céget. Ezt egyébként nem én, hanem a piac követeli meg.
– Mégis, mit szól ahhoz, hogy a cégtől távozó felső vezetők 30–60 milliós lelépési pénzzel és közös megegyezéssel hagyják el a társaságot?
– Az érintettek személyiségi jogai miatt erről nem szívesen beszélek.
– Ön szerint nem közérdekű információ, hogy egy állami cég közel félmilliárd forintot fizetett ki idén azoknak, akik búcsút intettek a Malévnak?
– A munkaviszony-megszüntetéssel járó kifizetéseket minden esetben a korábban, sokszor évekkel ezelőtt megkötött szerződések alapján teljesítjük. Ezek mértéke tehát ezen megállapodások függvénye. Elhiszem, hogy annak, aki
100-200 ezer forintot keres havonta, ezek az összegek óriásiak, de azért vegyük figyelembe, hogy a szervezeti átalakítás során csökkentettük a vezetői szintet és a vezetők számát, ami hosszú távon jelentős megtakarítást eredményez majd.
– Ezt a magyarázatot akár el is fogadhatnánk, ha a Malév nem állna a privatizáció küszöbén. Honnan tudja, hogy az új tulajdonos nem hajt majd végre rögtön újabb szervezeti átalakítást? Mire ez a nagy sietség?
– Az általam vezényelt karcsúsítást már nem lehetett tovább halasztani, és még korántsem vagyunk a folyamat végén. Ezért már most felhívom a figyelmét, hogy a Malévnál a szervezeti átalakítások további milliárdokat emésztenek majd fel, további jelentős költségekkel járnak, de ez a társaság számára később megtérül, hiszen a jövőben lényegesen költséghatékonyabban tud működni. A privatizációról pedig csak annyit: senki nem tudhatja, hogy mikor talál vevőre a vállalat. A magánosításra várni ezért nagy felelőtlenség lenne.
– Mi az oka az önnel szemben megmutatkozó indulatoknak?
– Éppen az imént említett folyamat. A racionalizálást csak személyi leépítéssel, átszervezéssel lehet megoldani, ami viszont óhatatlanul konfliktusokhoz, érdeksérelmekhez vezet. Azért vállaltam el ezt a tisztséget, hogy a lehetőségekhez képest rendbe tegyem a vállalatot. Meggyőződésem, hogy jó úton haladunk, hiszen ezeket a lépéseket minden bizonnyal egy új tulajdonos is megtenné.
– Egyesek szerint ön a korábbi vízműves munkatársait részesíti előnyben, és őket helyezi vezető beosztásba.
– Ezt azért nem mondanám. A Malév több mint háromezer dolgozója közül tizenketten érkeztek a vízművektől. Közülük mindössze négyen töltenek be vezető pozíciót az egyébként 56 fős gárdából.
– Nem arról van szó, hogy az ön inkább a régi, kipróbált kollégákban bízik meg?
– Nyilván ez is közrejátszik, de ismétlem, a dolgozók létszámához képest elhanyagolható a korábbi munkatársaim száma. Az én szememben ugyanis elsősorban a teljesítmény számít.
– Nemrég egy fejvadász céget hétmillió forintért azzal bíztak meg, hogy találjon gazdasági vezérigazgató-helyettest, ám az említett átszervezés során ez a tisztség megszűnt. Végül is mi történt?
– A pozíció, ha más elnevezéssel is, az átszervezés után is létezik, tehát a keresés indokolt. Ez tehát megint egy olyan ügy, amiben semmi különös nincs. Nem beszélhetünk pénzkidobásról, hiszen erre a topmenedzserre igenis szükség van.
– Kezembe került két vizsgálati jelentés. Az egyik a 2003-ban tendereztetéssel beszerzett informatikai eszközök körülményeiről, a másik egy információvédelmi kft.-vel kötött szerződésekről szól. A jelentésekben az a közös, hogy mindkettő elmarasztaló álláspontra jutott. Tart egy harmadik, szintén az informatikai területhez köthető vizsgálat is.
– Ezeket a vizsgálatokat a hozzám érkező jelzések alapján én magam rendeltem el. A jelentésekben tett javaslatoknak kivétel nélkül eleget tettünk, tehát a lehető legtisztább megoldás született.
– Az ügyben eljáró revizor szerint a személyi számítógépek és laptopok beszerzésekor az egyik cég pályázati ellenfeleit lepontozták.
– A Malévnál az idén 17 tendert bíráltak el. A pályázatokon nem nyerő cégek közül egyik sem támadta meg utólag az eredményeket, ebben az esetben sem. Ez számomra azt jelzi, a tender résztvevői is elismerték, hogy a rivális társaság kedvezőbb feltételeket biztosított.
– Bírálói azt is nehezményezik, hogy ez a vállalkozás a vízművek hasonló pályázatán is a nyertesek között volt.
– Akkor jártunk volna el helyesen, ha ezért kizártuk volna ezt a céget? Ez a társaság a piac egy szereplője, amely bizonyára számos tenderen indult már. Megjegyzem, az elbírálás szempontjai között hetven százalékban az ajánlatban szereplő ár volt a döntő. Ez a körülmény tehát igencsak egyértelművé tette a verseny kimenetelét.
– És mi a helyzet a jelenleg is folyamatban lévő belső vizsgálattal?
– Erről még korai nyilatkozni.
– A vizsgálat kezdeményezője egy osztályvezető, aki kritikai észrevételekkel illetett egy vállalkozással kötött tanácsadói szerződést. A cég igen borsos áron dolgozik. A társaság állítólag sok más megbízás mellett tízmillió forintot kapott a Malév informatikai rendszerének teszteléséért. A feladaton négy ember egy napig dolgozott. Meg tudja ezt erősíteni?
– Nem. A tények a következők: a vizsgálatot én rendeltem el. A munka nem egy, hanem három napig tartott, és többen dolgoztak rajta. A tízmillió forint sem stimmel, hiszen ennél lényegesen kevesebbet kapott a cég. A tesztelésre egyébként azért nem írtunk ki tendert, mert egyrészt az összeghatár ezt nem indokolta, másrészt a hackerek ellenkező esetben tudomást szereztek volna a Malévnál zajló történésekről. Ekkor ugyanis éppen a vállalat informatikai rendszerének támadhatóságát vizsgálta az ön által említett cég. Ha a hackerek erről értesültek volna, ebben az időpontban nyilván nem próbálkoznak.
– Milyen veszélyt jelentenek a hackerek?
– Az informatikai rendszert feltörve módosíthatják például a helyfoglalási adatokat, komoly károkat okozva a Malévnak. Egy ilyen beavatkozás során a rendszer azt jelezheti, hogy egy adott járaton már nincs hely, holott ennek éppen az ellenkezője az igaz. De természetesen a hackerek számos egyéb veszélyforrást is jelentenek, ezért a védekezés a bűnözők ellen elengedhetetlen. Ez egy komoly munka, amelyet csak felkészült szakemberek tudnak elvégezni. Ennek természetesen megvan az ára is.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.