Számtalan kiadvány jelenik meg a tömegtájékoztatásról és az úgynevezett hírgyártásról. Szakmai közhellyé is vált, hogy az újságírást megtanulni vagy megtanítani nem lehet: vagy fogékony rá az ember, és akkor néhány alapvető szabályt el kell sajátítania, vagy nem próbálkozik vele. Ebben a helyzetben mi újat nyújt Hollós János könyve?
– Bár rengeteg a kiadvány, de a hírek tekintetében én kifejezetten hiányt érzek. A Magyar Rádiót számtalan kommunikációelméletet tanuló diák keresi fel évről évre hírkönyvet keresve. Az eddigi, többnyire rendszerváltás előtt készült munkák már nem korszerűek, szakmailag sem kielégítők. A hír a kommunikációelmélet szerint a kommunikáció alapegysége, és alapeleme az üzenetnek vagy a beszédnek is. A hír értéke viszont nagy kérdés, hiszen a hír lett mai világunk meghatározója. Olyan hihetetlenül átformálja a társadalmakat, hogy az emberek ma már aszerint gondolkodnak, amit a hírekben hallanak. Meghatározója életünknek, családokat, vállalatokat dönthet romba, vagy háborúkat indíthat el. Az információs társadalom legfontosabb szereplőjévé vált, miközben azt sem tudjuk lassan eldönteni, hogy mi a valóságos értéke, mitől kerül valami az újságba vagy a híradóba. Ezért ez a könyv most először arra is kísérletet tesz, hogy konkrétabban meghatározza a hír értékét.
– Van-e valamiféle specifikuma a hírértéknek?
– Főleg a bulvársajtóban lehet olyan híreket találni, amelyek inkább a példányszám növelésére alkalmasak. A szórakoztatóipar – amelynek egyik eleme a bulvár – lett az első számú gazdasági és politikai hatalom a világon. Meg kell tanulni a működését törvényszerűségeivel együtt, hogy minket, magánszemélyeket ne lehessen a gépezeten átdarálni. Ha az emberek nem tudják megkülönböztetni az álhíreket a valódiaktól, a propagandát a tényektől, akkor hihetetlenül befolyásolhatók és manipulálhatók lesznek a társadalmak.
– A bulvárnak nem kellene valamelyest a normális társadalom által felmutatott értékekhez igazodni?
– Lehet ilyen erkölcsi felvetéseket tenni, de sajnos az élet a történelem során sohasem csupán erkölcsi szempontok szerint zajlott. Weöres Sándor szerint a sötétben hárman, mégis egyedül vagyunk: az ösztöneink, az értelmünk és az érzelmeink. A hagyományos sajtó az értelemre próbál hatni, míg a bulvár az ösztönökre és az érzelmekre. Azért van a címlapokon meztelen nő, hogy az ösztönökre hassanak vele. Ilyen lapoktól nem lehet elvárni, hogy értünk tegyenek valamit, mert itt a pénz diktál: mindenáron el kell adni. Ugyanaz a helyzet, mint a régen oly divatos kerti törpével, mintha vele szemben tennénk erkölcsi felvetéseket. A kereskedelmi televíziók és a bulvárlapok nem tesznek mást, mint elektronikus kerti törpéket, vagyis az érzelmekre és érzésekre ható, eladható termékeket gyártanak.
– Ebben a helyzetben milyen esélye lehet az úgynevezett közszolgálatnak?
– Azt tapasztalom, hogy a közszolgálat furcsa módon értékelődik fel. Megpróbál tartani egy mércét, az iszonyú politikai befolyásolás ellenére is tükröt mutatva a társadalomnak. A klasszikus sajtóra azt mondhatom, hogy akarva-akaratlanul elmegy a pártpolitika irányába, ami nemcsak hazánkban van így, hanem világszintű folyamat. Az a klasszikus felfogás, hogy a sajtó kontrollálja a hatalmat, az információs társadalmakban nem működik. A politikusok marketinget várnak a sajtótermékektől, sőt meg is vásárolnak médiumokat, pontosan azért, hogy a propagandájukat még akadálytalanabbul eljuttassák a fogyasztóikhoz.
– Milyennek látja a mai magyar sajtó helyzetét? Ön a Magyar Elektronikus Újságírók Szövetségének (MEÚSZ) az elnöke is, és ilyen minőségében mostanában sok tiltakozást fogalmazott meg a szervezet közleményeiben.
– A magyar sajtó helyzetét hármasság jellemzi: szórakoztatóipari termékek, közszolgálati médiumok és politikai termékek összessége. Szövetségünk az alakuláskor a közszolgálati értékek védelméért jött létre. Azoknál a médiumoknál is, ahol érezhető, hogy a pártpropaganda befolyásolja a munkát, próbáljuk azokat az értékeket számon kérni, amelyek a közszolgálat irányába hatnak. Kevesen tudják, de a kereskedelmi csatornákat is kötelezi a törvény közszolgálati műsorok készítésére, amit vállaltak is. Csak az a probléma, hogy ezt nem tartják be. Kedvenc példám, amikor egyik kereskedelmi televízió híradója jelentette, hogy Natalia Oreiro szappanopera-főszereplő Lagzi Lajcsi vendége lesz, ami nyilvánvaló kereskedelmi propaganda, hírbe csomagolva. A MEÚSZ azért száll síkra, hogy a kereskedelmi médiumokban a közszolgálati vállalások eredetiek legyenek. Vagyis különüljön el szigorúan a közszolgálat és a szórakoztatás a propagandától, és mindenki tartsa magát a hír szentségéhez. Erről szól tehát a könyvem is többek között, és arról, hogy melyek a szakma tanulható elemei.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
