A szerző, aki véleményem szerint kortársaink közül legjobban ismeri a mindenkori magyar irodalmat, még annál is többet tud, mint amennyit ilyen formátumú irodalmártól elvárhatnánk. Nem csupán látomása van „témájáról”, de ezt közvetíteni is tudja. Ami ma már szokatlan: tud mesélni rég múlt korok sajnálatosan elfeledett íróiról, életükről is, nem csupán műveik értékeit fejti ki hihetetlen tudásanyaggal, hanem szinte elvarázsolja olvasóját a régi idők felidézésével. Könyve letehetetlen, olykor mégis pihenni kell vele, mert a magyar élet és sors olyan súlyos és sokszor tragikus mélységeit idézi fel néhány ismert, de inkább alig ismert író portréjával, hogy az már sok a mai, pillekönnyű szövegekhez szokott olvasónak.
Előbb-utóbb újra elővesszük a kötetet, mert hamar hiányozni fog.
Ha idemásolom a tartalomjegyzék főbb fejezeteit, máris képet kapunk, miféle olvasmányt tartunk kezünkben:
Pannóniai Fénix, avagy Magyar Kalliope; Irodalmi Daguerrotypek – Az írók, ezeknek sorsok, elrendeltetések, minden dolgokra való szoros és általános befolyások; Nemzeti Plutarkus; Hasznos mulatságok – Unalmas órákban, vagyis a téli hosszú estvéken való időtöltés; A kedvi-csikland vagy kedvi-csapongás – Literatúrai botránkozások és botránkoztatások; „Más szóval” – Nemzeti ábécé – In memoriam Mozgó Világ, 1975–1983.
A magyar irodalom regénye is ez a könyv, meg a szerző regénye is, ami eleve skandalum, amikor lassan már nemcsak a „szerző halálán” vagyunk túl, hanem a tudósén is.
Hogyan is merészel egy irodalmár a saját életével előhozakodni?
Hogy személyes élményeivel terheli a Hajnóczyról vagy a Mészölyről írottakat? Alexa alig ír szokványos kritikát, ha valamit már figyelmére méltat, az legalább esszét érdemel. Vagy mondjuk olyan „élménybeszámolót”, mint amely Szilágyi István művéről, a Hollóidőről íródott, s melyben ezt az idézetet találtam: „Mi, magyarok szomorú tapasztalással gazdagodtunk: nem létező országban élünk.” Szécsi János 1945-ben megjelent művéből, Az ittfelejtett népből való. „Az ember az életével imádkozik” – ezt már Szilágyi hőse mondja a Hollóidőben. Gondolni fogok rá mindig, nehéz időkben.
Alexa könyve gazdag tudással, mélységes intelektussal átitatott szívmelengető olvasmány, rég múlt vagy csupán régi idők krónikája a szegény vagy gazdag, arisztokrata vagy póri sarjakról, akik mind-mind irodalomra adták a fejüket ebben a szegény hazában, mely „haza” többnyire csak nyomorral tudta viszonozni igyekezetüket.
Krónikájában egész napjainkig jut, és a helyzet most sem sokkal rózsásabb.
S ha reggel szégyenre kellett ébrednem, mert nem volt meg a „nem létező ország” bizonyos százalékának bizonyos százaléka, ahhoz hogy… estére újra Alexa könyvébe fogok temetkezni, mert amíg olvasom, elhiteti velem: minden megvan.
Ajánlom minden tanárnak, diáknak, fiatalnak és öregnek, hogy tudjanak melegedni a „hosszú téli estvéken”.
(Alexa Károly: Quodlibet. Kortárs Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 2990 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
