Feltérképezni a száz legszebb katedrálist a világon. Magabiztos célkitűzés ez egy tetszetős művelődéstörténeti album szerkesztőjétől, hiszen sem megfellebbezhetetlen esztétikai, sem dogmatikus egyháztörténeti szempontok nincsenek, amelyek az első százat ellenvetés nélkül kijelölhetnék. Ráadásul a katedrális műfaja nemcsak a keresztény kultúrkörbe szorítja be az emlékezetes templomok módszeres számbavételét, de formálisan a püspöki székhelyeket is kötelezővé teszi a szelekció során. Az eredetileg holland listakészítők e kritériumot természetesen nem tartják be: a katedrálist inkább olyan gumifogalomként határozzák meg, amely a történelmi jelentőségüknél fogva sorolná be e megszentelt helyeket az építőművészeti elitklubba.
Az albumban amúgy kevés a kifogásolnivaló: szépek és kulturális turisztikai portyákra serkentenek a fotók, okoskodva eligazítóak a szövegek. A közép-európai polgár legfeljebb azon tűnődhet: vajon mennyiben befolyásolja a katedrálismustrát a németalföldi alapállás? Nos, a holland reprezentánsok szerényen megmaradnak kettőnél (Delft, ’s-Hertogenbosch); s ezzel egálban van a magyar részvétel (Mátyás-templom, esztergomi bazilika). De nem lehet nem észrevenni Nyugat-Európa túlreprezentáltságát: az olaszok nyolc, a spanyolok öt, a franciák hét, az angolok kilenc, a németek tíz templommal vannak jelen. Nincs is ezzel semmi gond: kevesebb volt arrafelé a pogány ostrom, tobzódóbb a gótika és a barokk. Érdekesebb ennél, miként szerepel a keresztény periféria. Egy-egy templommal van jelen Csehország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Bulgária, Ukrajna, Észtország, Litvánia, Lettország, Finnország, Norvégia és Írország. Az orosz ortodoxia öt, a többi földrész tizennyolc templommal képviselteti magát. Nem lehet leplezni az esetlegességeket a dél-amerikai válogatásban (ott a bőség zavara van jelen), illetve az észak-amerikai kínálatban (ott meg a szűkösségé, emiatt másodrendű építészeti produktumokat értékelnek túl).
Egyébként is aggályos, vajon a top százba való-e a lipcsei Szent Miklós-templom csupán azért, mert az ottani békeimák vezettek a Honecker-rezsim összeomlásához; vagy a bogotái katedrális, csak mert előle indult a Simón Bolívar-féle felszabadítási mozgalom a spanyol korona ellen. Ha lehet, én maradnék a keresztény építészet magáért beszélő csúcsteljesítményei mellett, melyeknek nincs szükségük történelmi segédvonalakra. Vitathatatlanul ilyen Milánó, Ravenna, Reims, Chartres, Freiburg, Rila, Durham vagy Canterbury s a semmihez sem hasonlítható bravúr: a Gaudí-féle termeszvárszerű Sagrada Familia a katalán fővárosban, Barcelonában. Ha a százakban ott a helyük a norvég borgundi vagy a karéliai és visi fatemplomoknak, talán nem ártott volna szétnézni Erdélyben is. Összességében azonban elmondható: nincs a bolygón olyan hely, amely valóban az isten háta mögött lenne…
(100 legszebb katedrális a világon – Felejthetetlen utazások öt földrészen. Kossuth Kiadó, 2004. Ára: 6990 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
