Rakétaprogram

Miközben ádáz vita zajlik a Magyar Honvédség szennyesruha-mosási költségeiről meg az Iraknak ajándékozott hetvenhét tankról, vitézlő Juhász Ferenc minisztériuma a minap aláírta első szerződését a Gripen típusú harci repülőgépek fegyverzetének beszerzéséről. Eszerint hamarosan huszonnyolc amerikai AMRAAM nevezetű rakétával lesz gazdagabb a magyar légierő, az ország pedig hétmilliárd forinttal szegényebb. Némi könnyebbséget jelent az országló kormánykoalíciónak, hogy a fegyverzet kifizetésének a zöme a következő kormányra hárul…
A tranzakcióról természetesen csak utólag értesült a közvélemény, mert mi egyébként sem értünk az ilyesmihez. Ha egyszer kell az a rakéta, akkor meg kell venni, mese nincs, punktum.
Mindenesetre ide írom, hogyan vélekednek a szakemberek a Juhász-vásárlásról. Egybehangzó a megállapítás, hogy az egész nagyjából anynyit ér, mint halottnak a csók. A Magyar Honvédségnek tizennégy Gripenje lesz hamarosan, ezekre egyenként négy-négy rakétát kell tenni, vagyis a tizennégyből csak hetet lehet felszerelni előírásszerűen, a másik hét meg furikázhat odafent megveszekedett rakéta nélkül (esetleg elmegy légiparádézni a Felvonulási tér fölé, hadd legyen hallássérült a mamlasz arra járó).
Ha emellett figyelembe vesszük, hogy háborús helyzet esetén négy rakétát egyetlen bevetés során vígan elpukkantanak, máris igazolva látjuk Raimondo Montecuccoli herceg, császári hadvezér emlékezetes kijelentését: A háborúhoz három dolog kell, pénz, pénz, pénz. Igaz, akkoriban még nem lehetett ágyúgolyót részletre venni, vagy szuronyos puskát lízingelni – most lehet. Mindent lehet. Lám, Juhász excellenciás uram virágos jókedvében huszonnyolc amerikai rakétára parolázik, legyen ez karácsonyi ajándék kedves mindnyájunknak. A számlát majd fizeti a következő kormány.