Várkonyi Nándor emlékezései

Szepesi Attila
2004. 12. 02. 0:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A Széphalom Könyvműhely adta közre Várkonyi Nándor (1896–1975), a pécsi kultúrtörténész önéletírását. A Pergő évek a szerző azon kevés munkáinak egyike, amelyet a diktatúrában is közreadtak 1976-ban, a szerző halála után. Sok köszönet ugyan nem volt benne, mert hasonlatosan a Sziriat oszlopaihoz és Az elveszett paradicsomhoz, e művet is összekaszabolta a cenzúra. Végre 1994-től sorra jelennek meg egyrészt a szerző hagyatékában maradt munkák (Az ötödik ember és a Varázstudomány vaskos kötetei), másrészt a korábban napvilágot látott művek is teljes formájukban: az „igazi” Sziriat oszlopai, Az elveszett paradicsom csonkítatlan változata, most pedig a teljes Pergő évek.
Az önéletírás az egyik legtöbbet vitatott, leginkább aggályos műfaj. Ritkán áll meg önmagában és önmagáért, többnyire kell háttér hozzá, olyan izgalmas életmű, amelynek színárnyalatait értelmezi és magyarázza. Előfordul persze, hogy az utókor szívesebben forgatja, mint a némiképp megfakult egyéb műveket, ahogy például Jósika Miklós vagy Tolnai Lajos esetében.
Várkonyi Nándor önéletírása is a komplett életmű összefüggéseiben olvasandó. Annak a gigászi kultúrhistóriai látomásnak a lábjegyzeteként, mely ugyan számolatlan kötetté osztva jelent meg, ám mégis egyetlen vízió az ősi meg az antik világról, s akár egyetlen esszéfolyamként is kezelhető. E mű fókuszában Az elveszett paradicsom áll, míg az – önmagában is remek – Sziriat oszlopai és a Varázstudomány lényegében az előbbi mű egy-egy önállósult fejezete.
A pécsi kultúrtörténész sokáig kereste a nagy élményt, míg végre találkozott azzal. 1933-ban jegyzi fel: „Egy délután a gróf elvitt kocsikázni, mikor az erdőben egy mélyútba keveredtünk, elkezdett élénken magyarázni, mutogatott égre-földre, ámde nem értettem, s mert ügyelnie kellett a lovakra, legyintett: majd odahaza. A mélyút löszbe vágódott, ez problematikus eredetű anyag, általában a jégkori porviharok üledékének tartják. A gróf elmondta, hogy egy osztrák mérnök, Hans Hörbiger érdekes elméletet állított fel, mely többek között a lösz eredetét is magyarázza: eszerint a Földnek több holdja volt már, ezek az intersztelláris közeg ellenállása folytán mind jobban közeledtek a Földhöz, mígnem a vonzóerő hatása alatt széttöredeztek, s anyaguk lehullott a Földre – ez a lösz…” A véletlen sétakocsikázás egy hosszú életre meghatározta Várkonyi érdeklődését. „Átkutattam a könyvtárat, fantáziám felgyúlt, irányt kapott, megsejtettem, merrefelé nyílnak előttem aratatlan mezők.” Hatalmas, szerteágazó kutatómunkába kezd, ám azt is megjegyzi: sokirányú érdeklődése, szertelensége, „hetvenhétféle tárgyba” alámerülése sokáig megakadályozta abban, hogy a „nagy műre” koncentráljon.
Aztán, ugyancsak 1933-ban – ez az esztendő, úgy látszik, Várkonyi művének kulcsa – bekopogtat könyvtári szobájába „egy kicsi, sovány ember, diákos, arca is sovány, sápadt, de nagy fekete szeme karbunkulusként ragyog”. Weöres Sándor. Így kezdődött életre szóló barátságuk. „Koncentráció, azaz összpontosítás, magyarul összeszedettség, gondolatfegyelmezés: tudtán kívül ezekben a fontos tantárgyakban lett tanárom Weöres, holott harminchét éves voltam, ő tizenhéttel kevesebb.”
Az érdemi munka lényegében csak ekkor kezdődött, míg végül 1940-ben napvilágot láthatott a szerző hírnevét megalapozó – és többi munkáját kissé árnyékba is borító – nagy mű, a Sziriat oszlopai első, később sokat javítgatott kiadása…
Örvénylő, véres és üszkös, szörnyű és felemelő emlékek krónikája Várkonyi Nándor önéletrajza. Arcok és sorsok merülnek fel a múltból, Babitsé és Mészöly Miklósé, Lovász Pálé meg Kodolányi Jánosé. A szerzőt ugyan halála megakadályozta abban, hogy művét befejezze, a Pergő évek mégsem hat töredéknek. „Az önéletrajzírónak csak egy feladata, kötelessége lehet: az őszinteség. Lehetetlen retusálnia magát, enyhítenie hibáit, alakítania, átkomponálnia viselkedését, s a vele történt eseményeket. Röviden, nem sminkelheti szebb fiúvá a csúnya fiút…” – írja szerény maga mentségéül az évtizedekig hallgatásra ítélt szerző.
(Várkonyi Nándor: Pergő évek. Széphalom Könyvműhely, Budapest, 2004., 544 oldal, 5500 Ft.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.