Magánmitológiák kora
– Mióta ismeri az emberiség az ötágú csillagot mint jelképet?
Jankovics Marcell: Ó-Egyiptomban már általánosan használják, ötágú csillaggal jelzik a túlvilágot. A közép-amerikai indiánok a Vénusz csillagot jelképezik vele. Az európai szimbolikában többnyire nyolcágú a Vénusz csillag, az ötágú csillag általánosságban mégis elsősorban a Vénuszhoz köthető. A pitagoreus felfogás szerint az öt, illetve jelképként az ötágú csillag a teljességet, a tökéletességet, a boldogságot, a kétágú nő és a háromágú férfi egyesülését fejezi ki. A reneszánsz idején Fibonacci az ókori görögök nyomán újra felfedezi az aranymetszést, vagyis a tökéletességet kifejező geometriai arányt. A hagyományos csillagászatban az aranymetszés mint számsor a napévek és a Vénusz-évek arányaiban is megmutatkozik.
– Aki kevésbé tájékozott, inkább Mars hadistenhez, mint a szerelemistennőhöz, Vénuszhoz kötné a vörös csillagot. Bár tudjuk, az ölni és az ölelni, vagyis Vénusz és Mars az emberiség történetében mindenkor egymásba játszik.
– Marsnak is van itt szerepe, de Vénusz a hagyományban – bármilyen meglepő – nemcsak a szerelem, hanem a háború istennője is. A közép-amerikai indiánok az ő nevében indították szörnyűséges virágháborúikat, hogy emberáldozataikhoz foglyokat szerezzenek. A szerelem-istennői és a háború-istennői szerepkör a görögöknél megoszlik Aphrodité és Athéné között, de például Istar istennő mindkettőt képviseli.
– Mit jelent az ötágú csillag mint geometriai jel?
– Salamon király korában a királyi pecséteken ötágú csillag látható. Ezzel a jellel jelölnek meg mindent, ami a király tulajdona, és amihez ezért becsületes ember nem nyúlhat. A hiedelemrendszerekben bajelhárító, védő geometriai jelként szerepel az ötágú csillag, negatív aspektusában, fordítottan felrajzolva viszont bajt, rontást hozó boszorkánycsillag, libaláb. A lefelé fordított kereszt mellett a lefelé fordított ötágú csillag sátánisták által használt jelkép. Leonardo da Vinci körbe és négyszögbe rajzolja a tökéletes arányúnak tartott, „ötágú” emberi testet.
– A kereszténység milyen jelentéstartalmakkal ismeri az ötágú csillagot?
– Vénusz örökébe a kereszténység idején Mária lép, aki magában hordozza, megszüli Jézust, a tökéletest. Mária személyét az erdő, mező többnyire ötszirmú virágaival is össze szokás kapcsolni. A megszülető Jézust is ábrázolják ötágú csillaggal, amely azonban sugaras, vagy lefelé mutató csóvája van. Az ötös szám és az ötágú csillag a keresztény szimbolikában Jézus öt szent sebére utal.
– Néhány ezer évet már utaztunk az ötágú csillaggal az emberiség történetében, de mintha még mindig fényévekre lennénk a munkásmozgalmi szimbólumtól.
– Széles körű mozgalmi jelentést az ötágú csillag azután kap, hogy egyesül valamikor a XIX. század második felében a francia forradalomban használt vörös színnel. És itt szeretnék visszatérni a szín, a forma Marshoz köthető jelentésére. A Vénusz fehér csillag, de vörössel is ábrázolják. A Mars viszont vörös bolygó, Toroczkai Wigand Ede néprajzi gyűjtése szerint vérszemű csillagnak, hadakozó csillagnak mondták. Csillagpárja az Antaresz, amely mint az ég négy legfényesebb csillagának egyike – vörös színnel jelzett csillag –, szerepel az apokalipszis lovasai között: vörös lovon, karddal a kezében ábrázolták. A hagyomány pusztító, negatív csillagnak tekinti. Ő a mesékben a hősökkel szemben álló egyik ellenfél, az álnok vörös vitéz, aki megöli a hőst. Ahogyan a mesehőssel szemben a vörös vitéz áll, úgy állnak például a sakkban a fehérekkel szemben a fekete vagy vörös színű bábuk. A hagyományos uralkodóházak, például a Bourbonok színe is fehér, és azok a társadalmi erők, amelyek velük szembefordulnak, kénytelenek a negatív színt, a vöröset felvenni. Amíg ez a folyamat a történelemben egyértelmű volt, lehetett is vállalni. Ady Endre A Hadak Útja című költeménye, amelyben megjósolja a vörös szín alatt harcolók győzelmét, jövőbe látó vers. Kérdés, hogy a mára nyilvánvalóan megváltozott helyzetben meddig lehet vállalni a vörös színt és a hozzá kapcsolódó identitást, attitűdöt.
– Nekem úgy tűnik, a modern kori, például a munkásmozgalmi jelképválasztás szempontjai sokkal felszínesebbek, ezek a szimbólumok sokkal kevésbé fejezik ki az ember transzcendens lényét, mint az a hagyományban volt. Az ötágú vörös csillagban az öt földrészre utalást is kevesebbnek érzem jelentéstanilag, mint amikor Közép-Amerikában Vénusz csillagnak tekintették.
– Delhiben láttam egy nagymogul sírját, ahol a sírkamra mellett két szvasztika és két Dávid-csillag állt. Ebből látszik, hova gyötörték le mára az ősi szimbólumokat. Az annak idején lakott, felfedezett kontinensek jelképi ábrázolása egyébként már a középkorban ismert volt. A háromkirályok alakja például a három ismert földrészt jelentette. Az ötágú vörös csillag és a szvasztika, amely utóbbi számos kultúrában napszimbólumként szerepel, az újabb korban történelmi és nem örök jelképekként mentek be a köztudatba. Ma sokan fontosabbnak érzik a történelmet, mint a természet örök körforgását. Pedig az baj, ha a történelem és a jelképek elszakadnak ősi lényegünktől, attól, ahogy az ember évezredeken át megélte, megünnepelte a természet örök körforgását. Ugyanakkor gazdag ősi jelentéstartalma, tökéletessége okán mindkettő kiirthatatlan jelkép. A magyar népművészetben, például tányérok közepén ott a „lelágyított” szvasztika, a forgó rózsa. A betlehemi csillag pedig a magyar néphagyományban is ötágú. A felszínesedés, kiüresedés abból fakad, hogy a médiából olyan képek áradnak, amelyeknek nincs közük az emberben meglévő potenciális rendhez. Magánmitológiákat látunk, amelyeket jelentős művészek próbálnak olykor ránk erőltetni. Akiknek pedig ebben a dologban lépniük kellene, nem teszik.
A nap helyén
