Ahogyan azt megírtuk, Magyarország miniszterelnöke kapitális szamárságokat mondott minap a Dohány utcai zsinagógában a budapesti gettó felszabadulásának hatvanadik évfordulóján rendezett megemlékezésen. Ne menjünk most bele, mi minden sületlenség volt az expozéban (keddi számunkban megírtuk), a lényeg az lenne, amivel ezt a jegyzetet kezdtem: mert mi megírtuk – szemben a magyar sajtópiac többi szereplőjével, akik hallgattak a dologról, mintha az meg sem történt volna. Talán nem volt ott a tudósítójuk, talán közbeszólt a nyomda ördöge (elveszett az anyag), vagy egyszerűen csak nem tartották fontosnak, hogy a történtekről hitelesen tájékoztassák a közönséget. A dolog azért érdekes igazán, mert az imázsára sokat adó show-kormányfő körül örökké ott lebzsel a sajtómunkások tömege (a Stefánia-palotában tartott, kereken nyolcadik házassági évfordulóján például az egész baloldali média tiszteletét tette náluk egy kézcsókra), de minden rezdülését vakuk, mikrofonok, kamerák tömegével kíséri. Hát most valahogy lemaradtak a túloldali kollégák az eseményről. Velük együtt olvasóik, hallgatóik, nézőik.
Tessék elképzelni, mekkora fesztivál lenne itt, ha tegyük fel, Orbán Viktor beszélt volna ilyen magasröptű bornírtságokat. Egy héten át címoldalán szerepeltetné a szocliberális sajtó, a Hit gyülis ATV csatorna és a Klub Rádió meg adását megszakítva kürtölné világgá, mennyire földhöz ragadt, műveletlen az ember, annyit ért a zsidó valláskultúrához, mint ökör a Beethoven-szimfóniához. És így tovább. Most azonban nem Orbán Viktor szerepelt, hanem a milliárdos kormányfő. És ez sajtószempontból nem mindegy…
origo.hu
Megkínoztak egy nőt a pátrohai horrorházban
