Aki az első lövést leadta, aki meggyújtotta az első fáklyát negyven évvel ezelőtt, a mártír Jasszer Arafat még mindig él, és mi folytatjuk az ő útját! – kiáltotta Mahmúd Abbász a Fatah szervezet megszületésének negyvenedik évfordulóján a tömeg lövöldözései, kiáltozásai közepette. Ez az Abbász pedig nem azt a békés, kompromisszumkész politikus benyomását kelti Tel-Avivban, akit ők vártak. Sokkal jobban szerették a szafedi menekült azon arcát, amikor tiltakozott az öngyilkos merényletek ellen a második intifáda kezdetekor. Később, Arafat halálakor még rá is lőttek a Palesztin Felszabadítási Szervezet vezetőjévé emelkedett egykori miniszterelnökre Gázában, mondván, Abbász az amerikaiak ügynöke.
Az elnökválasztási kampány idején azonban félretették az ellenségeskedést a jelöltek, és szokatlanul nyugodtan készülnek január 9-re. Talán azért nem csaptak össze a felek, mert szinte tét nélküli a szavazás. Mahmúd Abbász mögött felsorakozott a palesztin politikai élet színe-java, a legfontosabb csoportosulások, s csak a Hamász és az Iszlám Dzsihád nem adta áldását megválasztására. Igaz, nem is ellenezték, amelyet azzal jeleztek az elsősorban fegyveres megmozdulásaikról ismert csoportok, hogy nem indítottak ellenjelöltet. Minden bizonnyal úgy vélték, mivel az ő felségterületük a Gázai övezet, felesleges lenne Ciszjordániában megmérettetni ismeretlen jelöltjüket, aki talán csúfos vereséget szenvedne.
Komoly gondot okozott – főként a kampány kezdetén –, hogy Abbász egyáltalán nem népszerű a palesztin emberek körében. Talán ennek tudható be a már említett harcias kijelentés, amely jobban hasonlít egy ellenálló harcos szavaihoz, mint egy higgadt politikus szózatához. Abbász így próbálta bebizonyítani, van olyan lelkes és határozott személyiség, mint az abszolút favorit, Marvan Barguti. Ciszjordánia egykori biztonsági főnöke heteken át lebegtette indulását az elnökválasztáson, amelyet minden bizonynyal meg is nyert volna, ám a palesztin politikusok naponta beszéltek a lelkére a börtönben ülő férfinak, így végül beállt Abbász támogatóinak sorába. A kérdés így eldöntetett, a volt miniszterelnök meg fogja nyerni a választást.
Kérdéses ugyanakkor, mit tud tenni a békefolyamat újraindításáért. A nemzetközi hangulat nagyon bizakodó, a nyugati hatalmak érdekből reménykednek, a palesztin és az izraeli emberek pedig azért, mert ez az ő életük vagy haláluk kulcsa. A hagyományosan szkeptikus izraeli kormány minden bizonnyal még sokáig fogja hangoztatni érvét a palesztin vezetés elkötelezettségének hiányáról, s sürgeti a mielőbbi cselekvést a terror beszüntetése érdekében, ám hosszú távon kiüresednek a szavak, főként az izraeli fegyverek ropogása közepette. Az izraeli kormány most mindent egy lapra tett fel, a gázai kivonulásra, amelyhez segítséget vár Abbásztól. A júniusban kezdődő kiürítésig azonban még nagyon sok minden történhet a Jordán mentén.
origo.hu
Ausztriai buszbaleset: magához tért a kómából a két túlélő
