Az elmúlt években India többször is cunamiriadót fújt a Bengáli-öbölben, a vészjelzések azonban minduntalan vaklármának bizonyultak. A helyi hatóságok legutóbb múlt hét végén rendeltek el mozgósítást egy nem létező szökőár miatt, hatalmas pánikot keltve ezzel az Andamán- és a Nikobár-szigeteken.
India – hatalmas szegénységgel és elmaradottsággal küzdő – szigetvilága máig zárt területnek számít, s a sorozatos vaklármák, akadozó mentőakciók ellenére Újdelhi máig azt állította, hogy saját erőből is orvosolni tudja a bajokat, ám végül segélykérésre kényszerült. A kormány a minap – burkoltan ugyan – maga vallotta be, hogy valójában politikai okai vannak a külföldi, főként amerikai segélyerők távoltartásának. A szigeteken Újdelhi több katonai bázist tart fenn, ezek „védelme” és a körülöttük lévő titokzatosság fenntartása pedig a jelek szerint az emberéleteknél is fontosabbnak bizonyult. Talán nem véletlen, hogy bár a természeti csapás a népes dél-ázsiai országban is mintegy tízezer halottat követelt, hír alig érkezett – az utóbbi időkben a demokratikus változásokért különben gyakran dicsért – Indiából.
Hasonló a helyzet Indonéziában is, ahol a Délkelet-Ázsiát megrázó földrengést követő szökőár a legtöbb áldozatot szedte. A szumátrai Aceh tartomány állandó harci cselekmények színtere – tegnap alig két kilométerre a túlélők számára felállított tábortól tört ki tűzpárbaj a hadsereg és lázadók közt. Nyolc nap elteltével azonban Jakarta mégis megnyitotta a külföldiek elől biztonsági okokból mindeddig elzárt térséget, így a segélyszervezetek előtt is szabaddá vált az út. A helyi hatóságok bénultsága mindettől függetlenül Indonéziában is jól tetten érhető, hiszen nyolc nappal a katasztrófa után segítségre bár szükség van, életet menteni már aligha lehet. A „nyitottság” jeleként Jakarta mindazonáltal nemzetközi segélykonferenciát is szervez, a meghívottak között szereplő Colin Powell amerikai külügyminiszter pedig már a helyszínen adhatott hangot lesújtottságának.
A diktatúra és az elzártság jelei mégis leginkább Mianmar esetén érhetők tetten, hiszen amíg az öszszes térségbeli ország halottak tízezreiről adott hírt, addig a rangúni kormány csak mintegy ötven áldozatról „tud”. Nemzetközi szervezetek szerint valóban elképzelhető, hogy a Thaifölddel szomszédos országot csak kisebb mértékben érintette a katasztrófa, több száz halász halála azonban szinte biztosra vehető – teszik hozzá.
Indiával ellentétben Thaiföld óvakodott a pánikkeltéstől, s bár Bangkok tudott a közeledő szökőárról, a tengerparti városok hatóságaihoz vagy nem jutott el a hír, vagy alábecsülték annak jelentőségét. Mindettől függetlenül az ország a katasztrófa kezdetétől nyitott politikát folytatott.
Srí Lanka kifejezetten kérte a gazdag országok segítségét, a colombói kormány pedig a szigetország északi részét érintő konfliktus ellenére mindvégig próbált nyitott, befogadó politikát folytatni. Szüksége is van erre, hiszen a helyszíni beszámolók szerint a helyi hatóságoknak még a romeltakarításhoz sincs elég ereje.
Szerencsés támaszpont
Munkatársunktól
