Perrel fenyeget csaknem száz családot az állam nevében az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. Két esetben már konkrét büntetőjogi lépéseket is tett a privatizációs cég, és további hetvenhat agrárszövetkezet esetében indított felülvizsgálati eljárást a szövetkezetiüzletrész-tulajdonosok ellen – nyilatkozta lapunknak Papcsák Ferenc, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés gazdasági bizottságának tagja. A honatya elmondta: erről a tényről Keller László tájékoztatta a közelmúltban a gazdasági bizottság tagjait.
Anyagi hátrány
Papcsák Ferenc aláhúzta: az Orbán-kormány ideje alatt a mezőgazdasági szövetkezetek üzletrészeinek többségét tulajdonosaiktól felvásárolták. Majd a Medgyessy-kabinet választási programjában azt ígérte, hogy lezárják a szövetkezeti üzletrészek felvásárlásának folyamatát, s az időközben felszámolt szövetkezetek esetében a névérték harminc százalékán kártalanítják az érintetteket. Ugyanakkor a Gyurcsány-kormány programjában már egy szó sem esik erről, sőt a miniszterelnök intézkedései a már kifizetett üzletrészek visszaszerzésére irányulnak. Azok a családok, akiket a szocialisták ígéretei ellenére mégsem kártalanítottak, nagy összegektől estek el, s ezáltal emberek ezreit érte anyagi hátrány.
A fideszes képviselő kiemelte: a gazdasági bizottság egyik közelmúltbeli ülésén derült ki az, hogy az Orbán-kormány által felvásárolt üzletrészeknél 3,2 milliárd forint kifizetését – hetvenhat plusz kettő szövetkezetnél – per alá kívánja vonni vagy már per alá vonta az állam. A bizottság a 2003-ban tűzvész miatt leégett a zsámbéki katolikus tanítóképző főiskola épületének helyreállítását tárgyalta, amikor Keller László azt a javaslatot fogalmazta meg, hogy a rekonstrukciós munkálatok forrása a szövetkezeti üzletrészek ellenértékének visszaperelt része lenne. Keller azt állította, hogy a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása során 3,2 milliárd forintot törvénytelenül vásárolt fel a kormányzat. Keller László a bizottsági meghallgatáson – a jegyzőkönyv tanúsága szerint – az alábbiakat közölte: „Úgy gondolom, hogy ezt a pénzt vissza lehet és vissza kell tudni szerezni. Ez az ÁPV Rt. feladata, és úgy gondolom, hogy az a műemléki épület felújítására fordítható.” A bizottság nem fogadta el a szocialista honatya javaslatát.
Papcsák Ferenc álláspontja szerint megdöbbentő, hogy Keller László a közélet kriminalizálása után a társadalmi életet is kriminalizálja, és megzavarja a volt szövetkezeti tagok – zömükben kisnyugdíjasok – nyugalmát és életét. Javaslata – azon felül, hogy méltatlan és igazságtalan – szakmailag is elfogadhatatlan, hiszen amint azt a gazdasági bizottság ülésén a Pénzügyminisztérium (PM) képviselője, Engyel Gyula is elmondta, a szövetkezeti üzletrészek felvásárlására alakult társaság hitelből vásárolta meg az üzletrészeket. Ha tehát vissza is perelik a pénzt, abból soha nem lehet költségvetési bevétel, mert az nem az állami kasszából származik. – Ezek ismeretében nem meglepő – mondta Papcsák –, hogy Keller javaslatának forrásoldalát a következőképpen terjesztette elő a gazdasági bizottság előtt: „Ezt szép csendben akartam, hogy tárgyalja a bizottság, mert hosszabb ideje figyelemmel kísérem a szövetkezeti üzletrészek megvásárlásának helyzetét.” Papcsák úgy értesült, hogy egy püspökladányi és egy hajdúszováti szövetkezetiüzletrész-tulajdonos ellen indított az állam nevében az ÁPV Rt. peres eljárást. A képviselő hangsúlyozta: a gazdasági bizottság ülése után levelet írt Draskovics Tibor pénzügyminiszternek, aki írásban megerősítette, hogy igaz a 76 szövetkezettel szembeni eljárás ténye, ám konkrét adatokat az érintett szövetkezetekről nem közölt. Ezért nemrégiben újabb kérdést intézett a fiskális tárca vezetőjéhez, aminek tegnap járt le a válaszadási határideje.
Keller nem nyilatkozik
Lapunk megkereste Keller Lászlót, akitől szerettük volna megtudni, kinek a felhatalmazása alapján járt el ebben az ügyben, és hol tartanak a feljelentések, ám a képviselő nem kívánt nyilatkozni. A 2002-ben hatalomra került szocialisták azt ígérték, hogy folytatják az agrárszövetkezeti üzletrészek Orbán-kormány alatt megkezdett felvásárlását, és a már felvásárolt részesedéseket kedvezményesen értékesítik az érintett mezőgazdasági szövetkezeteknek. – Már el kellett volna indítani az üzletrészek további felvásárlását, amit a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) több ízben kezdeményezett is az ÁPV Rt.-nél és a PM-nél – ismertette az agrártárca álláspontját Hinora Ferenc, a mezőgazdasági és szakigazgatási főosztály vezetője. – A másik, a már felvásárolt üzletrészek értékesítésének eljárásrendjét kidolgozták a szakemberek, szakértői szinten már az egyeztetés is megtörtént, de tárcák közötti hivatalos egyeztetés eddig még nem volt – folytatta a főosztályvezető, aki szerint az értékesítés még az első fél évben megtörténik.
A tárca sürgeti az értékesítést
Hinora Ferenc a tárca álláspontját firtató kérdésünkre azt válaszolta, hogy a minisztérium az értékesítés mielőbbi megkezdését azért sürgeti, mert e nélkül nem lehet megnyugtató módon rendezni a szövetkezetek tulajdoni viszonyait, és az egész üzletrészkérdést, amely az új, egységes szövetkezeti törvénnyel összhangban elősegíti majd a szövetkezetek eredményes működését.
Folyamatos nyugtalanságban tartja a szövetkezeteket az üzletrészek kérdése – tájékoztatta lapunkat Filipsz László, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára. A szakember a feszültség fő okait abban jelölte meg, hogy az érintettek nem tudják: ki vagy kik vehetik meg a jövőben a felvásárláskor az állami üzletrész-hasznosító kft.-hez került üzletrészeket. Nem biztos, hogy a szövetkezeteknek van forrásuk erre. Ezt alátámasztja, hogy az üzletrész-hasznosító céghez egy tavaly elvégzett felmérés tanúsága szerint csak 6-7 milliárd forint értékben érkeztek pozitív visszajelzések. – Aggódunk a szövetkezeti törvény esetleges változása miatt is. Egy olyan módosítás, amely
a külsőüzletrész-tulajdonosoknak is szavazati jogot biztosítana, nem befolyásolná pozitív irányba helyzetünket – folytatta Filipsz László, hozzátéve: szakmai berkekben hallani már az e lehetőséget vizsgáló befektetői csoportokról. A harmadik, bizonytalanságot gerjesztő tényező a várakozás, mert az üzletrészek kérdését tavaly decemberig rendezni kellett volna, azonban a megadott határidőig nem történt semmi. A MOSZ ezért azt javasolja, hogy az állam a tulajdonában maradó üzletrészekkel kapcsolatos jogok gyakorlását ruházza át egy szövetkezeti alapítványra. Az állam az esetleges értékesítésből, illetve hasznosításból származó bevételre továbbra is igényt tarthatna és egyetértési joga lenne az esetleges további értékesítés feltételeinek meghatározásában is, ami csak az érintett szövetkezetekre vonatkozna. Az alapítvány a kezelésébe kerülő üzletrészekkel részt vehetne a szövetkezetek társasággá alakításában azzal, hogy a létrehozandó társaságban csak nem szavazó, azaz elsőbbségi részesedést szerezhet. Az új szövetkezeti törvény életbelépésével ezek az üzletrészek határidő nélküli egyéb vagyoni hozzájárulássá alakulnának át, ami azonban nem jelentené tagi viszony létesítését. A MOSZ ezt az elképzelést a nem alanyi jogon szerzett (vásárolt) üzletrészek, illetve az eladásra fel nem kínált üzletrészek esetében is célszerűnek tartja, továbbá igényli, hogy a kormány tegyen eleget 2002-ben tett vállalásának, és folytassa az üzletrészek felvásárlását.
Hatvankétmilliárd hasznosítatlanul
A Magosz (Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége) szerint hatvankétmilliárd forint áll hasznosítatlanul az ÁPV Rt.-nél annak következményeként, hogy a kormányzat és a felelős szervek az egyik üzletrészekre vonatkozó kormányhatározatot sem hajtották végre. (A Medgyessy-kormány ígéretet tett a kérdés teljes rendezésére, még a tagi üzletrészek esetében is.) A Magosz azt javasolja, hogy ezeket az „elfekvő” vagyontárgyakat adják oda a gazdaszövetkezeteknek vagy a termelő és értékesítő szövetkezeteknek, ezáltal integrálódnának a mezőgazdasági szövetkezetek. Így létrejönne egy másodlagos szövetkezeti kör, amelynek minden érdekelt hasznát látná. A gazdaszövetkezetek és a TÉSZ-ek azért, mert vagyontárgyakhoz, főleg gépekhez juthatnának, amelyekben nagy a hiány, a szövetkezetek pedig élvezhetnék a másodlagos integráció nyújtotta előnyöket.
