Nógrád és Pest megye határán, az egyre fogyatkozó Naszály-hegytől északra, erdős, sziklás dombok között található a kilencszáz lakosú Alsópetény. A falu az 1200-as és 1300-as évek fordulóján a Csák nemzetségé, a következő két évszázadban az Alsópetényi és Szobi családoké volt. A község leghíresebb földesura és lakója Werbőczy István (1458–1541) királyi ítélőmester. A XVIII. században – óvatosan írom le a nevet – egy Gyurcsányi nevű família Alsópetény birtokosa, ők építtették 1750 körül a tekintélyes nagyságú, ez idő szerint állami tulajdonban lévő barokk műemlék kastélyt.
Az egyutcás település szélén lévő kisebb magaslaton látványos és értékes épületegyüttest alkot a katolikus templom, a mellette álló harangtorony és a piramis alakú Werbőczy-emlékmű. A falu plébániai egyháza a XV. században épült. Alaprajza a gótikus szerkezetet szemlélteti: a három boltszakaszos, tizenhat méter hosszú hajó keleti oldalához rövidebb és keskenyebb szentély kapcsolódik, ettől északra van a téglalap formájú sekrestye. A nyolcszor öt méteres belméretű, sokszögzáródású szentély megőrizte középkori küllemét – ablakait csúcsíves kőbéllet keretezi, a boltozat oldalnyomását kívül lépcsős támpillérek hárítják –, a hajót azonban 1724-ben átépítették. A déli oldal átszabott ablakai mögül előkerültek az eredeti gótikus nyílások, azonban az épületrész kívül-belül a barokk stílus jegyeit mutatja. Dél felőli bejárata elegáns rokokó ízlésben készült, a faragott fakaput remek kovácsolt vasalatok díszítik.
A Szent István király titulusú plébániatemplom szentélyétől pár lépésre áll a szintén a XVIII. században készült harangtorony. Kétemeletes épület, oromzatán órapárkánnyal, fölötte formás barokk hagymasisakkal. Harangja 1717-ből származik.
A torony közelében különös építmény ragadja meg figyelmünket: a hosszúkás, négylapú gúla alakú obeliszkben végződő, tekintélyes nagyságú családi kripta, amelyen latin feliratú márványtábla hirdeti Werbőczy István emlékét. A magyar jogtörténet leghíresebb alakja 1513 és 1514 között Alsópetényben foglalta írásba három részből álló törvénykönyvét, a Tripartitumot. A hűbéri rendszer szokásjogát összegző munka négy évszázad alatt 51 kiadást ért meg, s bár kihirdetés által sohasem lépett hatályba, 1848-ig az úriszék, a XIX. század végéig a vármegyei ítélkezés és (egészen 1945-ig) a hazai közjog hivatkozási alapjává lett. Az emlékművet Gyurcsányi Ignácné Blaskovics Terézia emeltette a királyi ítélőmester tiszteletére 1791-ben.
origo.hu
Tényleg meg kellene halnunk Ukrajnáért, ahogy a Tisza Párt szeretné?
