Az MSZP egérlyukprogramja

Vajúdtak a hegyek, s végül egeret szültek. Az úgynevezett Fészekrakó programmal ugyanis a szocialisták a magyar családoknak beismerték, hogy nem tudnak, és nem is akarnak a tömeges lakásproblémákban segédkezet nyújtani. A kormányprogramban még hangzatos ígéreteket tettek: „Tiszteletben tartjuk a lakástámogatással kapcsolatban tett hosszú távú kormányzati kötelezettségvállalásokat!” Ezt követően az infláció felpörgetésével s a kamatplafon megszüntetésével tönkretették az otthonteremtés talán legfontosabb eszközét, az állami kamattámogatásos rendszert. A polgári kormány időszakában ennek, no és a következetes inflációcsökkentési politikának az eredményeképpen vált lehetővé nagy tömegben az emberek számára, hogy a korábbi megfizethetetlen, 26–28 százalékos kamat helyett elviselhető, 4–5 százalékos hiteleket vehessenek fel, s ezáltal elindíthassák új vagy használt lakás vásárlását. Ma ez a kamatszint 8–11 százalék, ami havi törlesztőrészletek tekintetében egy átlagos hitelfelvétel esetében is 15–20 ezer forinttal nagyobb összeget jelent. Ha ehhez hozzáadjuk a havi adókedvezmény 10 ezer forintos csökkentését, máris érthető, hogy tavaly miért csökkent töredékére a felvett támogatott hitelöszszeg a 2003-as időszakhoz képest. Ugyanis a szocialista program meghirdetését megelőzően a rombolás terén a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány egyaránt kitett magáért.
Érdemes most röviden számba venni a szőnyegbombázást. A kamatplafon-csökkentés és adókedvezmény-elvonás mellett figyelemre méltó, hogy öt évre korlátozták az adókedvezmény igénybevételének lehetőségét. Csak a kedvezményt érintő két intézkedés hatására egy olyan családnak a zsebéből, amelyik 15 évre mintegy 9 milliós lakáshitelt vett fel, 3,6 milliót emelt ki a Medgyessy–Gyurcsány-kormány. A hitel maximumának drasztikus csökkentésével pedig – különösen a használt lakások esetén megállapított ötmilliós értékhatárral – ismét családok tömegeit fosztotta meg otthonteremtési álmaitól. A megugró lakásárak miatt ugyanis a kevés önrésszel rendelkezők lakásvásárlási lehetősége szűnik meg ezen intézkedés hatására. Nem beszélve arról, a tavalyi évben csökkentek a reálbérek, nőtt a munkanélküliség, fokozódott a bizonytalanság.
Mégis talán a legfájóbb megszorítás a bérlakásra várókat érte, hiszen a kormányprogramban vállaltak dacára leállt az állami támogatással segített önkormányzati bérlakás-építési program. Négy év alatt 25 ezret ígértek, s ennek tizede sem valósul meg. Az önkormányzati válsághelyzetek miatt pedig a helyhatóságok nemhogy nem építenek, hanem tömegesen eladnak olyan lakásokat, amelyek szociális bérlakásként szolgálhatnák hosszú távon a falvakat, városokat. A megszorítást követően ígértek ugyan vállalkozói bérlakás-építési programot, de a hangzatos ígéretekből nem lett semmi.
Az embereket sújtotta leginkább az eljárási illetékek folyamatos emelése, a telkekre kivetett 25 százalékos áfa s az állam végtelen mohósága az adásvételekkel együtt járó illetékfizetési költségeknél. Míg tíz éve egy átlagos négymilliós lakás után egy család 80 ezer forint illetéket fizetett, addig ma egy átlagosnak mondott 12 milliós lakás esetében ez az összeg 560 ezerre rúg! Ezért javasoltuk az adótörvények vitájánál, hogy a 2 százalékos illetékkulcs határát legalább 10 millióra kellene emelni a jelenlegi 4 millióról. Így az előbb említett család közel negyedmilliót megtakaríthatna.
Okkal és joggal nehezményezik az otthonteremtéssel foglalkozó építőipari cégek, hogy a kormány lényegében a szocializmus kislakás-építő programját (ami akkor panelprogramként futott) folytatja. A támogatásokat csak 12–15 milliós lakásokhoz (s azt is csak egy szűk rétegnek) adja, amiből manapság 50–55 négyzetméteres lakást lehet csak venni. Ebbe az irányba tereli a családokat a támogatott hitelmaximumok megállapítása, miként az az év eleji intézkedés is, amelyik leszállította az új lakások illetékmentességét a 15 milliós szintre. Márpedig új lakást nemcsak Budapesten, de a nagyvárosokban sem lehet 250–300 ezer forintos négyzetméterár alatt venni. Ezért is lehet a jelenlegi lakáspolitikát – amely nem érdemli meg az otthonteremtés szó használatát, hiszen már csak méretétől fogva sem lehet végleges családi otthonoknak tekinteni ezeket a lakásokat – egérlyukprogramnak tekinteni.
Tudomásul kellene venni végre a nem ezen a világon élő szocialistáknak, hogy ma sem tart még ott Magyarország, hogy a társadalom döntő többsége az állam segítsége nélkül előre tudna lépni lakásproblémája megoldásában. A kormánynak először stabil, kiszámítható környezetet, alacsony inflációt, felzárkózó gazdaságot, s ezzel növekvő reálkereseteket kellene nyújtani a magyar családoknak. Sajnos ezekből mind hiány van. A társadalmi és szociális szempontokon túl a kormány csak akkor végzi jól a dolgát az otthonteremtés területén, ha ezt a kérdést nem azonosítja a szociálpolitikával. Az okos otthonteremtési politika az új lakások építése révén munkahelyeket teremt – ráadásul azt a képzetlenek körében teszi –, ösztönzőleg hat a gazdasági növekedésre, segíti a hazai kis- és középvállalkozások megerősödését is.
A Fészekrakó program nyílt beismerése annak, hogy a szocialisták nem tudnak és nem is akarnak a családok tömegének lakásproblémáján enyhíteni. Elég arra utalni, hogy a program finanszírozására a 2005-ös évben a lakáscélú kiadásoknak kevesebb mint egytizedét szánják. Az úgynevezett önrész nélküli hitel lehetősége csupán azoknak a harminc év alatti házaspároknak vagy élettársaknak jár, akik havonta ki tudnak gazdálkodni 80–100 ezer forintot törlesztésre, miközben még a lakás egyre emelkedő rezsijét és a saját megélhetésüket is tudják állni. Ilyen nem sok lesz, hiszen ezek a fiatalok jelenleg is meg tudják oldani a lakáshitel-problémájukat. Az új lakás jelzálogfedezetén kívül ugyanis az egyik fiatal szülőjének ingatlanfedezetével eddig is fel lehetett venni akár a teljes vételárösszegre a hitelt. Ráadásul ez nem az a réteg, amelyiket az oly sokszor emlegetett igazságosság elv mentén célszerű támogatni. A másik eszköz, a lakbértámogatás pedig nem pótolja a bérlakások építését.
A meglévő, üresen álló vagy privát bérletben hasznosított lakások nem valószínű, hogy az új koncepció hatására az önkormányzatoknál kötnek ki. Hiszen ez azt feltételezi, hogy az emberek odaadják úgy az önkormányzatoknak a lakásukat, hogy egyúttal lemondanak a bérlőkijelölési jogukról. Ráadásul ezt öt évre vállalják. Elég valószerűtlennek hangzik. Ezzel az intézkedéssel a szocialisták azt is beismerték, hogy nem építenek szociális bérlakásokat. Ezért azt javasoljuk a kormánynak, hogy fél év múlva csináljunk számvetést. Nézzük meg, vajon hány érintett problémáját orvosolta az új program. Hiszen a miniszterelnök kétszázezer jogosultról, illetve érintettről beszél. Ez a szám illúzió. A leginkább pozitív lépésnek a félszocpol lehetőségét látjuk, de örülnénk a szocpolemelésnek is. Azért csak örülnénk, mert ennek a lépésnek a fedezete az áfa-visszatérítés eltörlése. Megszűnik tehát az a lehetőség, hogy egy új lakás építésénél számlák ellenében az áfatartalom egy részét, maximum 400 ezer forintot vissza lehet igényelni az államtól. Ezt több oknál fogva is elhibázott lépésnek tartjuk. Egyrészt ez az eszköz eddig hatékonyan hozzájárult az egyébként nem mindig legális építőipari tevékenység kifehérítéséhez, másrészt ezen a változtatáson egy egygyermekes család 300 ezret bukik, egy kétgyermekes éppen egálban van, három- vagy többgyermekes család pedig kevés van.
Megdöbbentő, hogy a szocialisták azzal próbálnak dicsekedni, amivel szinte csak szégyenkeznivalójuk van. Ez részben a gátlástalanságukra utal, részben pedig arra, hogy más területeken még ennyi látszólagos érdemük sincs. Ezért ne hagyjuk, hogy álproblémákról szóljon a vita. A témánknál maradva: egérlyukak helyett valódi otthonokat.

A szerző a Fidesz otthonteremtési műhelyének elnöke