Mint megírtuk, a nemzetközi karriert befutott Bácskai Tamás 1956. november 29. és 1961. augusztus 16. között bizonyíthatóan együttműködött a Kádár-rezsim titkosszolgálatával, az elsők között volt, akiknek munkadossziéját az újjászerveződő titkosszolgálat megnyitotta. Az antiszemita veszély mellett arra is hivatkozott, hogy ő a rendszer megreformálhatóságában hitt. Ennek ellenére éppen az úgynevezett reformközgazdászok, illetve a politikai reform mellett elkötelezett kollégáiról jelentett. Az őt – állítása szerint – sokkoló antiszemita veszélyről Kovács Erzsébet egykori első éves műegyetemista hallgató elmondta:
– Akkor még nagyon fiatal voltam, éppen ezért Bácskai vádjai miatt felhívtam néhány akkori csoporttársamat. Senki nem emlékezett antiszemita jelszavakra. A forradalom előtti napokban végig bent voltam az egyetemen. Éreztem, történelmi pillanatról van szó. Huszonharmadikán évfolyamok szerint oszlopokban álltunk az udvaron, kihangosítón keresztül követtük az engedély körüli huzavonát. Mikor megkaptuk az engedélyt a tüntetésre, némán, zászlók, táblák nélkül vonultunk. Néhányunk kabátjára nemzetiszínű kokárda volt tűzve. Arra gondoltunk, lövetni fognak. A rakparton tizenöt méterenként álltak a rendőrök, kezükben fegyverrel, levették a sapkájukat, letépték a vörös csillagot, megtaposták, és sírtak. Nem volt ruszkizás, nem volt zsidózás. Némán, fegyelmezetten mentünk, ilyen tiszta forradalom a világtörténelemben még nem volt – emlékezett Kovács Erzsébet a tüntetésre, amelynek emlékét Bácskai nyilatkozatai beszennyezték.
Marián Béla, a nemrégiben elhunyt Marián István tábornok, a műszaki egyetemisták egykori parancsnokának fia úgy fogalmazott, „hazugság, aljas rágalom”, hogy a forradalmár műszaki egyetemisták antiszemiták lettek volna. Ilyen megnyilvánulások legföljebb a periférián, elvétve történhettek, és mélyen idegenek voltak az akkori idők, Marián István és a műegyetemisták szellemiségétől – szögezte le.
Bácskai Tamás a rendszer megreformálása és az antiszemita veszély elhárítása érdekében édesapjáról, Burger Dénesről, a forradalmárok védőjéről is rendszeresen jelent, akit 1959-ben felfüggesztenek állásából. Burger Dénes neveli Bácskai Vera – Bácskai Tamás húga – és Tánczos Gábor gyermekét, amikor a házaspárt Nagy Imréékkel együtt Romániába hurcolták. Bácskai beszervezése kapcsán éppen a családtagjai miatti kiszolgáltatottságát emlegeti 1958. június 20-i jelentése.
„Dr. Burger Dénes ügyvédtől hallottam, hogy Bozzai Emil nevű ügyfele, akinek az egész családja az ellenforradalom után Londonba disszidált, az NDK-ba megy társasutazásra. Dr. Burger értesülése szerint jelenleg felszámolja Bozzai itteni vagyonát. Ebből arra lehet következtetni, hogy megpróbál disszidálni.
Megjegyzés: Azonnali intézkedésre van szükség.
1. Az IBUSZ-nál megtudni, mikor megy az NDK-ba csoport. Megtudni, az illető benne van-e?
2. Ha megy, akkor a határnál elkapni, személyi és poggyászmotozást végrehajtani és visszahozni (Attól függően, hogy ki az illető, később beszervezni és kiengedni).
Bárdos József r. szds.”
A 44-es deportálást túlélő, Nagy Imréékkel Romániába hurcolt sógoráról és annak szinte teljes kapcsolatrendszeréről bőséges információkat ad.
1957. április 3-án „Szabó István” (Bácskai ügynökneve) jelenti:
„TÁNCZOS GÁBOR Baján született, apja jómódú kereskedő volt. 1944-ben deportálták anyjával együtt és 1945-ben tértek vissza. Ebben az időben belépett a Magyar Kommunista Pártba, és a bajai szervezetben dolgozott. (Erről az időről Keresztes Mihály elvtárs F. M. miniszterhelyettes tud felvilágosítást adni.) Majd beiratkozott a közgazdasági egyetemre és az Eötvös egyetem filozófia szakára, politikai gazdaságtan filozófia szaktanárképzőre. Az egyik NÉKOSZ kollégiumban lakott. Ugyanekkor aktívan dolgozott a MEFESZ-ben, majd a DISZ függetlenített funkcionáriusa lett. Innen a … kapcsán kikerült, és tanársegéd lett az Eötvös Egyetem marxizmus– leninizmus tanszékén. Ebből az időből széles körű ismeretsége volt az ifjúsági mozgalom vezetőségéből és a NÉKOSZ-ból. (Pataki Ferenc, Kardos László, Hegedűs András, Huszár Tibor, Becski Hanna, Litván György és Litvánné sz. Gál Éva, Vásárhelyi Miklósné sz. Poór Edith, Kende Péter, Halász József, Sántha Pál, Várhelyi György, Firon András, Marián István stb.) Ezek közül rendszeresen összejárt Patakival, Hegedűs Andrással, Litvánékkal, Kendével. Hivatalos kapcsolatban áll Huszárral, Várhelyivel és Hollós Ervinnel. (…) Az 1955. márciusi határozat után tolódott Tánczos teljesen Nagy Imre vonalára, és újabb lökést a Sztálinról szóló Hruscsov-levél adott neki.
A márciusi határozat és a XX. Kongreszszus után tudomásom szerint kapcsolatot tartott a jugoszláv követséggel. Hogy ez miben merült ki, azt nem tudom. Ebben az időben a Petőfi Kör igyekszik mindent megtenni, hogy tömegszervezetté váljon. Ennek érdekében a különböző egyetemeken a Petőfi Kör aktívahálózatot épített ki. A Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen aktívái voltak: Kádár Iván és Ádám György. Továbbá kiépíti a kapcsolatokat az író- és újságíró-szövetséggel. (…) Tánczos személy szerint ekkor, illetve a felsorolt célkitűzések érdekében együttműködik Bohó Róberttel és Hegedűs Andrással (1963-tól Hegedűs B. András – a szerk.), akik a Petőfi Kör titkárságának munkatársai. Ezenkívül mint aktívát bevonta Szentes Tamást (Közgazdasági és Jogi Kiadó). Tánczos kezdetben a pártellenzék támogatását és Rákosi, Gerő eltávolítását tűzi ki célul. Majd egyre jobban hangsúlyozza, hogy az ellenzékből csak Nagy Imrét és körét hajlandó támogatni, mert szerinte Kádár János, Kállai Gyula és Mező Imre elvtársak nem következetes antisztálinisták. (…) Ennek a társaságnak az első komoly szervezőmunkája, tömegdemonstrációja Rajk temetése volt. Tánczos már a nyilvános temetés kiharcolásában tevékenyen együttműködött Haraszti Sándorral, Rajk Lászlónéval és Nagy Imre társaságával. Ezt megelőzően (…) együttműködött Győrfy Sándorral és Kardos Lászlóval, valamint azok környezetével. Ezek a találkozók voltak tulajdonképpen – elmondása szerint – az általuk elképzelt mozgalom vezető rétegének kiválasztására alkalmasak. Rajk temetését, illetve a felvonulást Tánczos szervezte meg, ő vezette, a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen Kádár Iván, Ádám György és Bohó Róbert voltak a segítői.
Tánczosnak komoly szerepe volt az okt. 23-i tüntetés előkészítésében. A felkelés kitörésekor teljesen a felkelők mellé állt. Tagadta annak ellenforradalmi jellegét.”
Zima Péter tartótiszt megjegyzése: „Ugyancsak Szabó István ügynök korábban jelentette, hogy márc. hónap végén 5 személy, volt Petőfi köri tagok, megjelentek Tánczos lakásán és szabályszerű házkutatást tartottak. Tánczos lakásán talált feljegyzéseket részben elégették ott a helyszínen, részben elvitték. Tánczos lakásában jelenleg lakó személy a házkutatásnál jelen volt, de név szerint nem tudja megnevezni a házkutatást tartó személyeket.
A jelentést Csere elvtárs utasítására írtuk le.”
Tánczos Gábort 1958. augusztus 19 -én 15 évre ítélték. 1962-ben szabadul egyéni amnesztiával. 1962–68-ig a Dolgozók Középiskolájában tanít, majd az Országos Pedagógiai Intézetbe kerül, ahol nevelésszociológiai, olvasásszociológiai felméréseket végzett, publikál az ÉS-ben és az Új Tükörben. Erdélyi kérdésekkel foglalkozik. Kitör a belső emigrációjából, aláírja a Charta 77-et 1979-ben. Nem sokkal ezután, 1979 december 6-án öngyilkos lett. „Én azt hiszem, tulajdonképpen úgy érezte, hogy ezt még egyszer nem tudja végigcsinálni… És úgy tűnt, hogy esetleg ez lesz a következménye, vagy az, hogy elnémítják megint, szóval ez az utolsó csöpp lehetett a pohárban” – írja Ember Judit a Menedékjog 1956 – Bácskai Vera visszaemlékezése Tánczos Gáborról című munkájában.
David Irvinggel egy gyékényen árul. A világszerte ismert angol ultrajobboldali történész, David Irving 1981-ben jelentetett meg könyvet az 1956-os magyar forradalomról. Az Uprising! (Felkelés!) címmel kiadott (2003-ban magyarul is megjelent) munka elkészültének érdekessége, hogy az előzőleg Budapesten, sőt moszkvai titkos archívumokban is kutató történész adatközlői között olyan kádárista kulcsfigurákat találni, mint Rényi Péter és Hollós Ervin. A nyugaton holokausztrevizionistaként is számon tartott, több országból kitiltott Irving ’56-os könyvének legélesebben kritizált állítása, miszerint az október 23-án Budapesten kitört népfelkelés zsidóellenes pogromba fajult, egyes vélemények szerint a magyar viszonyokban nem eléggé jártas történészt dezinformáló hazai hivatalos forrásoktól származott. Bácskai Tamás most megismételt, hasonló értelmű vádja az ’56-os szovjetellenes magyar forradalom antiszemita jellegéről tehát kínosan egybecseng a nemzetközi baloldal által diszkreditált David Irving botrányos állításával. (Ludwig)
