Gajdos Istvánt Kárpátalja több mint egymilliós ukrán közvéleménye először a munkácsi polgármester-választás körüli, fizikai brutalitást sem nélkülöző nyílt színi csalás kapcsán ismerte meg. A képviselő nyíltan kikelt az európai intézmények bírálata ellen. Neve alig valamivel később az ungvári egyetem rektorának maffiakivégzésre emlékeztető, több mint gyanús öngyilkosságával összefüggésben merült fel. A magyar képviselő renoméjának nem tett jót, hogy őt mint nyomásgyakorlót említették elsőként a tekintélyes és népszerű személyiség közvéleményt sokkoló haláláról szóló legelső hírben. Ennél is súlyosabban eshet a latba Gajdos dicstelen kárpátaljai szerepvállalása a fölöttébb mozgalmasra sikeredett ukrán elnökválasztás idején. A kárpátaljai tömbmagyarság parlamenti képviseletét ellátni hivatott honatya az arroganciája, törvényeket semmibe vevő térhódítása miatt Ukrajna-szerte hírhedtté vált Egyesített Ukrán Szociáldemokrata Párt [SZDPU(o)] kárpátaljai regionális szervezetének második embereként (az elnök Ivan Rizak kormányzó) a magyar kisebbség érdekeitől igencsak távoli, sőt arra nézve egyenesen veszélyes politikai-alvilági üzelmek egyik főszereplőjévé vált.
Kárpátalján köztudomású volt, hogy a magyar honatya és pártjának más helyi prominensei is bensőséges kapcsolatokat ápolnak alvilági szervezetekkel. Az utóbbiakat kezdetben üzleti, később politikai érdekeik érvényesítésére használták fel. A borotvált fejű alakok hada már a 2002-es parlamenti választások idején feltűnt a szavazóhelyiségek és a területi választási bizottságok körül, s tevékenyen részt vett a választás eredményének törvénytelen eszközökkel való alakításában. Az alvilági elemek szerepe azután – mint az az ukrán sajtóból is kitűnt – a munkácsi polgármester-választás során teljesedett ki, amikor nyíltan terrorizálták a választókat, majd a helyszínen megfigyelőkként tartózkodó parlamenti képviselőket vertek meg. De helybenhagyták azokat a rendőröket is, akik a megszámlált – és később ellopott – szavazócédulákat őrizték.
A java azonban csak az ukrán elnökválasztás második fordulójában következett. Az SZDPU(o) kárpátaljai rohamosztagaként működő banditák ekkor vertek meg súlyosan két ellenzéki parlamenti képviselőt, Sztepan Hmarát és Jurij Orobecet, akik egy Técső melletti községben, Hrusevón megfigyelőkként videóra akarták venni a választási csalásokat. Ugyanezen a napon az Ungvár melletti, részben magyar ajkú és erősen Juscsenko-párti Minajban baseballütőkkel félholtra verték a szavazóhelyiséget őrző két rendőrtisztet. A helyiséget csak azért nem tudták szétverni, mert a bent lévőknek sikerült becsukniuk az ajtórácsot. A banditák ekkor azzal fenyegették a bent rekedt, halálra rémült embereket, hogy a rácson keresztül géppisztolyokkal lőnek szét mindent és mindenkit. Ugyanennek a különítménynek a tagjai néhány nappal korábban Szolyván Juscsenko mellett agitáló diákokat bántalmaztak, majd megverték az intézkedni próbáló rendőrtisztet.
Amikor az elnökválasztás elcsalt második fordulója után Ungváron is elkezdődtek a korábban soha nem látott tömegtüntetések, a banditákat a megyeszékhely stadionjában vonták össze. Itt csapott le rájuk (a megyei parancsnok engedélye nélkül) az ungvári rendőrség különleges egysége november 26-án, amikor már vérontással fenyegetett a rendkívül feszültté vált helyzet. Az őrizetbe vett banditák autóiban (több mint 40-et foglaltak le) géppisztolyokat, pisztolyokat, rengeteg baseballütőt, vascsöveket, kézigránátokat és egy mobiltelefonnal működésbe hozható plasztikbombát találtak.
Mint kiderült, a fegyveres különítményt a munkácsi illetőségű Volodimir Györgyovics Paulo, az ungvári Zakarpattya felső ligás futballklub elnöke, a munkácsi városi tanács képviselője irányította. A kétszeresen büntetett előéletű, az alvilágban Csalij (Daruszőrű) néven ismert Paulo, aki Ivan Rizak kormányzó tanácsadója is volt egyben, banditáit a Zakarpattya labdarúgóinak igazolványaival látta el. Ennek köszönhetően engedték őket szabadon felső utasításra néhány órával elfogásuk után (igaz, időközben körözést adtak ki ellenük). Ekkor derült ki, hogy a fegyveres bűnözők a beszláni túszdrámához hasonló iskola- vagy óvodafoglalást és más terrorcselekményeket készültek végrehajtani. Terveik között szerepelt autóba rejtett bomba felrobbantása az utcán haladó tüntető tömeg mellett. A cél a soknemzetiségű régió helyzetének destabilizálása lett volna országos rendkívüli állapot bevezetésével a regnáló elit hatalmának megőrzése érdekében. A helyzet annyira komoly volt, hogy Kijevben Juscsenkóék azonnal megszakították a hatalommal alig elkezdett egyezkedő tárgyalást, amikor tudomásukra jutott a kárpátaljai terrorakciók terve. (Azokban a napokban Ungváron és környékén sok szülő nem engedte iskolába és óvodába a gyermekét.)
Magát Volodimir Paulót csak három nappal később sikerült kommandós akcióval elfogni. Ekkor lépett színre ismét Gajdos István, aki mentelmi joga mögé bújva sietett az ungvári rendőrség fogdájába, hogy kiszabadítsa a terrorkülönítmény őrizetbe vett vezetőjét. A követelésének nem engedelmeskedő, a robbanással fenyegető helyzetet látva már korábban az ellenzék oldalára átállt ungvári rendőrparancsnokot – ő rendelte el mind a banditák, mind vezetőjük elfogását – lefokozással, kirúgatással fenyegette meg, és orvosokat hozatott, hogy a gengszter rossz egészségi állapotát konstatáltassa velük. Mint a Pravozahiszt az esetről beszámol, az erősen ittas Gajdos elkezdett fenyegetőzni. Azt ordította, hogy kirúgatja őket. A megérkező parancsnokot azzal fogadta, hogy „letépi az összes rangjelzését”, és nekiesett. Gajdost meglátva Csalij erőltetetten elkezdett köhögni, és azt mormolta, hogy beteg. Ezzel megadta a jelet. Kihívták a mentőket. Az orvosok megvizsgálták, és megállapították, hogy jól van. Az elkeseredett beteg erre szakdoktorokat akart hívatni, arra hivatkozva, hogy fáj a szíve. Így kihívták a rohammentőt. Gajdosnak e színjáték után is csak annyit sikerült azonban elérnie, hogy barátját kórházi őrizetbe helyezték néhány napra, de a kihallgatását nem függesztették fel.
Másnap, november 30-án a magyar honatya volt az ungvári tüntetések negatív főszereplője, a nevének gyakori említésére ütemesen skandált – Szégyen, szégyen! – szavaktól volt hangos a város központja. A történteken megbotránkozott ukrán nyelvű lapok és internetes oldalak azóta is egyfolytában taglalják a magyarság érdekeinek védelmétől igencsak messzire sodródott képviselő viselt dolgait.
Nuszer lemondott. Maratoni ülést tartott a minap a kárpátaljai megyei tanács, amelyen az ellenzéki képviselők újabb kísérletet tettek a közgyűlés elnökének elmozdítására. Ez meghiúsult, ellenben helyettese, Nuszer Ernő, akinek neve a botrányos munkácsi polgármester-választáson vált ismertté, önként benyújtotta lemondását. „Elegem volt már a politikai cirkuszokból”, szögezte le felszólalásában, utalva arra, hogy a munkácsi polgármester-választás valójában „az ukrán elnökválasztás főpróbája volt”, amelynek forgatókönyvét a megye határain kívül készítették. Mint emlékezetes, az SZDPU(o) által levezényelt választáson Nuszer Ernőt hirdették ki győztesnek, ám ő rövid idő elteltével önként távozott tisztségéből. (MN)
