Hagyomány és modernség

Japánul a táj irodalmi megnevezésének szó szerinti fordítása „hegy-víz”, és ezt a szót akkor is használják, ha a természetben előforduló tájról, tájképről beszélnek, de ez a kifejezés azt is jelenti még, hogy „bánatos, szomorú, hervadt”. „Gyöngéd tisztelet és tiszta nyugalom”, „bocsánat és finom egyszerűség” – ezt értékelik a teaszertartásban, s ez rejti magában a lélek hatalmas gazdagságát – mondta Kavabata Jaszunari beszédében 1968-ban, az irodalmi Nobel-díj átvételekor. Kavabata Jaszunari 1899-ben született jómódú családban. Korán árvaságra jutott. Munkáiról azt tartják, az ő műveiben fogalmazódik meg a leglíraibban a japán hagyomány. Az ő felfedezettje volt a modern japán irodalom egyik legtehetségesebb írójának elismert, tragikus sorsú Misima Jukio. 1972-ben önkezével vetett véget életének.
A leheletfinomságú képekben megrajzolt táj ad keretet a Szépség és szomorúság című regénynek is. „A párás, tavaszi eső meglágyította a folyón túl a hegy körvonalait, és ettől még szebbnek tűnt. Olyan finoman szemerkélt, szinte észre sem vették, hogy eláztak, mire a kocsihoz értek. Nem is vették a fáradságot, hogy kinyissák az ernyőjüket. Az apró esőcseppek anélkül tűntek el a folyóban, hogy fodrozták volna a felszínét. A cseresznyevirágok fiatal, zöld levelekkel keveredtek, a virágzó fák színeit finoman tompította az eső.” Az élő, eleven, a maga ritmusában lassan változó természet, amely tökéletességével megejt, gyönyörködtet és elszomorít – ahogyan az igazi szépséggel való találkozáskor történik általában –, amelyben minden magától értetődően a helyén van, a helyére kerül, ellenpontozza az el nem múló vagy éppen felébredő érzelmek hajtotta szereplőket. Alig változó felszín és csöndben parázsló mélység, elfojtott szerelem és kíméletlen bosszú érzékeny, pontos rajza a regény.
Oki Tosjo, az öregedő regényíró Kiotóba utazik, hogy a városban meghallgassa az újévi harangokat, és hogy találkozzék egykorvolt szerelmével. Onoko, akivel Oki már nős emberként kezdett viszonyt, tizenöt éves volt, amikor beleszeretett a férfiba. Állapotos lett, tizenhat évesen szülte meg gyermekét, aki nem sokkal a születése után meghal. Szakításuk után a lány anyjával Tokióból Kiotóba költözik, hogy távol legyen Okitól. A férfinak a szerelmükről írott könyv hozza meg a sikert. A nő időközben neves festővé vált. Elzárkózva a világtól egy templomban él egy fiatal lánnyal, Keikóval, tanítványával és szeretőjével. A hűvös, szertartásos találkozás után a fékezhetetlen Keiko megérti, hogy Onokóból az eltelt évek dacára sem múlt el az Oki iránt érzett szerelem, s elhatározza, bosszút áll a férfin. A féltékenység vezeti és a vágy, hogy megfizessen az asszonyt egykor ért sérelmekért. Elcsábítja a férfit és a fiát, Taicsirót is.
Halk, finom mű Kavabata Jaszunari regénye. Egy kíméletlen és tragikus történet úgy megörökítve, hogy az ember könnyűnek érzi, egyszerűnek és mégis egyedinek, mint a cseresznyevirágot. Elolvasván a könyvet a recenzens irigy lesz. Irigy egy olyan világra, ahol hagyomány és modernség természetszerűen olvad össze, és fel sem vetődik, még a látszat szintjén sem, hogy kizárná egymást, ahogyan ezt nálunk tapasztalhatjuk.
(Kavabata Jaszunari: Szépség és szomorúság. Fordította: Tótisz András. Ulpius-ház Könyvkiadó, Budapest, 2004, 193 oldal. Ára: 3480 Ft.)