Hat gramm

Sokat lehetne tenni éhező emberek megsegítéséért, tömegbalesetek, katasztrófák sérültjeinek gyógyításáért magyarok által kifejlesztett módszerekkel. Súlyos betegségeket lehetne előre jelezni, korán felismerni, tehát nagyobb eséllyel gyógyítani. De ezek a találmányok nem jutnak el oda, ahol szükség volna rájuk. És tizenhárommillió forint sincs arra, hogy elkészülhessen még egy az infralaboratóriumban használatos diagnosztikai eszközből, amelyet az UNESCO felkérésére tavasszal kellene bemutatni egy tudományos konferencián.
Párizsi székhelyén évente rendez tanácskozást az UNESCO egészségügyi kérdésekről. Az idén márciusban a nők egészsége lesz a fő téma. Külön hangsúlyt kap majd az a kérdés, milyen társadalmi hatásai vannak az egészségügyben alkalmazott információs technológiának. Magyarra lefordítva: mennyire hiteles információkat kap az orvos a vizsgálandó személyekről? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában segít az a diagnosztikai módszer és eszköz, amelyet a konferenciára előadónak meghívott Szacsky Mihály vezetésével dolgoztak ki a Műegyetem szomatoinfra-kutatólaboratóriumában. (Korábbi cikkünk: Látható fájdalom. Magyar Nemzet Magazin, 2004. november 6.) Szacsky Mihályt arra kérték, mutassa be azt az eszközt, amely a test infravörös sugárzását feldolgozva ad képet az ember fiziológiai állapotáról, és világítsa is át vele a mintegy ötszáz résztvevőt. Ehhez új gép kellene, amely körülbelül tizenhárommillió forintba kerül. A meglévő ugyanis egy napra sem nélkülözhető Budapesten. A Műegyetem laboratóriumába, ahol vizsgálnak vele, több mint egy hónapos előjegyzéssel lehet bejutni.
Szacsky Mihály azért örül az UNESCO felkérésének, mert amint mondja, most először végre arra a célra akarják használni ezt az eszközt, amire való. Arra, hogy pontosan leírják vele a test állapotát, feltárják a kizárólag a vizsgált ember szervezetére jellemző bonyolult összefüggéseket.
– Nálunk tilos megkérdezni a betegtől, mi fáj, mi a panasza – hangsúlyozza Szacsky Mihály. – Ha baj van, annak látjuk a jeleit a monitoron, mert a szervezetben bekövetkezett változások örök időkre nyomot hagynak. Minden test potenciális adótorony, sugarakat bocsát ki. Az élettan és az anatómia összefüggéseiből indulunk ki, ezek dinamikus változásai a test sugárzása folytán pontos információkat küldenek az emberről. A változásokat írjuk le összefüggéseikben, nem egy szervet vizsgálunk. A módszernek többek között a daganatos betegségek korai felismerésében van igen nagy szerepe. Ha szükség van rá, természetesen szakorvoshoz irányítjuk a beteget. Rendkívül fontos volna, hogy a gyógyító orvos előszűrt pácienst kapjon, és pontosan tájékozódhasson a beteg korábbi problémáiról, hiszen ezek befolyásolhatják a kezelést. Tudunk súgni az orvosnak kezelés közben is, mert a készülékünk azt is kimutatja, hat-e a gyógyszer, és ha igen, hogyan.
Mindennek óriási jelentősége lehet az egész világ népegészségügyében, ezért érdeklődik iránta az UNESCO és az égisze alatt működő tudományos intézet. Hihetetlenül nagy szerepe van annak a koncentrált tápláléknak is, amelyet szintén ebben a laboratóriumban fejlesztettek ki. Szacsky Mihály kutatócsoportja abból indult ki, hogy a létfenntartás alapja az anyagcsere-folyamat zavartalansága. Olyan semleges, hatékony szert keresett, amely képes megszüntetni az emésztési rendellenességeket, sokféle bajunk egyik fő forrását. Négy és fél éves mikrobiológiai kutatás során olyan koncentrált táplálékot állítottak elő, amely kizárólag természetes, eszményi összetételű anyagokat és hasznos baktériumokat tartalmaz. Ez a többféle összetételben készülő por képes szabályozottan bejuttatni a szervezetbe életfontosságú anyagokat, és segíti az optimális tápanyagfelbontást. Harminc–ötven százalékkal megnöveli a szerény élelmiszeradagok hatását, javítja a gyógyszerek hatásmechanizmusát. (Ezek felszívódása ugyanis igen nagy mértékben függ a tápanyagcsatorna állapotától, „anyagszállító képességétől” – és a páciens testsúlyától, amelyet többnyire egyáltalán nem vesznek figyelembe.) Átmeneti időre meg lehet oldani vele a katasztrófa sújtotta területeken, a nehezen vagy egyáltalán nem megközelíthető helyeken rekedt emberek élelmezését (a kis csomagok könnyen szállíthatók, helikopterről, repülőgépről ledobhatók). A bajbajutottak biokultúrája, lakhelyük éghajlata szerint összeállított porból hat gramm biztosítja a szervezet egynapi táplálék- és folyadékszükségletét! Tehát eszményi „túlélőcsomag”. Az UNESCO-nak a nők egészségével foglalkozó tavaszi konferenciáján azért tarthat számot nagy érdeklődésre ez a koncentrátum, mert az éhínség a nőket és a gyermekeket sújtja leginkább a világ szegény övezeteiben.
Szacsky Mihály már 1986-ban fölvetette a Svéd Vöröskereszt találkozóján: nagy szükség volna arra, hogy gyorssegélyező rendszereket hozzanak létre a világ különböző pontjain. Már akkor egyetértés volt abban, hogy ehhez többek között katasztrófamedicina és az éghajlatnak megfelelően kidolgozott túlélőcsomag kell. Nem lehet ugyanazt adni egy afrikainak, amit egy eszkimónak. De a katasztrófamedicina is csak akkor lehet hatásos, ha centralizált, jól szervezett, és szakszerűen irányítják. (Csak egy példa: elsődlegesen fontos a sérültek osztályozása.)
A hasznos baktériumokkal „dúsított” fent említett túlélőcsomag, amelynek sok egyéb felhasználási területe is van, az összes létező engedélyt megkapta. Azonnal felfigyeltek rá az UNESCO Biomedikális Technológiai Akadémiájának (World Academy of Biomedical Technology, WABT) képviselői, akik az ősszel jártak Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett konferencián. A mostani UNESCO-konferenciára szóló meghívás ennek a látogatásnak a következménye.
A WABT a biomedicina területén végez mikro- és nanotechnológiai, tehát molekulaszintű kutatásokat. Vezetői és munkatársai félnapos látogatást terveztek a Műegyetem szomatoinfra-laboratóriumába. Ott ültek majdnem estig – tudtuk meg Erdei Edittől, az akadémia kelet-európai tagozatának orvos elnökétől. Megismerkedtek a szomatoinfra vizsgálati módszerrel, a túlélőcsomagként is használható táplálékkal, valamint azzal a külső csontrögzítővel, amelyet 1987-ben dolgozott ki Szacsky Mihály a honvédkórház szakembereivel. Ez a kis- és nagycsöves csontok rögzítésére alkalmas egyszerű eszköz eredményesen használható katasztrófa sújtotta területeken és háborús övezetekben, tábori körülmények között. Végtagokat lehet megmenteni vele, több nagyságrenddel olcsóbb, mint a forgalomban lévők – mégsem használják. Magyar gyártó van rá, megrendelés és raktárkészlet azonban nincs. Talán azért, mert akiknek tudniuk kellene, hogy létezik, nem látnak üzletet benne? Vagy nem is tudják, hogy létezik? Könyvek jelentek meg róla magyarul és angolul Cziffer Endre szerkesztésében (Minifixation. External Fixation of Small Bones. Literature Medica, 1994; Operatív töréskezelés. Springer, 1997), kiváló szakemberek tanulmányaival.
– Katasztrófaelhárítást nem lehet üzleti alapon szervezni – hangsúlyozza Szacsky Mihály. – Csak nagy világszervezetek képesek rá, hogy a lehető legszélesebb körben ismertté tegyék azokat az eszközöket és szereket, amelyek ilyen célokra felhasználhatók.
Ezért van rendkívüli jelentősége annak, hogy az UNESCO fölfigyelt erre a három magyar találmányra. Biomedicinával foglalkozó akadémiájának képviselői és a magyarországi tudósok közötti konkrét együttműködési formák mostanában alakulnak. Most már „csak” itthon kellene segítséget kapniuk azoknak, akik szinte erejüket meghaladóan dolgoznak – mindannyiunkért.