Fiatal ember, pedig már ötvenéves; valószínűleg fiatal lesz százévesen is. A beszélgetéseket tartalmazó kötetet illusztráló, Lente István által készített fotográfiák a szó igazi ételmében vett portrék Hegedűs Endréről; lesifotók, egy robbanékony, boldog, elmélyült művész életéből csent pillanatok. Hegedűs példaképe, Liszt Ferenc azt vallotta, hogy a muzsikus és a pap hivatásában sok a hasonlóság. „Mindkettőnek egészen oda kell ajándékoznia az életét, érzéseit, szenvedélyeit, tudását, szellemi és fizikai erejét, hogy jól végezhesse feladatát.”
Mindezt maga a zongoraművész idézi fel a vele készült interjúkötetben. A könyv kilenc szép, egymásba kapaszkodó beszélgetésen vezeti át az olvasót; megismerhetjük belőle egy vérbeli mai művész gondolatait, ünnepeit és hétköznapjait. Szinte mindent, amit ma, a giccsparádék és csinnadratatták világában arról a valamiről tudni érdemes, amit jobb híján úgy nevezünk: zene. A zenét ma fel kell kutatni, utána kell menni, a zene ma szemérmes titok, intimitás. Ez a könyv meditáció és forró vallomás egyszerre. „Szilárd fogódzója van – írja Hegedűsről a kötet előszavaban Jókai Anna – szomorúság és megpróbáltatás közepette is Dávid 23. zsoltárának szavaival: ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy… higgyük: a zenében is, a külső világ zűrzavara mögött is belső rend uralkodik.” Az elegáns, kemény kötésű könyvet egy igazán jó kérdező és alapos szerző, Ferenczi Andrea írta. Minden példányhoz ajándék CD jár, amelyen Frédéric Chopin műveit zongorázza Hegedűs Endre. A kötet Hámori József akadémikus és Vásáry Tamás karmester ajánlásával jelent meg.
(Ferenczi Andrea: Hegedűs a zongoránál. Harmat Kiadó, 2004. Ára: 2990 forint)

Ismét együtt Kulcsár Edina és Csuti – nagy nap volt a mai