Ipolydamásd kicsiny falu a magyar határ mellett. Az Ipoly folyó lent csordogál medrében, s Gosztonyi Jenő polgármesterrel közösen sóvárogva nézzük a túlpartot, a szlovákiai Helemba házait. A két falu között évszázadokig volt átkelési lehetőség. A damásdi várat ábrázoló középkori rajzokon már volt híd a folyón, s a XIX. században készült térképek is jeleztek fahidat. A trianoni döntést követően is átkelhettek a folyón komppal, amely lehetővé tette a lakosság számára a határ túloldalán maradt földjeik további megművelését. 1950-ben a politikai hatalom hermetikusan lezárta a határt, s a két falu között mindennemű kapcsolat megszűnt. A bős–nagymarosi vízlépcsőrendszer tervezett munkálatai miatt – a helybéliek örömére – 1989-ben a honvédség ideiglenes, nagy teherbírású hidat épített. A nyolcvan méter hosszú hidat évente kilenc-tíz alkalommal megnyitották a nagyközönség számára is. A sűrűn cölöpözött vashídon a 98-as, 99-es árvizek során fennakadtak az uszadékok, s az ár annyira alámosta, hogy 2000-ben le kellett bontani. Az önkormányzat évek óta pályázik egy átkelő létrehozására, de mivel a kormányzati szándékok figyelmen kívül hagyták a kistérség akaratát, s a kormányközi megállapodás nem vonatkozik rájuk: nincs sok esély a közeli hídavatásra.
Az Ipoly folyó két partját azon a szakaszon, amelyet 1920-ban mintegy 160 km hosszúságban államhatárrá minősített az első világháborút lezáró békeszerződés, eredetileg 47 híd kötötte össze. Ezeket az átkelőket a békeszerződés aláírása után az államhatalom lebontotta. Így az Ipoly nem csupán határfolyóvá lett, de a természetes emberi életet megbénító folyóvá vált. A hidak korábban az Ipoly két partján élő családokat, azonos kultúrájú és nyelvű embereket, a gazdasági és üzleti életet kötötték össze. Lehetővé tették az orvosi ellátás biztosítását a legrövidebb úton. Ezek teremtették meg ebben a térségben a normális, emberhez méltó élet alapfeltételeit: a közlekedést, a gazdasági fejlődést, az emberek közötti kapcsolatot, a kultúrák nagy találkozását. Régen a folyó két partján, egymástól néhány száz méterre lévő községek lakói a hídon át látogatták egymást, ma a három meghagyott átkelőn menve esetenként 60 km-t kell utazniuk, hogy találkozhassanak.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium három híd megépítéséhez elegendő acélszerkezeti elemet, a szlovák fél pedig faanyagot bocsát rendelkezésre az Ipoly menti térség átkelőinek helyreállításához, így rövidesen megkezdődhet a települések fejlődését szolgáló hidak újjáépítése. Erről is tárgyalt 2004. március végén Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter és Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese egy Balassagyarmaton rendezett infrastruktúra-fejlesztéssel kapcsolatos tanácskozáson. A hidak megépítését különböző szakaszokban valósítják meg. Az MTI híradása szerint, amelyet a magyarország.hu kormányzati hírportál is átvett, elhangzott: Elsőként még ez év szeptemberéig a Szécsény térségében lévő Pösténypusztát és Petőpusztát összekötő hidat állítják helyre. Ehhez az állami céltartalék keretéből biztosít acélszerkezeti elemeket a gazdasági tárca – jelentette ki Csillag István gazdasági miniszter.
Az ott elhangzottak szerint, Hugyag– Szécsénykovácsi és Ráróspuszta–Tőrincs–Alsósztregova térségben 2005-ben megkezdődhet a települések fejlődését jelentősen javító építkezés. Nógrádszakál– Busa, Őrhalom–Ipolyvarbó és Balassagyarmat–Kóvár/Újkóvár térségében további három nagy teherbírású fahíd épül. Ezekhez a munkálatokhoz a szlovák állam biztosítja a mintegy tízmillió forint értékű faanyagot. Az első hidak 2005-re készülnek el – hangzott el később a tanácskozáson, sőt, hozzátették azt is: a tervezett három-három vas- és faszerkezet után az évtized második felében további 10-12, az I. és a II. világháborút követően megsemmisült-lebontott híd újjáépítése várható.
2004. május 1-jétől mind Szlovákia, mind Magyarország az Európai Unió tagja lett, ezért lebonthatók lesznek az eddigi államhatárok emelte akadályok, hiszen az Európai Unió egyik legfontosabb alapelve a határok nélküli Európa megteremtése. Magyarország és Szlovákia egyidejű EU-csatlakozásának ugyanis az az egyik legfontosabb gyakorlati haszna, hogy néhány éven belül a vámellenőrzés után a határforgalom ellenőrzése is megszűnik, ily módon akadálytalanul léphetjük át a határokat. Ehhez mikrotérségenként legalább egy-egy hídkapcsolat kellene. Csillag István miniszter tavaly márciusi nyilatkozata szerint 2007-ig a legfontosabb határ menti kapcsolatokra kell koncentrálni, mivel 2007-től Szlovákia és Magyarország is a 2004 és 2006 közötti uniós támogatási összeg háromszorosára számíthat. Lényeges szempontnak nevezte, hogy 2007-től a szigorú határőrizet is megszűnik a schengeni határok megteremtése miatt. „Ennek az a jelentősége a hidak megépítése szempontjából, hogy a járulékos költségek is megszűnnek” – fogalmazott a miniszter.
Csillag István elmondta: a legfontosabb gazdasági, kereskedelmi, kulturális és lakossági kapcsolatokat biztosító hidak megépítése után 2007-től a térség önkormányzatai és a két kormány az ésszerűség, a rendelkezésre álló pénzeszközök és a lakosság igényei alapján dönthetik el, hol és milyen ütemben indokolt a további helyreállítás.
Olyan sok az ígéret, hogy a környéken élők joggal örülhetnének. Ha hinnének.
A Szécsény melletti, Pösténypusztát és Petőpusztát összekötő híd év végéig mégsem készült el. Az NDK gyártmányú acél hídelemeket Szécsényben tárolják. Elemeit a rozsda eszi.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
