Hogyan legyél humoralista (66.)

AMI AZ ÉLETÜNKBŐL KIMARAD
(NEMCSAK A MŰSORAIMBÓL)
Karácsony után, a babitsi Húsvét előtt – talán még időben – szólok.

KETTÉ VAGYUNK HASADVA
– Ellenfelekre és barátokra.
Sőt! tovább hasadva: engesztelhetetlen ellenség…(eskedőkre) és „beépített” barátokra.
– És mivelhogy úgy tűnik föl: a köz ellenségeivel már-már sehogyan sem bírunk: hát magunkba harapdálunk. „Holló a hollónak vájja ki szemét.”
Holott a „szemet szemért” nem vált be! Kellett jönnie egy újabb Igének: az „ellenség-szeretetnek!” Csak egy a bökkenő: kire-kikre mondom rá, hogy ellenség? Kicsiny ország vagyunk, mindenki tudja „ki kicsoda”? Hova tartozik.

… ILLETVE V É L I TUDNI
Be vagyunk skatulyázva. Már nem számít egy ember v a l ó d i értéke: ha nem u g y a n a z t fújja, mint mi (vagy úgy véljük, nem ugyanazt), akkor előítéletünk anynyira elvakít, hogy képtelenek vagyunk már igazságosan megítélni. (Annyira türelmetlenek, elhamarkodottak lettünk egy-egy ember, egy-egy helyzet j ó z a n megítélésében.)

SZŰKEBB TERÜLETÜNKÖN PÉLDÁUL:
– az úgynevezett média-cézárokra? az általuk futtatottakra teljes bizonyossággal – hogy e l l e n s é g e k – kimondhatom? – Igen? Talán…
Mert – ha csak 1956-tól aránylag olcsón megszámítjuk –: bizony hazudoztak szépen a fiúk, lányok… kora reggel is, délben… sajnos sok-sok hullámhosszon! Mindig jó előre gondoskodva az utánpótlásról. (Akinek nem inge, blúza… ne méltatlankodjék.)

ÚGYHOGY SZERÉNY JAVASLATOM:
– mostantól meg kellene adni h a s o n l ó időre (úgy negyven-ötven év próbaidőre) a lehetőséget a másik „oldalból” is azoknak, akik még nem jut(hattak) szóhoz. Mikrofonhoz, kamerához, a toll megforgatásához (b e l e d ö f é s é h e z.)

– DE AKKOR HOL MARAD MEGINT AZ ELLENSÉG SZERETGETÉSE?
– Mért pont én? mi szeressük őket? Mindazért, amit ellenünk elkövettek, még ma is, következetesen… – Ez van? ezt kell szeretni?! Mért nem „ők” szeretnek (majd) meg (esetleg) „minket”?! Biztos sikerülne: ha engednék végre megmutatni valódi milyenségünket! (és nem az a t o r z kép rögzül meg a f é l r e v e z e t e t t hallgatókban, nézőkben, ahogyan eddig ábrázoltak bennünket.)

DE KIK AZ „ŐK”? ÉS KIK A „MI”?!
(Főleg, ha az ellenség-szeretet kölcsönös lesz.)
(És ezáltal megszűnik.)
A televízió sem mutat a jövőben ellenség-képet. Még a kereskedelmi adóknál is a szeretet lesz az ü z l e t. Mi lesz akkor az ellenség-szeretettel?! Hogyan gyakoroljuk – ne csak majd Nagyböjt idején ezt a magasztos krisztusi Igét?

HA AZ OSZTÁLY-NÉLKÜLI TÁRSADALOM UTÁN MEGSZŰNIK AZ ELLENSÉG IS?
A kirekesztés. Minden magyar, minden magyarral e g y lesz: testvér!

BÉKE HONOL, MEGSZŰNIK ÖNZÉS, HARÁCS, IRIGYSÉG
– Senki sem lesz túlzottan gazdag… és ilyen iszonyatosan szegény, s z e g é n y. Mindenki jóval tovább és még sokáig él?!

CSAK A HUMORALISTA HAL ÉHEN
– és m e g (az unalomtól).
Mert se nevettetésre, se igazmondásra nem lesz többé már semmi ok!

(KICSIT KOMOLYABBAN)
– A professzor-asszony Dávid Katalinnal, Szent Edith Stein segítségéért fohászkodva:
SEGÍTSEN A TOLERANCIA HÍVEIT MEGNYERNI A TOLERANCIÁNAK!