(ki emeli, ki nem…)

Én nem tudom, eljön-e az az idő, amikor a magyar politikai élet normális mederbe kerül. Valószínűleg erre a közeljövőben nem számíthatunk. Egyébként ki tudja, mi a normális? Az ember – ha meglehetősen naiv – arra várna, hogy az ellenzék kritikájára a kormány pozitívnak tekinthető intézkedésekkel és pozitív tények felsorolásával válaszol, nem pedig azzal, hogy az ellenzék miféle galádságokat követett el és követ el ma is úton-útfélen, bár a demokráciák rendje szerint állami méretekben annyi tényleges hatalommal sem rendelkezik, mint egy vasúti pályaőr.
Nyilvánvaló, hogy a kormánykoalíció megtalálta a maga emberét Gyurcsány Ferenc személyében, aki megfelelő agresszivitással képes támadni bírálóit, s ily módon visszahódítani a Medgyessy-féle köztársasági szószban fuldokló baloldali szavazókat. Félő, hogy Gyurcsány mindössze erre képes. Ennek ellenére bízvást mondhatjuk, hogy talentumos ember, s mint ilyen, elképesztő önhittséggel rendelkezik. Természetesen erre minden oka megvan. Hiszen miközben az ország lakosságának jelentős része alulmaradt a rendszerváltozás kihívásaival szemben, és nyomorultul érzi magát, egyre inkább szeretett miniszterelnökünk csalhatatlan szimattal tartott lépést a korral, s most már (nyílt) titokban arra is van érkezése, hogy hobbipolitizálásából származó jövedelmének egy részéből segítse az elesetteket.
Jó volna megtudni, mire gondol, amikor azt mondja, hogy ő egy büszke baloldali, aki nem lehajtott, hanem felemelt fővel jár. Mire büszke? Önmagára? Eddigi tetteire? Vagy a nemzetközi baloldal viselt dolgaira? Voltaire-re? Leninre? Kun Bélára? Rákosira? Kádárra? Buharinra? Kovácsra? Vagy azokra a baloldali haladó, egyetemet viselt intellektuelekre szerte Európában és Amerikában, akiket Lenin hasznos idiótáknak nevezett? Természetesen megértem, hogy a vagyon nagymértékben növeli az önbizalmat. Mi az hogy! Nagyon is! Nem képzelhető el a gyurcsányi éntudat egy hajléktalan (egyébként baloldali) lényben, aki az aluljáróban kuporog. Mitől jobb- vagy baloldali egyáltalán egy hajléktalan? S mitől büszke baloldali egy milliárdos?
A minap egy hajléktalan szólított meg az utcán a Fedél Nélkül című lapot ajánlva. (A minap kifejezés persze itt megtévesztő, hiszen a lehető leggyakoribb esetről van szó, ami félóránként ismétlődik.) Megpróbáltam elhárítani, mivel öt perccel azelőtt egy másik utcasarkon képletesen már megvettem egy ilyen újságot. De ez a hajléktalan rikkancsnak született. „Uram – mondta –, higgyen nekem, ez az ország legrosszabb lapja, és olyan ocsmány, mintha a szocik írnák…”
Már nyúltam is a zsebembe egy százasért. Egyébként nem kedvelem a „felemelt fővel” kifejezést mint zsurnalizmust és közhelyet. Futballistáink szoktak „felemelt fővel” távozni aktuális vereségük színteréről. A lehajtott fejet jobban szeretem.
Természetesen sejtem (bár nem tudom), mi a szándéka Gyurcsánynak, amikor ezt a csacskaságot ismételgeti. A szoci szavazók állítólag titkolják érzeményeiket, olyannyira, hogy 2002-ben a közvélemény-kutatókat is megtévesztették. Ezt a sumákolást igyekszik felszámolni egyre hőbben szeretett miniszterelnökünk, arra biztatva rejtőzködő elv- (?) barátait, hogy fennen lobogó lángjukat ne rejtsék véka alá, vegyenek példát a Fidesz-hívekről, akik Viktor, Viktor! kiáltással állanak ki a fórumokra, s nem szégyellik (egyébként szégyellni való klerikális, etatista, populista, revizionista, múltba feledkezett, horthysta, fél- vagy egész fasiszta) nézeteiket. Én már-már azt vizionálom, hogy Feri, Feri! kiáltással a büszkeségtől könnyes szemű baloldaliak százezrei menetelnek felemelt fővel az utcán, éltetvén az adósságspirált s a keresetek reálértékének örvendetes csökkenését. Mivel azonban nem individualista pártról van szó, s egyébként is kettesben szép az élet (vö. Lenin–Sztálin) a Feri! kiáltások időnként a Pisti! skandálásával elegyednek. Mindennek már jelei is voltak: a közvélemény-kutatások azt igazolták, hogy egyre több eltévelyedett baloldali választóbárány tért vissza a párt kebelére. Bár a frissebb adatok újabban ennek a folyamatnak a megtorpanását bizonyítják. Reméljük, annyit Gyurcsány minden bizonnyal elér, hogy a 2006-os választások előtt nem kell sumákolástól tartaniuk a közvélemény-kutatóknak a Fidesz tetemes előnyét látván. (Hogy aztán, reményeinkben csalatkozva, koppanjunk egy nagyot.)
Hogy mindebből mi sül ki, én nem tudom…