Ki veszi komolyan a nyelvtörvényt?

Az úgynevezett nyelvtörvény teljeskörűen 2003-ban lépett érvénybe, amelynek értelmében a szabadtéri reklámfelületen feltüntetett hirdetéseket, jelmondatokat magyar nyelven kell megjelentetni. A tapasztalatok ellentmondanak ennek, a cégtáblákon, a reklámszövegekben globalizációs káosz uralkodik.

A tulajdonosok vagy az üzemeltetők gyakran a márkanevekbe kapaszkodnak, a törvényben van ugyanis egy fél mondat, amely szerint a magyar nyelvű feliratozás alól kivétel a vállalkozás neve, az úgynevezett vezérszó és az üzletben forgalmazott termékre utaló árujelzés. Bonyolítja a helyzetet, hogy a törvény hatályba lépése előtt adott nevekre nem vonatkozik a jogszabály, legfeljebb a belátásra lehet apellálni.
A hatóságok kevés esetben róttak ki pénzbírságot, szerintük a cégek hajlanak a kompromisszumra. Igaz, sok helyütt – különösen vidéken – a néhány ellenőr nem tud megbirkózni a több száz, gyakorta tulajdonost váltó üzlet rendszeres felügyeletével. A túlhajtott angol elnevezések vagy azok eltorzított változatai nem csak idehaza okoznak gondot az anyanyelv védőinek.
Riport a 4–5. oldalon