Kína mellett India is kaphat a Juganszkból

Sokszor és sokan leírták már, hogy az olaj manapság az egyik legfontosabb világpolitikai tényező. Ahol pedig sok van a „fekete aranyból”, ott a nagy játékosok is megjelennek. Elég ezzel kapcsolatban csupán Irakra utalni, de nincs ez másképp a decemberi árverésig a Jukosz koronaékszerének tartott, a cég termelésének hatvan százalékát adó Jugansznyeftyegaz esetében sem. Mint megfigyelők utalnak rá, már a Mihail Hodorkovszkij elleni támadás megindításának indítékai között ott szerepelt, hogy a Jukosz egykori vezére – nem utolsósorban hazai politikai ambícióit megtámogatandó – az állam teljes mellőzésével stratégiai fontosságú lépésekre készült. A murmanszki terminál és az ehhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésével az Egyesült Államokba irányuló, míg a szibériai Angarszkból délre induló vezeték építésével az orosz szempontból talán ennél is lényegesebb kínai exportot kívánta felfuttatni, s mindezt megfejelve cége részvényeinek többségét amerikai kézbe adta volna.
Ez a terv a Kreml hatékony közreműködésével kútba esett, ám a Jukosz adóhátralékainak fejében a Rosznyefty révén állami befolyás alá került Juganszk történetének legfrissebb fejezetei sem nélkülözik a nagy geopolitikai játszmákat. Először az ipari és energetikai miniszter, Viktor Hrisztyenko vetette fel, hogy a kínai állami olajtársaság, a China National Petroleum Corporation vehet a cégből húsz százalékot. A napokban azután az indiai Oil Natural Gas Corp. vezetője, Szibur Raha erősítette meg, hogy cége tárgyalásokat folytat a Rosznyefttyel, valamint magas rangú orosz hivatalnokokkal egy 10-15 százalékos pakett megvásárlásának lehetőségéről, amelyhez már megkapta az indiai kormány beleegyezését.
Az ügylet valószínűségét erősíti, hogy beleillene az orosz külpolitikai stratégiába, ha kisebb pakettek eladása révén Moszkvához lojálisan viszonyuló országokat vonnának be a Juganszkba.
E két országgal kapcsolatban Moszkvában egyébként is többször felmerül, hogy hárman Amerika egyfajta világpolitikai ellensúlyát jelenthetnék. Külföldi cégek bevonását sürgeti emellett az is, hogy a Rosznyefty anyagi helyzetét nagyon is megterheli a 9,3 milliárd dolláros vételár kifizetése. Amikor még a Gazprom tűnt esélyesnek, a Deutsche Bank vezette bankcsoport segített volna a vásárlás finanszírozásában. Ezzel a Rosznyefty is bajban van, ezért a közelmúltban két olajkitermelő-helyet volt kénytelen eladni a Gazpromnak 1,7 milliárdért, amit kiegészítene a kínaiaktól jövő 2,7 és az indiaiak által állítólag fizetendő 2 milliárd dollár. Az üzlet ellen szól, hogy az állam a kirajzolódó stratégia szerint egyelőre csak kismértékben engedne a cégbe másokat. Óvatosságra int az is, hogy a Jukosz perrel fenyeget mindenkit, aki „segít a Juganszk megvásárlásában”.