A pályázat célja az, hogy Pécs a kulturális örökségét meg tudja feleltetni a XXI. századnak, ez a város úgy legyen korszerű, európai, hogy mindaz, ami a kultúrájából érték, azt tovább tudja vinni, és a városlakók számára használhatóvá tudja tenni – fogalmazta meg Kunszt Márta szocialista alpolgármester és egyben az elképzelésekért felelős főkoordinátor Pécsett nemrégiben, a végső pályázat-bemutatásakor. A pécsi elképzelés öt pillérre épít. Ezek szerint Pécs a regionalizmus bölcsője, a multikulturális város, a kelet-közép-európai kultúra formálója, a Balkán kapuja és a világörökség városa. A hangzatos szlogenek mögötti tervek gigantikusak, a megvalósításhoz milliárdok kellenek.
A baranyai megyeszékhelyen azonban jó ideje éles viták kísérik a projektet. Mintha nem menne minden olajozottan – igaz egyes vélemények szerint éppen az a baj, hogy a színfalak mögött „leolajozták” már az egész ügyet, legalábbis ami a kormány döntését illeti. A kétfordulós előpályázatot ugyanis a kormány bírálja el, s csak ezt követően küldik a legsikeresebbet Európába.
– Pécs az a város, amely az összes pályázó közül a legjobban akarja ezt a címet. Pécs az egyetlen olyan város, ahol két éve állandó, heves, nyilvános vita zajlik erről a kérdésről, két éve törik a fejüket városvezetők, hivatalnokok, kulturális intézmények vezetői, a kulturális elit tagjai, hogyan lehet alkalmassá tenni a várost erre a címre, és milyen lehet egy jó pályázat – magyarázza Takács József irodalmár, egyetemi tanár, aki egyben a fő pályázatíró, szövegező is.
Ebből az együttgondolkodásból azonban nem mindenki vette ki a részét. A fő kritikusok véleménye szerint a városnak nincs valós koncepciója, ami van, a mögött pedig nincs tényleges tartalom, lényegi munkáról már nem is beszélve. Szerintük az egész projekt szakmai és pénzügyi háttere is ismeretlen és zavaros, nemigen lehet tudni, kinek, mit, mikor és hogyan kell elvégeznie. (Ami biztosnak tűnik, az az MSZP rendezvényein gyakran mutatkozó, moderáló Mélykúti Ilona cégének többmilliós megbízása. Az Alice Kft. sajtóhirdetéseket vállalt a Blikkben, a Népszavában és a Népszabadságban. A Magyar Nemzetben valamiért nem.)
– A döntési folyamatba egyáltalán nem vontak be bennünket, de a folyamat többi részébe sem, sem előtte, az előkészítés során, sem a végrehajtáskor, noha többször elhangzott, hogy mindenki részt vehet benne. Csak éppen azt sem lehetett jó ideig tudni, hogy milyen anyag éppen hol tartózkodik, egyáltalán milyen anyagok vannak, azokat hol lehet elolvasni, tehát a tájékozódás is rendkívül nehézkes volt – mondja Gáspár Gabriella, fideszes képviselő, aki tagja a város kulturális bizottságának.
Sőt, szerinte a problémákat firtató kérdésekre egyszer sem érkezett kielégítő válasz.
– Ez az egész olyan, mintha a fekete szobában a fekete macskát keresgélnénk. Tehát valószínűleg sokszor azért nem kapunk jó vagy igaz válaszokat, mert maguk a döntéshozók sem igazán tudják, hogy mi, merre, hány lépés – fejti ki a képviselő.
Magyarországon soha nem volt ilyen pályázat, soha senki nem írt ilyet, ezért sémák sincsenek. Ami van, az a tanácstalanság – legalábbis sokszor úgy tűnik.
– Több éve tudja a város, hogy indulni szeretne ezen a pályázaton, ehhez képest nagyon nagy a megkésettség. A város olyan tanácstalanul állt hozzá ehhez, mintha nem tudná, mihez kezdjen, mintha nem tudna önmagától kitalálni valamit. Disszonanciát kelthet az is, hogy amíg Pécs kulturális fővárosról álmodik, addig a meglévő kulturális színterek romokban hevernek, a múzeumok faláról potyog a vakolat, az európai hírű Bóbita Bábszínház épülete majdhogynem életveszélyes, a pályázat egyik pillérét képező Zsolnay-örökség, köztük a Zsolnay Vilmos maradványait őrző mauzóleum elkeserítő képet mutat, és lehetne még sorolni a gondokat.
A fideszes képviselő szerint a kultúra a rendszerváltás előtt egy kicsit jobb állapotban volt a városban, mint amilyen azután lett. Most talán nagyobbak is az elvárások, ám közben az az érzése a pécsi értelmiségnek, mintha a kultúra egy kicsit kevésbé lenne fontos a város számára.
A meglepő kijelentés hihetetlennek tűnhet, ha a Pécsett zajló számos film-, mediterrán, gasztronómiai fesztiválra, nyári forgatagra, találkozókra gondol valaki. Persze anélkül, hogy ezek lebecsülendők lennének, tény, ezek az „utcai események” a kultúrának csak egy igen szűk szeletét képezik.
– A látványos kultúra fontos a város számára, részben azért, mert a látványos kultúrát könnyű megvalósítani. Az a része, amely a gyökereinkhez, a múltunkhoz kapcsolódik és meg kellene őrizni, ám sok pénzbe kerül, már nem annyira fontos – magyarázza Gáspár Gabriella. – Hogy a könnyen készpénzre váltható kultúra kifizetődő lesz-e, azt nem lehet tudni, mindenesetre nem szabad elfelejteni, hogy például az oktatás ugyanúgy a kultúra része, mint a zene vagy az építészet, ezekről azonban kevés pozitívumot lehetne felsorolni. Attól tartok, hogy itt igazából politikai döntés születik majd, és nem arról lesz szó, hogy a pályázat mennyire értékes vagy mennyire nem. Pedig ez a város megérdemelné, hogy kulturális főváros legyen. Lehet, hogy nagyon sok pénzünkbe kerül, ha mindazt meg akarjuk valósítani, amit leírtunk, ám akkor legalább a város stratégiai fordulatot vesz. Ha nyernénk, az nagyon jó lenne, de nem biztos, hogy a siker önmagában a pályázat érdeme lenne.
origo.hu
Megtámadott egy motoros egy autóst a Balatonnál
