Lenyűgöző eredmények és épp ebből származó félelem – ez a kettősség jellemzi a kínai gazdaság teljesítményét taglaló véleményeket. Ha Kína tartani tudja a jelenlegi fejlődési ütemet, akkor a gazdasági termelésben – amelyben jelenleg Olaszország szintjén áll – Németországot 2010-ben, Japánt 2020-ban, az Egyesült Államokat pedig 2040–50 táján fogja lekörözni. Mielőtt a nemzetközi piacokon alig néhány számítógépes szakember előtt ismert kínai Lenovo cég néhány hete megvásárolta volna az amerikai IBM személyiszámítógép-részlegét, tucatszám jelentek meg a gazdasági sajtóban elemző írások arról, hogy milyen veszélyekkel jár a kínai termelés szakadatlan növekedése. Éppen az ilyen, IBM–Lenovo jellegű fejleményektől tartottak a nyugati fővárosokban, ám azt kevesen hitték, hogy a számítógépipar amerikai megteremtőjével történik meg ez a „sajnálatos eset”.
Az amerikai Business Week szomorúan állapította meg, hogy az iparban gyakorlatilag nincs olyan szektor, amelyet ne érintene a kínai gazdasági betörés hatása. Az utóbbi évtizedben megszokhattuk, hogy egész ágazatokat „nyelt le” Kína a játékgyártástól a ruházati iparon, tévékészülékeken és hűtőgépeken át az elektronikáig. Mostantól kezdve azonban a távol-keleti ország nemcsak a világ hatalmas összeszerelő üzeme, hanem a világgazdaság termelésének olyan résztvevője, amely épp az amerikai és európai vállalatok „vadászterületére”, az informatika, a kutatás, a mérnöki, innovációs munka világába merészkedett be. Ha ez így folytatódik – és vajon mi akadályozná meg? –, akkor az elkövetkező évtizedek során láthatjuk majd a kommunizmus és a kapitalizmus keverékéből születendő szuperhatalom első lépéseit.
Várjuk ki a végét – mondhatják erre a véleményüket higgadtabban formálók. Ők bátran hivatkozhatnak a világ Ázsia-fóbiájára, mint volt ez az 1960-as években Japán felemelkedése vagy a 70–80-as esztendőkben a kis tigrisek mancspróbálgatásai idején. Nem szabad azonban megfeledkezni az ország méreteiről. Kína jelenleg 1,3 milliárd lakosú, vagyis a földön minden ötödik ember kínai. A világrengető saját rekordokat ugyancsak szerető kínai népesség jó néhányat birtokol az első helyek közül. Az aktív munkaerőpiacon az ország 752 millió fővel rendelkezik, gyakorlatilag tehát nem ismer korlátokat a kétkezi munka tekintetében. Az idősek száma 131 millió fő, s ez a szám 2015-ben várhatóan 200 millió lesz. 2040-ben a hatvan éven felüliek aránya a mai 11 százalékról felkúszik 28 százalékra, így az elöregedés problémája Kínát is érinti; 1949-ben 40 esztendő (!) volt átlagéletkor, ám a tavalyelőtti felmérés szerint a várható élettartam 71,4 évre nőtt.
A legnagyobb kínai metropolis Sanghaj a maga 17 millió lakosával. A város 200 milliós vonzáskörzetének gazdasági teljesítménye ma megfelel Brazília hasonló mutatóinak. Az utóbbi négy évben mintegy 200 millió földműves áramlott a városokba, és ez a szám újabb 100 millióval nő az elkövetkező negyedszázadban. A Világbank adatai szerint az utóbbi húsz év során mintegy 400 millió kínai számára múló álommá vált a szegénység, a nélkülözés jeleire egyre kevésbé lehet rábukkanni az országban.
A külföldiek heti (!) egymilliárd dollárt fektetnek be Kínában. Mire leírjuk, már ez a szám sem igaz, ugyanis a külföldi beruházások értéke 2004 első tíz hónapjában 54 milliárd dollár volt. Kína a világgazdaság termelésének 4,5 százalékát adja. Az iparban jelenleg a hetedik a világranglistán (hét százalékkal), de a fentebb leírtak alapján igencsak jók az esélyei az elkövetkező években, hogy az első három közé kerüljön a gazdasági termelés területén. Jelenleg 1090 dollár fejenként a társadalmi össztermék, amellyel csak a századik helyen áll a hasonló összehasonlításokban, ám ezt a kínaiak igazi mennyei áldásnak tartják az elmúlt száz esztendő megpróbáltatásai után.
Tavaly majd 90 millió mobiltelefont exportáltak Kínából, ez 55 százalékos növekedés az előző évihez képest. Decemberben írt alá az Ericsson egy egyezményt kínai telefongyártó partnerével a közös gyártásról, míg a francia Alcatelt már fel is vásárolta egy kínai vetélytársa. Kínában 320 millió a mobiltelefon-előfizetők száma, a világon minden két új előfizetőből egy kínai.
Százmillió kínai internetezik, ám ez az Egyesült Államok mögött csak a második helyre elegendő. Igaz, csak ideig-óráig, ugyanis a felmérések szerint 2010-ben az internetezők között is átveszi a vezető pozíciót. Máris itt játszanak viszont a legtöbbet a videojátékokkal: számukat 30 millióra teszik.
Tavalyelőtt 13 millió személyi számítógépet adtak el az országban, a 25 millió elkészült gép közül a többi külföldön talált vevőre. (Az IBM személyiszámítógép-részlegét felvásárló Lenovo cég eddig nagyrészt belföldre termelt, de most a világ harmadik legnagyobb gyártójává lépett elő, és öt évig még az IBM nevet is használhatja.) 2010 az a dátum, amelyet Kína kijelölt magának az első hely elnyerésére a világ PC-piacán. A digitális fényképezőgépek közül azonban már a világon eladott minden második darab kínai.
A TCL az első a földkerekség televíziógyártói között, tavaly 18 millió darabot adott el. Természetesen Kínában van a legtöbb televíziókészülék: számukat 400 millióra teszik. Nem is sokára, 2007-re a világ elektronikai iparának harmada települ át az ázsiai országba. Hogy legyen mit nézni a technikailag egyre fejlettebb készülékeken, arról 651 tévéállomás gondoskodik; 38 műhold szórja a különböző kínai műsorokat, 90 millió lakos kábeltársaság-előfizető, a műsorszolgáltató cégek 663 különböző csatorna alapján állítják össze ajánlataikat. Rádiózásban – egy darabig, de már nem sokáig – meg kell elégedniük az Amerika mögötti második hellyel, ugyanis egyelőre csak ezer kínai állomást lehet fogni. Rendkívül dinamikusan fejlődik a reklámpiac is: jelenlegi 14,5 milliárd dolláros befektetésével az ötödik a világranglistán, de 2010-re már második akar lenni. Első hallásra valószínűleg mindenki azt hihetné, hogy a külföldi cégek reklámoznak Kínában, de nem, ugyanis a reklámkiadások terén az első tízből nyolc hazai vállalat.
A világ kerékpárgyártásának 65 százaléka kínai, míg a teniszütők 95 százalékban, a karácsonyi díszek 55, az öngyújtók 70 százalékban származnak az ázsiai országból. Természetesen világelső acéltermelésben is, amely az utóbbi öt évben 2,5-szeresére növekedett. Kína a nagy japán motorgyártók összeszerelő üzeme. Egyelőre a robogók között a Yamaha, a Honda és a Suzuki tökéletes mását vehetjük meg valamilyen kínai márkanévjeggyel. De hogy a hagyományos iparágaknál maradjunk: a világ 13 milliárdos cipőtermeléséből hétmilliárd kínai, ebből négymilliárd az export. Fölénye a textiliparban szinte teljes, például az Európában eladott három bébiruhából kettő kínai, de a játékok háromnegyede is az ázsiai országból érkezik.
Ezt az irdatlan mennyiségű árut szállítani is kell. Két év alatt 10 300 kilométer autópályát adtak át. Ha tartani tudják az évi ötezer kilométeres „sebességet”, akkor 2010-ben 70 ezer kilométer autópályája lesz Kínának. (Csak összehasonlításképpen: az elég jól behálózott Franciaországban nyolcezer kilométer az autópályák hossza, mi pedig arról vitatkozunk, hogy mikor és hogyan lesz 800 kilométer autóutunk.) 2003-ban 2,1 millió személygépkocsit adtak el az országban, ahol még várat magára a nagy gépkocsi-eladási fellendülés. Már az összes nagy világmárka jelen van Kínában, csak a gyártás felfuttatására várnak; egy éve a Volkswagen Santana vezette az eladási listát (200 ezer eladott kocsi), amelyen 70 darabbal képviselteti magát a Bentley. Ezekből egy éve 19 valóban luxus limuzin kelt el, magyar pénzben darabja százmilliós áron talált vevőre.
Jelenleg a föld harmadik legnagyobb kikötője Sanghaj, de csak 2020-ig, akkor átveszi a vezető helyet. A világ konténerállományának negyede megfordul kínai kikötőkben. A konténergyártásban a CIMC kínai gyár a világelső egymilliós termelésével, a tavalyi eredményével a világtermelés felét adja. Ám e gigantikus fejlődéshez jócskán kell energia is. A tavaly tapasztalt olajár-emelkedés egyik oka Kína kiapadhatatlan felvásárlókedve. A kínai közgazdászok is látják az olajárban a veszélyt, ezért 2020-ig 41 atomerőmű átadását tervezik.
De vajon mire költik keresetnövekedésüket a kínaiak? Fogyasztanak! Az ázsiai államban hódít a nyugati életforma, 2003-ban például nyolcezer bevásárlóközpont nyílt országszerte. Esznek és isznak: az országban 1300 a McDonald’s éttermek, ezer a Kentucky Fried Chickenek, 120 a Pizza Hutok száma, s 2005-ben a Yum! Brads óriáslánc 375 éttermet nyit. A luxuscikk-hamisítványok 60 százaléka kínai eredetű, ennek ellenére igencsak szeretik, és meg is fizetik a valódit. Egyik jelentős luxuscikktermelő sem engedheti meg magának a kínai piac figyelmen kívül hagyását. Háromszázezer dollármilliomos él az országban, a leggazdagabbak vagyonát milliárdokban lehet mérni. A tervek szerint 2020-ig évente 500 millió négyzetméter új lakást adnak át. És utaznak: tavaly húszmillió kínai turista látogatott külföldre, ez a szám a várakozások szerint 2020-ban eléri a százmilliót.
A világgazdaságot ostromló hatalmas ország megdöbbentő fejlődési mutatói után vessünk egy pillantást az utca árnyékos oldalára. Kína kommunista diktatúra, amely megpróbálja a kapitalizmust magához édesgetni, de nincs ember, aki megmondja, hogyan végződik a kísérlet. Annyi azonban biztos: nem árt, ha a kínai vállalkozó jó kapcsolatokkal rendelkezik a pártban. Feltéve, ha nem ő egy személyben az a milliárdos nagytőkés és a központi bizottság tagja is, mint a Lenovo cég vezetője esetében történt.
Évente ötezer halálos ítéletet hajtanak végre az országban, ennek ellenére a bűnözés egyre jobban terjed, és szervezett formát ölt. Senki sem tudja, vajon a kommunista párttal ellentétes politikai meggyőződésük miatt hány ezren sínylődnek munkatáborokban. Az elképesztő méreteket öltő anyagi különbségek miatt szinte tapintható a társadalmi feszültség. A korrupció – bár a párt nagy hírveréssel végez ki egy-egy kapzsi megtévedőt – él és virágzik. Ez is valamiféle világrekord: a külföldi akár fél év alatt beszerezhet minden engedélyt termelőüzeme létrehozásához.
Noha a szénbányászatban szintén világelsőséggel dicsekedhet, itt pusztul el a legtöbb bányász – 2003-ban például 6700 – a tárnák biztonsági rendszerének elavultsága miatt. A világ húsz legszennyezettebb városa közül tizenhat Kínában található. Riasztóak a közlekedésbiztonsági adatok is: 2003-ban 104 ezer halálos áldozat maradt az utakon, azaz napi 285. Ám a dohányzás még ennél is több kínait öl meg, évi 400 ezerre becsülik a tüdőrákban elhunytak számát; itt él a világ dohányzóinak egyharmada. Természetesen a dohányiparban is Kína az első. Évente 190 ezer ember hal meg rossz gyógyszer bevétele miatt. A hamisítás a gyógyszeripart sem kerüli el: az országban eladott tíz doboz Viagrából kilenc nem az egyetlen jogosult gyártó, az amerikai Pfizer terméke.
Bár az életszínvonal látványosan emelkedik, a diktatúra azért közbeavatkozik. Nem véletlen, hogy alacsony szinten lehet tartani béreket. Míg az Egyesült Államokban a textiliparban az átlagórabér 15,10 dollár, addig ugyanannyi időért Kínában kevesebb mint két dollárt fizetnek. Ha ezt megtoldjuk a jüan–dollár mesterségesen alacsonyan tartott átváltási árfolyamával, kiderül, hogy – mint egyes amerikai szakértők fogalmaznak – a kínai gazdaság sohasem látott állami dotálása folyik. Erre mondta Clinton amerikai elnök tanácsadója: egy szteroidokkal doppingolt kínai tigrissel állunk szemben. Nem elég, hogy Athénban az Egyesült Államok valószínűleg utoljára végzett Kína előtt az olimpiai aranyérmesek számát tekintve, a „kínai ár” hallatán az amerikai vállalatvezetők a falra tudnának mászni. Ők csak tudják, miért, ugyanis 124 milliárd dollárral tartoznak Kínának, ráadásul az ország valutatartalékai ennek az összegnek az ötszörösét teszik ki.
A kínai államkapitalizmus működik, és megállíthatatlanul tör előre.
Jó lesz, ha minél előbb megtanuljuk a kínai világmárkák nevét!
origo.hu
A Neoton-família legendás dalát élesztette újjá Lotfi Begi, Tolvai Reni és L.L. Junior
